Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-07-01 / 13. szám

MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 23

A Schola a szombathelyi székesegyházban

lakkcipő egészítette ki. A különleges színhatás festői látványt és kellemes hangulati aláfestést adott. „A Zeneakadémia nagytermét zsúfolásig megtöltő közönségnek elragadó látványban és zenei élvezetben volt része. Amikor a piros ruhás, fehér karinges énekesek, élükön 6-7 éves pöttöm emberkékkel lassú processiószerű vonulással, jobbról-balról egyszerre bejöttek a pódiumra, már mindenki érezte, hogy itt inkább énekes istentisztelet lesz, mint hangverseny” - írta 1937. december 7-iki budapesti vendégszereplésükről a Magyar Kórus kritikusa.

A következő évben nagy megtiszteltetés érte a Scholát: meghívást kaptak a budapesti Eucharisztikus Világkongresszusra. Május 26-ikán, áldozócsütörtökön a Bazilikában szerepeltek a papság imaóráján, a meghívott bíborosok, püspökök és több száz pap

jelenlétében, majd az Oltáriszentséget kísérték a hajókörmenethez, a Bazilikától a Dunáig. Harmadnap hangversenyt adtak a Bazilikában, 29-ikén a Hősök terén tartott legátusi misén énekeltek az áldoztatás alatt, végül 30- ikán, a Szent István-misén adtak díszkíséretet a Szent Jobb előtt.

FEGYVEREK KÖZT

HALLGATNAK A MÚZSÁK

Az egyre nehezülő háborús években emlékezetes hangversenyeik voltak még a visszacsatolt Muraszombaton, Kolozsvárott és Nagyváradon.

Fennállásának tizedik évfordulójára 1944. május 7-ikén emlékezett a kórus. Wemer Alajos ekkor már a Zeneakadémia tanára volt,

és általa kijelölt utóda, dr. Radvány Mihály vezényelte az ünnepi hangversenyt. Erre Németh János plébános, szintén scholista javaslatára, Szombathely új templomában, a nemrég elkészült szöllősi Jézus Szíve-templomban került sor.

Aztán a csend következett. „Intér arma silent musae” - Fegyverek közt hallgatnak a múzsák - idézte a régi latin mondást Németh János, azóta szöllősi kanonokplébános, a kórus emlékeit bemutató kis gyűjtemény alapítója és gondos kezelője. Aztán így folytatta: „A jubileumi hangverspny után elhalkult az »emberorgona« hangja. Helyette dörögtek az ágyúk. A repülők, mint a halál madarai, szálltak a házak fölött, s rémülettel töltötték el az óvóhelyek lakóit. Otthontalanná lett a Schola, mert a kupolák helyén keletkezett ürességen át szomorúan álltak a székesegyház falai.”