Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-07-01 / 13. szám

a határ túloldalán 4i

Az első világháború után Ausztriához csatolt nyugat-magyarországi területet első osztrák tartományi főnöke nevezte el Burgenlandnak. Ez ma • Ausztria legkeletibb, Csehszlovákiával, Magyarországgal és Jugoszláviával határos tartománya. Területe 3965 km2, lakossága mintegy 270 ezer, amelynek 89%-a német, 9%-a horvát és mindössze 2%-a magyar. A lakosság túlnyomó többsége római katolikus, töredéke protestáns vallású. A tartomány fővárosa Eisenstadt (Kismarton).

A Kárpát-medencét elfoglaló magyarság harcosai még jó fél évszázadig bekalandozták Európát, és a szállásterület nyugati határától Bajorországig eső területet „gyepűelvének” tekintették. Ez amolyan senki földje, a határvonal, a gyepű előtere, s alkalomadtán a hadak felvonulási terepe volt, ahol a portyázó elővédek idejekorán felismerhették az ellenség támadó mozdulatait. Az Augsburg melletti Lech mezején 955-ben elszenvedett vereség végképp elvette őseink kedvét a kalandozásoktól, és a megerősödő német államok nyomására, az évezredfordulóig kénytelenek voltak a gyepűelvét is feladni. Noha Szent István királyunk házasságot és szövetséget kötött a bajor uralkodóházzal, mégis védekeznie kellett a látszólag barátságos, ám a magyar királyság feletti hűbéri hatalmat megszerezni kívánó német-római császárság ellenében. Szükségessé vált tehát az erődített határvonal kiépítése, amely all. század közepére megtörtént.

Nyugatra tekintő várak

A várak ez időben természetesen Nyugat felé néztek, hiszen végvárak voltak. A váröv egyik legjelentősebb és egyben Bécshez legközelebbi tagja a Rozáliahegység keleti nyúlványán mintegy 500 méter magas sziklára

épült Fraknó, mai német nevén Forchtenau. Okleveles emlékek Castrum Faruhno néven először 1346-ban említik, de a katonai őrhely ennél jóval korábbi eredetű. A környék első urai a spanyol eredetű Nagymartom grófok voltak, akik feltehetően Imre király felesége, Konstancia aragóniai királyleány kíséretében, 1202 körül jöttek Magyarországra. Nagymartont a család egyik nőtagja kapta nászajándékba a királytól, de korai halála révén a birtok fivérére, Simonra szállt, aki a család hazai ágának alapítója lett. A Fraknói nevet a Nagymartoniak 1352-ben vették fel, és árulásaikról, kiskirálykodásukról váltak ismertté. Olyannyira, hogy gyakran szembekerültek a magyar királyokkal, míg végül Fraknó várát Zsigmond király 1398-ban elvette tőlük, és egyik alkalmi hívének, Kanizsai Jánosnak adományozta. A pazarló életmódot folytató Fraknóiak birtokaikat elzálogosították Albert osztrák hercegnek, amellyel megalapozták a várra a Habsburgok tulajdoni igényét. Mátyás király 1466-ban visszaszerezte ugyan tőlük, de az 1491-es pozsonyi békeszerződés értelmében ismét Ausztriához ke-Magyar szentek Kabotdon a belsővár kapuportáján