Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-15 / 14. szám
MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 27 A kancellária a Ballhausplatzon - itt csinálták a politikát Zachar József hadtörténész kétoldalú megállapodásokat írtak alá.- A magyar-osztrák kapcsolatokat kezdetben megterhelte Magyarország nyugati határvidékének elcsatolása, illetve az ezzel kapcsolatos vita a két ország között - hívja fel a figyelmet Zachar József a szomszédviszonyt zavaró fő kérdésre. - Ezért el kellett telnie néhány évnek, hogy jogilag rendezni lehessen a közös hagyaték és a Bécsben dolgozó magyar levéltárosok helyzetét. Ők - Szekfű Gyula, Eckhardt Ferenc és mások - a húszas évek közepéig megszakítás nélkül Bécsben tevékenykedtek és természetesnek tartották, hogy munkájukat az összeomlás után is folytassák. Mivel azonban bizonytalan volt, hogy a továbbiakban mi történik, a központi szerveknél működő magyarokat összevonták egy úgynevezett felszámoló bizottságba. Úgy tűnt, mintha osztrák nyomásra a magyar fél is elfogadná a közös tevékenység felszámolását, de tevékenységüket nagyon bölcsen, mindaddig elhúzták, ameddig megoldódott a nyugat-magyarországi kérdés, és lehetőség nyílt a két ország közötti korrekt megállapodásra. A „SÓGOROK” KÖNNYEBBEN ÉRTETTEK SZÓT Végül 1926-ban a két kormány megbízottai két megállapodásban szabályozták a közös javak sorsát. Egyrészt a korábbi birodalmi múzeumokban őrzött, és nemcsak a magyar, hanem az osztrák múltat is érintő tárgyi emlékek további őrzését, tudományos feldolgozását, másrészt pedig a birodalmi szerveknél keletkezett iratanyag őrzését és feldolgozását illetően. Kötöttek továbbá egy szerződésben nem foglalt megállapodást, miszerint, ha az utódállamok bármelyike olyan iratot, vagy tárgyat követelne, amelyikre a magyar állam is igényt formálhat, akkor Ausztria visszautasít minden ilyen követelést. Kimondták azt is, hogy továbbra is osztrák múzeumokban őriznek minden olyan tárgyi emléket,
