Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-01 / 15. szám
SPORT 55 AZ ELSŐ OLIMPIAI BAJNOK FIA BUDAPESTEN A névadó: Hajós Alfréd A zuglói Ungvár utcai iskola, amely két éve Hajós Alfrédnak, a magyar sport első olimpiai bajnokának a nevét viseli, fennállásának negyedszázados jubileumát ünnepelte. Az ünnepségre a névadó fia, a Skóciában élő Andrew Hargrave is hazalátogatott. A nyolcvan esztendős, még mindig aktív újságíró, ahogyan mondta, egy kicsit „elskótosodott", de élénk figyelemmel kíséri a hazai változásokat. Valent Györgyné igazgatónő a tanári karral egyetértésben három éve határozta el, hogy nevet kellene adni az Ungvár utcai iskolának. Pályázatot írtak ki, s végül a szülői munkaközösség, a tanári kar és maguk a gyerekek szavazatai alapján Hajós Alfrédra, a magyar sport első olimpiai bajnokára esett a választás. A sokoldalú sportember - aki egyébként a magyar labdarúgó-válogatott első hivatalos mérkőzésén is játszott, a csapat balösszekötője volt - 18 éves korában Athénben, a tengeröböl 11 fokos vizében aratta kettős olimpiai diadalát. Később ismert építész lett, s a margitszigeti sportuszoda mellett számos középületet tervezett. Csaknem élete végéig megőrizte szellemi és fizikai frissességét, hetvenöt évesen is aktívan dolgozott a Mezőterv Múzeum körúti tervezőirodájában. Igazán méltán esett rá a választás, vette fel nevét a zuglói iskola. A két évvel ezelőtti névadó ünnepségre a Skóciában, pontosabban Glasgow-ban élő fiát is meghívták. Andrew Hargrave több mint fél évszázada, 1936 őszén került külföldre. A háború alatti önként vállalt katonai szolgálatot leszámítva újságíróként kereste, keresi kenyerét. Olyan lapokban publikált, mint a Daily Mail és a Daily Express. Jelenleg skót lapoknak ír ipari és gazdaságpolitikai cikkeket, de a New York Herald Tribune és a Time magazin is sűrűn közli írásait.- Annak idején kétéves munkanélküliség után egy szerény ösztöndíj révén kerültem Londonba. Távozásomban az is közrejátszott, hogy a család nem bízott bennem, pontosabban politikai hovatartozásomban, hiszen baloldali érzelmű voltam, ma is bal felé hajlok. Ettől függetlenül segítettek volna elhelyezkedni, de a segítséget nem fogadtam el. Igaz, ebben az Ünnepség a Hajós Alfréd iskolában... Az olimpiai bajnok névadó fia, Andrew Hargrave a fiatalok körében KOPPÁNY GYÖRGY FELVÉTELE ellenkezésben annak is része volt, hogy olyan állásba akartak helyezni, amihez nekem nem volt kedvem, mert én mindig újságíró szerettem volna lenni, amit azután odakint meg is valósítottam - mondta Andrew Hargrave tökéletes, minden idegen akcentus nélküli magyarsággal. Az ifjabb Hajóstól különben azt is várták, elvárták, hogy a sportban, az uszodában is kövesse édesapja példáját. De csak néhány középiskolai verseny megnyeréséig vitte. Nem is akart bajnok lenni, megmaradt sokoldalú sportembernek, aki hetvenéves koráig rendszeresen teniszezett, a futást csak két-három esztendeje hagyta abba, mert a térdei már nem bírták. így csak az úszáshoz maradt hű, de 10-12 hosszt ma is minden megerőltetés nélkül leúszik. Ahogyan elmondta, szerencsés alkata, a magas kort megélt szüleitől örökölt tulajdonságok mellett bizonyára a sportnak is nagy szerepe van abban, hogy nyolcvanévesen is makkegészséges, alkotóképessége teljes birtokában van. Három Ha, nyolc unokája hasonlóan gondolkozik a sportról. Úszni, a legkisebbeket leszámítva, valamennyien tudnak, de versenyzői babérokra egyikük sem törekszik. A magyar sport emlékezetes sikerei, az olimpiai eredmények, rendhagyó módon, nem gyorsítják meg érverését.- Őszintén bevallom, hogy egy kicsit elskótosodtam. Amikor például 1954-ben az akkori kiváló magyar csapat Glasgow-ban járt és 4:2-re győzött, nagyszerű játékuk magukat a skótokat jobban lelkesítette, mint engem. Számon tartom ugyan az eredményeket, tudom, hogy Szöulban tizenegy aranyérmet nyertek, de ezek a sikerek nem érintenek annyira. Ilyen tekintetben nem vagyok jó hazafi... - vallotta be őszintén Hajós Alfréd fia. Ezzel egy időben pedig az ötvenes évek második felétől kezdve rendkívül élő, eleven kapcsolatot tart szülőhazájával. Magyarul olvas, rendszeresen kapja a magyar újságokat, élénk figyelemmel kíséri a változásokat. Mint újságírónak a nyelv mindig nagyon fontos volt.- Annak idején Petőfi, Ady, Kosztolányi, Babits, József Attila versein nőttem fel. Időközben természetesen az angol költészettel is megismerkedtem, de ma is elsősorban a magyar költők verseit olvasom - magyarázta a kicsit elskótosodott újságíró. Örömmel beszélt arról is, hogy már 1981-ben, amikor a forradalom negyedszázados évfordulójára készülő cikksorozatához gyűjtött idehaza anyagot, s a régi barátaival, az események szereplőivel szabadon, háborítatlanul beszélhetett, mindezt a változások előjelének tekintette. Donátit Ferenc, Vásárhelyi Miklós, Újhelyi Szilárd voltak akkor többek között riportalanyai, s vagy harminc hazai látogatása közül az is emlékezetes marad, amikor a Petőfi-kör jubileumi ülésére és a Szabad Demokraták Szövetsége alapító gyűlésére volt hivatalos. A szülőhazához fűződő kapcsolataiban azonban mégis a zuglói iskola hozta a legnagyobb fordulatot.-Óriási élmény ez számomra... Apám már 35 éve halott, anyám 22 esztendeje nincs az élők sorában, s rendkívül meghatott, hogy mégis megtaláltak. Más néven élek, de kinyomozták létezésemet. Az első hívó szóra természetesen boldogan jöttem. Megható, meleg élmény ez számomra. VAD DEZSŐ
