Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-08-01 / 15. szám

i POSTALÁDÁNKBÓL 5 esőst súlyos agyvérzéssel hozták haza. Engem a háború vége Bajorországba sodort el, ott dolgoztam mint pálya­munkás, éhezve, fázva, rongyosan, betegen, csalá­dom sorsa iránti aggoda­lomtól gyötörve. De a győztes nagyhatalmak be­tiltották a postát. Sok hónap után szívdo­bogva bontottam fel az el­ső csempészett levelet. Anyám egy mondatára máig is szó szerint emlék­szem: „Szegény Vináryné­­nak férje is, fia is meg­halt.” A fia is? De hiszen Ervin túl fiatal volt kato­nának! Mi történt? Nem tartottam taná­csosnak Rákosiék postá­ján keresztül érdeklődni. Csak amikor 1959-ben először jutottam el Bécsig Amerikából, és anyámat kiengedte a hatalom (apá­mat nem), tudtam végre megkérdezni. „Amikor a front áthaladt rajtunk” (olyan egyszerűen hang­zott), „és lecsendesedett, Ervin kiment, hogy szét­nézzen. Lefogták azzal, hogy kém, fal elé állítot­ták, lelőtték.”, Ezért néztem a Magyar Hírek képén, rajta van-e Vináryék háza. TETMAJER LÁSZLÓ BUTTE, MT.. USA A dollár vagy más nyu­gati valuta feketén való át­váltása ismert tény a Ma­gyarországra beutazó tu­risták előtt. Magyar vagy néha lengyel üzérkedők közhelyeken ajánlkoznak átváltásra, a rokonok megjelennek üzletelni, előfordul a szolgálat dol­lárban való felszámlálása is. Egy kicsi itt, egy kicsi ott. Ha a turisták kis része, tegyük fel egymillió fő, fe­ketén átvált 3-400 dollárt, az átváltott összeg tekin­télyes, félmilliárd dollár. Ezért az összegért a ma­gyar állam néhány korsze­rű üzemet volna képes vá­sárolni, munkalehetőséget biztosítani és export útján az állami adósságot tör­leszteni. De mivel az át­váltott pénz a feketézők kezébe kerül, közvetve vagy közvetlenül, azt ki­lopják az országból Nyu­gatra és ott luxuscikkekre, hivalkodó rongyokra el­pocsékolják. Az ország szegény marad a szemé­lyes luxus mellett. Kis belátással és önfe­gyelemmel segíthetnénk óhazánkon a pénz kizáró­lagosan hivatalos átváltá­sával. ! GAZDA IMRE DALLAS, TX. USA A „Nincs többé vasfüg­göny” című, Árokszállási Éva és Zika Klára által írott cikkükhöz szeretnék egy személyes tapasztala­tot hozzátenni, ami egy­ben javaslat is. Annyiféle társulás jön mostanság létre kis hazánkban, hogy meg kellene honosítani, il­letve újra életre hívni a Schlaraffiát is. Ez a társa­ság, klub vagy nem is tu­dom minek nevezzem, el­terjedt az egész világon, és amolyan „segíts magadon, Isten is megsegít”-féle szervezet. Önsegélyző, de moráljában és humanitá­sában csak javára lehet a társadalomnak. Két újsá­gírónőjük Sopronban ta­lálkozott az utolsó magyar schlaraffal, a 94 esztendős Klavszky Henrikkel, aki­vel én is kapcsolatba ke­rültem, bár ő nem tudott róla - és én is csak ebből a cikkből tudtam meg a ne­vét. Ugyanis... megpróbá­lom rövidre fogni: anyám húga egy osztrákhoz ment feleségül, aki schlaraff volt, a Schlaraffia Vindo­­bonában, azaz Bécsben. Fiatal koromban sokszor voltam náluk, az első bá­lom is Schlaraff-bál volt, fantasztikusan színes, fan­táziadús jelmezbál. Volt egy klubjuk is, zászlókkal, páncélokkal a falakon, középkorias hangulattal. Itt lovagnevükön szólítot­ták egymást. Ezek a nevek - sok humorral - vagy az illető külső jeleire, vagy a foglalkozására céloztak. A nagybátyám kopasz volt. Kopasz németül Kahl, te­hát Ritter Kalderon volt a Schlaraff-neve. Volt egy nőgyógyász, akit Ritter Rutschensrunternek hív­tak, azaz Csússzonlejjebb lovagnak, arra utalva, hogy pácienseinek ezt mondta naponta többször. A bécsi schlaraffok köszö­nése: Lulu. A világ schala­­raffjainak jelvénye: egy fehér fejű gombostű a za­kón, ott, ahol a gallér és a rever találkozik. Ha két ilyen gombostűs schlaraff találkozik Londonban, Tokióban vagy bárhol a világon, köszöntik egy­mást, és a helybeli a más­honnan jöttnek a rendel­kezésére bocsátja és szol­gálatába állítja a saját is­merőseit, kapcsolatait. Hobbim, hogy történel­mi kutatásokat végzek maszek alapon. Nyomon követve alanyaimat, írtam a párizsi és strasbourgi le­véltáraknak, vannak-e adataik 1730-tól 1780-ig a keresett személyekről. Voltak. Megírták a jelzett számokat, és hogy hány frankba kerül egy-egy kó­pia. Én és a valuta!... Mígnem elém került a Royal Szállóban, ahol dolgoztam, egy fehér gombostűs. A kiejtéséből rájöttem, hogy osztrák. Lulu - köszöntem rá. Fel­kapta a fejét: hát ezt maga honnan tudja? Elmesél­tem Ritter Kalderon szto­riját, és szóba került a hobbim is. Na - mondta -, holnap hozza be ide azokat a jelzett számokat, francia schlaraff barátaim elküldik majd önnek az iratokat, megírják az árát és egy idős magyar schla­­raffnak a soproni tóimét, és ön elküldi neki az ösz­­szeget forintban. Vagy két hónap múlva meg is érke­zett hozzám egy nagy pak­­saméta tizennyolcadik századi irat, de nem volt közte a soproni név és cím. írtam a bécsi schla­­raffomnak, hogy elfelej­tette megírni. Ugyan, hagyja - válaszolta -, én már elintéztem Sopron­ban. így legalább két em­beren segítettem... G. KABDEBÓ GYÖRGYI BUDAPEST 1983-ban nyugdíjaztak, és orvosom, valamint ba­rátaim piszkálódására 24 óra alatt leszoktam a do­hányzásról. Ennek az lett a következménye, hogy meghíztam. Ingeimet és ruháimat nem tudtam használni. A múlt év de­cemberében a ládám fene­kén találtam egy csomó inget és alsóinget. Tiszta újakat. Fiam születésnap­jára elküldtem ezeket, mint ajándékot, és a két leány- unokámnak egy köteg mütyürkét, amit a Mail Order Housetól kap­tam ingyen, ha rendeltem valamit. Az összérték nem egész 100 kanadai dollár. Az otthoni bürokraták az 1960-65. évi árut 25 000 Ft-ra becsülték, és számlát kértek, sőt képe­sek visszaküldeni. Mivel én nem tudom használni ezeket a holmikat, megy a szemétbe. Én azt hiszem, hogy a vámnál nem szere­tik a külföldet! VARGA GÉZA TORONTO, ONTARIO, KANADA LEVELEZNE 26 éves magyar lány le­velezőpartnereket keres Kandában és az USA- ban. Pajor Edit, 1222 Bu­dapest, Gábor u. 26. Horvát családból szár­mazó 33 éves, csinos, sző­ke, angol-történelem sza­kos tanárnő, idegenvezető nő angolul levelezne. Ma­­rica Berkics, 1158 Buda­pest, Csergő u. 7. Szívesen leveleznénk if­jú vagy idősebb honfitár­sainkkal, kik szeretette, válaszolnának egy fiatal házaspárnak és három­éves kisgyermeküknek. Si­­mó Mihály, 1094 Buda­pest, Balázs Béla u. 3. 1. 9. Mátrában élő fiatal há­zaspár két pici gyerekkel utazást, túrázást, kerékpá­rozást, horgászást kedvelő családok leveleit várja. Pásztor Pál, 3071 Bátony­­terenye. Pf. 17. 48 éves főorvos házas­pár külföldön élő magya­rokkal levelezne, barátsá­got kötne. 3 gyermekünk van, szeretjük a zenét, a természetjárást, az uta­zást. Dr. Majlender Ká­­rolyné, 8301 Tapolca, Pf. 59.

Next

/
Oldalképek
Tartalom