Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-01 / 13. szám
SZOMSZÉDOLÁS 43 A kassai kormányprogramról A dr. Popely Gyula történésszel készített interjúban Miklósi Péter a csehszlovákiai magyarság helyzetét meghatározó kassai kormányprogram felülvizsgálatáról érdeklődött. A Csemadok elnöksége ugyanis 1989. december 27-én levélben kérte a szövetségi kormányfőt, hogy állítson fel egy szakértői bizottságot, amely tárgyilagos megvilágításba helyezné a kassai kormányprogramnak azt a passzusát, amely a magyarságra vonatkozik. Popely Gyula véleménye szerint az 1945 márciusában Moszkvában megfogalmazott és április elején Kassán nyilvánosságra hozott dokumentumot túlhaladta az idő. A magyarokat a kormányprogram nyolcadik pontja tette jogfosztottakká s mondta ki a kollektív bűnösség elvét, s ennek következményeként a vagyonelkobzást, kitelepítést, csehországi deportálást, az internálásokat, népbírósági ítéleteket. Ha az államvezetés elhatárolná magát ettől a kormányprogramtól, az legalább erkölcsi elégtételt szolgáltatna a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbségnek. Popely Gyula történész emlékeztet arra, hogy bár Csehszlovákia 1919. szeptember 10-én aláírta a fennhatósága alá került kisebbségek jogait garantáló nemzetközi szerződést, kezdettől fogva szabotálta annak méltányos végrehajtását. A második világháború után pedig már a nemzeti kizárólagosság álláspontjára helyezkedett.- Hivatalos csehszlovák adatok szerint a Magyarországra irányuló kitelepítés 68 407 személyt érintett, ehhez azonban nem számítják hozzá a kitoloncolt, valamint az „önként” Magyarországra költözött szlovákiai magyarokat. Magyarországnak végül is 120 490 Szlovákiából érkezett magyart kellett befogadnia. A csehországi deportálások a hivatalos adatok szerint 44 129 személyt érintve leginkább a Galántai, Érsekújvári, Párkányi, Lévai és a Zselizi járások magyarságát sújtották. nem tiltottak. Nem tette meg, amiket a hatalom elvárt a „jóravaló emberektől”, hogy hallgasson, idomuljon, hajbókoljon, alázatoskodjon; ezzel szemben beszélt nyíltan, okosan, mérsékelten, de méltósággal. Varga Lajos Károly eljátszik a gondolattal: mi lett volna, ha a maga területén mindenki ezt tette volna; ha például ő, mint kutató nem nyugodott volna bele, hogy nincsenek szaklapok, hanem kérvényezte volna, úgy mint Tőkés László az énekes könyveket. Az ő erkölcsi kiállása és helytállása azt eredményezte, hogy a diktatúra megmutatta igazi arcát, s erre már a nagyvilág is felfigyelt.- A diktatúra pedig semmi egyébtől nem félt, csak a nyilvánosságtól - olvassuk a cikkben -, a fegyvertelen Tőkés Lászlót nem lehetett lefegyverezni, de száját sem lehetett befogni. Ő betartotta fogadalmát: hirdeti az igét, amig Isten engedi. A példa követőkre talált, a lakosság tömegesen kiállt a diktatúra ellen. Pe-Lesz-e magyar autonóm körzet? dig voltak már előbb is fáklyvivők, Sütő Andrástól Kányádi Sándorig, hogy mégis Tőkés László lett a népfelkelés gyújtólángja, annak az az oka, hogy mögötte ott állt a gyülekezet. Varga Lajos Károly úgy látja, hogy még értelmiségi körökben is kevesen ismerték fel, hogy a magyar egyházak felértékelődtek a romániai diktatúrában, a templomok lettek a magyarság megtartó menedékei. A temesvári gyülekezet tagjait még a rendőri sorfal sem tudta visszatartani attól, hogy elmenjenek az istentiszteletekre, egyfajta néma tüntetésként. Közülük kerültek ki azok, akik lelkipásztoruk védelmére keltek.- De december 15-én és 16-án nemcsak magyarok voltak jelen, hanem román, német, szerb és más itt élő nemzetiségek is, erre utal a tábla négynyelvű felirata. Ez az együttlakó nemzetiségek közti szolidaritás a mi legfőbb megőrzendő kincsünk - zárja írását a temesvári gyülekezet tagja. KÁRPÁrr_______ flGAZ SZÓ Temesvár hűsége Romániai Magyar Szó Emléktáblát avattak Temesváron, a következő felirattal: „Innen indult a diktatúrát megdöntő forradalom, 1989. december 15.” A temesvári református gyülekezet egyik tagjának, Varga Lajos Károlynak beszámolóját olvashatjuk a Bukarestben megjelenő országos napilapban, a Romániai Magyar Szóban. Mint írja, ez az emléktábla „emlékeztet egyrészt Tőkés Lászlóra, a példamutató lelkipásztorra, másrészt a bajban kitartó, hűséges református gyülekezetre”. Varga Lajos Károly úgy érzi, írnia kell a Tőkés-jelenségről, mert sokan és sokféleképpen próbálják befeketíteni vagy lejáratni mindazt, ami Temesváron történt. A cikkíró emlékeztet arra, hogy Tőkés László nem fegyverbe szólította híveit, nem tüzelte egymás ellen a nemzetiségeket, hanem békességet hirdetett. Nem szegte meg a törvényeket, de megtett mindent, amit a törvények Gaál Lajos jogásszal készített interjút Móricz Kálmán, Kárpátalja magyarlakta vidékeinek állandó beszédtémájáról: több mint fél éve annak, hogy a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének választmánya munkácsi ülésén állást foglalt egy magyar autonóm körzet megalakítása mellett, ám azóta teljes a hallgatás. Jelenleg tíz nemzetiségi, körzet létezik a Szovjetunióban, de azon a területen, ahol a magyarok élnek, egy sem. Az alkotmány rögzíti, hogy az autonóm körzetek saját képviselőt küldhetnek a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Nemzetiségi Tanácsába, így ha létrejöhetne Kárpátalján is egy ilyen, akkor a magyarságnak is lehetne képviselője. A riporter ezek után aziránt érdeklődött, milyen törvényes lehetőség van arra, hogy keresztülvihessék a KMKSZ javaslatát. A jogász válasza szerint népszavazást kell kezdeményezni, s azután a végső szó az Ukrán Köztársaság Legfelsőbb Tanácsáé. Ha tehát a kárpátaljai magyarok nagyobbik része aláírásával a magyar autonóm körzet megalakítása mellett dönt, akkor ez a névsor az USZSZK Legfelsőbb Tanácsának asztalán a döntés elindítója lehet.
