Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-01 / 15. szám
AKIKET A KUKÁKTÓL IS ELLÖKNEK ht csöves világot, mert az intézetből rögtön az utcára került. Tavaly karácsonykor határoztuk el, hogy együtt élünk. Otthagytam az albérletet, és a Déli pályaudvaron húztuk meg magunkat. Attól kezdve én sem jártam dolgozni, mert a csövezés nem olyan ám, hogy az ember kimosakodik, felöltözik, s aztán elvonul a munkahelyére ... Itt a táborban elégedettek vagyunk mindennel. Újra dolgozunk, és a napi háromszori étkezésért csak harminc forintot fizetünk. Aki tud alkalmazkodni, annak itt nem lehet oka panaszra. De alkalmazkodni, azt kell! Az egyik termet mi a házasok, illetve élettársi közösségben élő párok kaptuk meg. Nyolc fiatal pár, azaz tizenhat ember él együtt, egy szobában. Nagy szerencsénk, hogy nekünk nincs gyerekünk, és nem is lesz. így könnyebb az életünk, és talán egyszer arra is telik majd, hogy megint kiköltözzünk egy albérletbe. * * * A. Béla 34 éves, szakállas fiatalember a tábor egyik legaktívabb lakója, a hajléktalanok ön| kormányzatának vezetője. K - Az az igazság, hogy egyedül . én vagyok a hibás abban, hogy g ide jutottam. 1976-ban nősültem, elvált asszonyt vettem feleségül, akinek már volt egy kisfia. Elég i szerencsésen indultunk a közös életbe, mert rövid albérletezés után tudtunk venni egy kétszobás I lakást. Aztán sorban születtek a ! gyerekek, először a fiú, aztán i gyors egymásutánban két leány: szűk lett a lakás. Eladtuk, és vet^tünk helyette egy romos családi házat Pest környékén. Felújítottuk, bővítettük saját kezűleg, kölcsönökből. Akkoriban éjszakai j műszakban dolgoztam, az eredeti í szakmámban, lakatosként egy gyárban, nappal meg kőművesek t mellett segédmunkásként. A fele' ségem is dolgozott, a munka mel- I lett állatokat tartott, kertészkedett, hogy ne kelljen húsért, zöldségért pénzt kiadni. Olyan hajszában éltünk, hogy szinte nem is találkoztunk, hetek teltek el anélkül, hogy szót váltottunk volna. Rákaptam az ivásra, az építőipar-FOTÓ: CSIGÓ LÁSZLÓ ban nem ritkaság az ilyesmi. Tavaly novemberben a fizetés napján aztán teljesen elment az eszem. Nem volt kedvem hazamenni. Néhány haverral körülnéztünk az éjszakában. 15 ezer forint volt nálam, az egész havi bérem. Harmadnap estére csak 300 forint maradt. Azzal nem mertem hazamenni, szégyelltem magam. Kimentem a Déli pályaudvarra a csövesek közé, szétosztottam közöttük a maradék pénzem, hogy ételt, italt vegyenek maguknak, és erre azonnal megszerettek, befogadtak. Előttük legalább nem kellett szégyenkeznem, azt sem kérdezték meg, hogy kerültem oda. Amikor itt, a táborban kaptam tiszta ruhát, hazamentem a családomat meglátogatni. Úgy néz ki, hogy visszafogad a feleségem, s akkor rendeződik az életem. * * *- Hajléktalanságra főleg férfiak kényszerülnek - mondotta Szabó Judit, a Fővárosi Tanács főelőadója. Az elvált férfiaknak van a legnagyobb esélyük a hajléktalanságra, de mögöttük semmivel sem maradnak el az intézetben állami gondozottként felnőtt fiatalok sem. Mi erről a véleménye Győri Péter szociológusnak, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézete munkatársának, a Menhely Alapítvány Kuratóriuma elnökének?- Nálunk sincs arányaiban több hajléktalan, mint más országokban, sőt a harmadik világ országaihoz képest elenyészően alacsony a számuk. Hogy miért került mostanában mégis az érdeklődés homlokterébe ez a probléma? Bizonyára azért, mert az újdonság erejével hat, és a hajléktalanok szervezett tanácsi gondozása is csak most kezdődött meg. A munkásőrség épületét kaptuk meg a nyolcadik kerületben erre a célra, és itt alakítottuk ki a hajléktalanok gondozási központját is. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a saját menhelyünk lakóival törődünk, hanem szinte minden hajléktalannal, aki igényli és elfogadja segítségünket.- Kik végzik a gondozói munkát, hiszen Magyarországon egyáltalán nincs szociális munkásképzés ?- Olyan laikusokból állt össze a stáb, akik elhivatottságot éreztek, hogy a rászorulókon segítsenek.- Ön szerint manapság kiből válik nagy valószínűséggel hajléktalan Magyarországon'?- Mint másutt a világon, nálunk is a szegényekből, a gyökértelenekből, a lelki betegekből, fogyatékosokból, rokkantakból, alkoholistákból, kábítószeresekből és bűnözőkből. Magyar specialitás viszont az állami gondozásból kikerültek nyomorult helyzete: évente gyermekek tömegét szakítják ki a családból, hogy megmentsék őket az ott rájuk leselkedő veszélytől, majd tizennyolcadik életévük után az utcára lökik őket. Sajátos magyar jelenség a munkásszállás által termelt hajléktalanság is. Az erőltetett iparosítás következtében tömegek tódultak a nagyvárosokba, nekik épültek a munkásszállások százai. Napjainkra lejárt ennek az ideje, rendre zárják be kapuikat ezek a szállók. Lakói viszont a mostani albérleti árakat képtelenek megfizetni. Még akkor is képtelenek: ha szerencséjük van és egyidejűleg nem válnak munkanélkülivé. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA
