Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-01 / 13. szám
18 KILÁTÓ egy sikeres magyar kozmetikusasszony házában fedeztem fel. Csodálatos, hollywoodi filmekben látható ház, pazar úszómedence, virágerdővel övezve. A ház kapuján elektronikus zár, a bejárati ajtón vagy három zár, és ami megdöbbentett: a hálószoba ajtaján külön rácsos ajtó, amelyet a gazdaasszony éjszakára jókora lakattal zár le. Pedig természetesen itt is, mint mindenütt, megtalálható a két házőrző kutya, a kicsi, az éber és izgága és a hatalmas testű nagy társ. Aki legrégebben jött Hányán vannak Dél-Afrikában a magyarok? Sok helyen tettem fel a kérdést, de a válaszok mindig különböztek. Valószínű, hogy a dél-afrikai külügyminiszter által Magyarországon említett tizenötezres létszám nem igaz - kevesebben lehetnek. Legtöbb beszélgetőtárs ötezerre tette a számukat, a másodgenerációsokkal együtt tízezerre. Szinte valamennyien az elmúlt harmincöt évben érkeztek. Halfway Houseban (félúton Johannesburg és Pretoria között) a Magyar Szövetség estjén találkoztam Csákvári Barbarával, aki a legrégebbi bevándorló. Apja gazdatiszt volt, egy Lónyai-grófnál volt alkalmazásban, s testvére, Rayner Fülöp, aki az MTK-ban bokszolt, kalandvágyból vágott neki ennek az útnak. Barbara néni 1932-ben követte. „Itt még angol dominium volt. Divatszalont nyitottam, a férjem meg konzervgyáros volt. Rajtunk kívül még egy magyar család volt akkoriban. Néhányan jöttek még a háború után, 1956- ban azután rengetegen... Nekem öt testvérem volt még, mindegyiket kihozattam ide, véglegesen. Az ő gyerekeik azonban már Amerikában élnek, féltek az itteni jövőtől.” Az 1956-os bevándorlás történetének kiváló ismerője Papp Kálmán, református lelkész. A tiszteletes úr Debrecenben végzett, 1947 nyarán került Hollandiába. Három évig tanult, s 1950- ben küldte Dél-Afrikába a holland egyház. „Az itteni egyház tulajdonképpen a hollandiai református egyháznak a folytatása. A telepesek nyelvét, az afrikánszt a hollandból meg lehet érteni, a szókincs 95 százaléka ugyanaz. Holland feleségemmel is afrikánszul beszélgetünk, a krügersdorfi gyülekezet ugyanis afrikánsz.” „Magyar munkával a kezdetektől fogva foglalkozom, hamar felfedezték az itteniek, hogy magyar pap érkezett. Az első magyar temetésen ismerkedtem meg az öreg magyarokkal, sokukat temettem el azután az évek során. Közülük a legismertebb Szabó József gépészmérnök volt. Őt a háború alatt internálták, merthogy Magyarország elvben háborúban állt Dél-Afrikával. Több búr nacionalistával ült együtt, s jó barátságot kötött a későbbi miniszterelnökkel, Fosterral.” „Az 1956-osokat kivétel nélkül én fogadtam a repülőtéren, én voltam a tolmácsuk. Az akkori hullámmal összesen 1200-an jöttek.” Papp nagytiszteletű úr akcentus nélkül beszéli a magyart, ami azért is érdekes, mert 1947 óta nem járt itthon, és egy hónapban mindössze egyszer beszél magyarul, a magyar istentiszteleten. A hogyan lehetséges kérdésre röviden válaszol: „Az, aki Debrecenben végzett teológiát, soha nem veszítheti el az anyanyelvét.” A viszály ördöge Más jó hazai szokásokat is nehéz elveszíteni... Két magyar egyesület működik Dél-Afrikában, de úgy látszik, közéjük települt a kokolos. Hogy ki a kokolos? A zulu monda és számos helyi, fantasztikus kézügyességű szobrász szerint nyújtott varangyfejű szörny, aki viszályt szít, és ahol megjelenik, ott az asszony terméketlenné válik. Az egyik magyar családnál láthattam: a néger szolgálólány az ágyát kövekkel dúcolta alá, a kokolos állítólag nem mászik szívesen kőre, és hát biztos ami biztos... A két magyar egyesület közé viszont odatelepedett a kokolos. Működik egy egyesület Johannesburgban, és működik egy Halfway House-ban. Ez utóbbi az előbbiből vált ki 1975-ben. Pontos válaszokat a miértre nem lehetett kapni, valószínűleg kevesen is emlékeznek rá. Mindenesetre az új társaság tűnt aktívabbnak (barátságosabbnak feltétlenül). A johannesburgiak minden pénteken találkoznak, és évente vagy tiz rendezvényük van. A klub gyakorlatilag kormánytámogatást élvez, hiszen a komoly épületért csak minimális bért fizetnek. Mintegy kétszáz tagot tartanak nyilván, és a heti rendezvényre harminc-negyven ember jön el. Mivel foglalkoznak? „Mindenki azt csinál, amit akar. Van, aki sakkozik, van, aki kártyázik, mások beszélgetnek. A lényeg az, hogy összejövünk.” Magyarországi kapcsolatuk nincs. Az újabb klubnak, a Magyar Szövetségnek komoly anyagi bázisa van: öthektáros saját földterülete, jókora klubháza és még külön gondnoki Jakás. Vasárnaponként találkoznak, és együttes főzőcske színesiti az összejövetelt. Csap Lajos, az egyesület jelenlegi elnöke és Székely Miklós alapító elnök elmondta: minden évben megünneplik március 15- ét, október 23-át, Szent István napját, megtartják az Anyák napját és május utolsó vasárnapján a Hősök napját. „Ez általában a magyar hősök napja, de jobbára a második világháborús élményeket mesélik az öregebbek.” Érzékenyen figyelnek a gyerekekre, őket uszoda és játszótér várja, s nemrég - első ízben - táborozást rendeztek számukra. Negyenöten jöttek el, hatévestől tizennyolc évesig. Tervezik, hogy nemsokára megindítják a vasárnapi nyelviskolát. Mert bizony a gyerekek egymás között csak angolul beszélnek... irány Magyarország A klubokban a kötetlen beszélgetéseken kiderült: nagyon sokan készülnek haza. Legtöbben látogatóba, de többen vannak, akik végleg. A miértre a johannesburgi klubesten egy marcona úr pontokba próbálta szedni a választ, ám a felesége leintette:
