Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-01 / 15. szám
}# HAZAI KÖRKÉP HAJLÉKTALANOK MAGYARORSZÁGON Akiket a kukáktól is ellöknek Az elmúlt évtizedekben jó néhány kifejezés merült feledésbe. Sohasem beszéltünk például szegénységről, nyomorról, hajléktalanságról. Nem mintha ezek a jelenségek egyszer s mindenkorra megszűntek volna. Csupán az történt, hogy ezek „nyomdafestéket nem tűrő" szavakká váltak a magyar sajtóban, mondván: amiről nem beszélnek az nem is létezik. Hat esztendeje sincs, hogy elhatároztam: Budapest akkor még egyetlen menedékhelyén (hivatalos nevén átmeneti szállásán, a VIII. kerületi Dobozi utcában) készítek riportot. Betartva az úgynevezett „rázós témáknál” szokásos hivatali utat, különböző al- és főhivatalokban próbáltam engedélyt szerezni arra, hogy a menedékhelyre bebocsátást nyerjek. Próbálkozásaim azonban sorra kudarcba fulladtak. Az illetékesek kereken elutasították kérésemet, hogy a „tiltott területre” újságíróként beléphessek. „Minek a kedélyeket izgatni?” - kérdezte az egyik főhivatalnok, a másik pedig kioktatott: „A szenzációhajhászó újságírás összeegyeztethetetlen a szocialista elvekkel.” Sokkal jobban érdekelt azonban a téma, semhogy hagytam volna magam lebeszélni, s ezért egy nyári napon beléptem a ház kapuján, „álruhában” és egy óriási hazugság árán be is jutottam a szállásra. A menedékhely lakóival készült riport egyik akkori folyóiratunkban jelent meg. A lapot nem sokkal később betiltották, megszüntették. Túlzás lenne, ha azt állítanám, hogy e riport miatt. Ez az írás ugyanis nem vont le meszszemenő következtetéseket az ott látottakból, hallottakból, csupán arra vállalkozott, hogy hírt adjon azokról az elesett, szerencsétlen, nyomorszinten tengődő emberekről, akikről a társadalom nem akart tudomást venni. * * *- Hogyan lett egyik napról a másikra a magyar sajtóban vezető téma a hajléktalanság ? - kérdeztem Szabó Juditot, a Fővárosi Tanács főelőadóját, aki az utóbbi időben a hajléktalanok fölött gyámkodik.- Ennek két oka is van. Egyrészt azért írnak a lapok előszeretettel erről a témáról, mert korábban tiltott téma volt, másrészt viszont maguk a hajléktalanok is mindent elkövettek, hogy felhívják magukra a figyelmet. Tavaly novemberben a Blaha Lujza téri demonstrációval kezdődtek az események, s idén januárban a Déli pályaudvari botránnyal zárultak, amikor még az utasforgalmat is megzavarták az ott tanyázó hajléktalanok.- Mi lett az eredménye a hajléktalanok szervezett fellépésének?- A rózsaszínű álmok természetesen nem teljesülhettek; lakást nem tudott adni nekik a főváros. Hogyan is tudott volna, hiszen a lakáshelyzet változatlanul ínséges Budapesten. Jelzi ezt az a tény, hogy 74 ezer lakásigényt tartanak nyilván. Viszont létesült néhány átmeneti szállás, tábor, és így fedél került mindazok feje fölé, akik ezt igénylik.- Hány hajléktalan lehet ma Budapesten ?- Sajnos erre a kérdésre nem tudok válaszolni. A hajléktalanokat ugyanis képtelenség nyilvántartani, miután sem bejelentett la-
