Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-01 / 13. szám
4 POSTALÁDÁNKBÓL A Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. Hegyeshalomtól nyugatra minden napilap és időszaki lap azt a dátumot viseli a fedőlapon, amikor árusításra kerül. Az év eleje óta a Magyar Hírek titkolja a megjelenés napját, és hogy mikor érkezik Bécsbe, néhány illusztráció: 1990. januári első szám: jan. 30., 1990. ötödik szám (hónap?): ápr. 9., 1990. hatodik szám: ápr. 12. A közbülső számok se jöttek meg jobban. Kérem ennek a méltatlan állapotnak a megszüntetését a Magyar Hírek és a posta részéről és a lapban túlnyomóan aktuális hírek közlését. Kossuth és Mátyás király igen érdekesek, de nem lehet folyton csak a múltban élni. WILHELM KANITZ BÉCS, AUSZTRIA A Magyar Hírek keltezési módját szeretném szóvá tenni. Magam is nem egy érvet (főként kiadói szempontút) tudnék felhozni jelen gyakorlatuk mellett, amely naptári dátum helyett évet-1-sorszámot tüntet föl. Én egy érvet hoznék fel ellene. Hosszas emigrációm és firkátori foglalatosságaim során többször is kerültem szembe olyan helyzettel, amikor valamely esemény pontos idejét a forrás homályosan feltüntetett jelzései következtében nehéz volt megnyugtatóan tisztáim. Elismerem, hogy közepes értelmi képességgel is ki lehet számítani a Magyar Hírek sorszámos jelzéséből is a lap keltét; de ez mégsem az igazi. KÖRÖNDI ANDRÁS SUNNYS1DE, N. Y, USA Kedves lapjuk az utóbbi hónapokban dátumozás nélkül jelenik meg, ami itt a nyugati országokban elképzelhetetlen. Annál is inkább, mivel a híradás értékét a dátum adja meg, főként azok részére, akik a lapot megőrzik a jövendő számára. Önök biztos valami - előttünk ismerétlen - oknál fogva ezt elhagyják. Remélem, hogy talán ismét keltezni fogják a „Magyar Hírek” megjelenő számait. N. PAVLITZKY HÁGA, HOLLANDIA Nagy érdeklődéssel olvastam a „Választási előzetes: Esélyek és lehetőségek” c. cikket - április végén. Ez már nem is csak bosszantó, hanem kifejezetten sértő. Egy ideig reménykedtem, hogy talán csak átmeneti nehézségek vannak. Én is és családom is (amelynek minden tagja, beleértve a Magyarországon kívül születetteket, beszél, ír és olvas magyarul is) nagyon szívesen olvasnánk az élvezetes, jól szerkesztett Magyar Híreket, de a „tegnapi hír” még magyarul sem érdekes hír. Kérem, vizsgálják ki az óriási késések okát. Most már Magyarországon is meg kellene érteni, hogy egy folyóirat is, mint bármi más áru vagy szolgáltatás, csak akkor lesz élet- és versenyképes egy szabadpiaci rendszerben, ha jó árut vagy szolgáltatást ad a pénz ellenében. LÁSZLÓ CAMPBE1.L-BOROSS ALMERIA, SPANYOLORSZÁG (Tulajdonképpen mindegyik olvasónknak igaza van. N. Pavlitzky kérdésére - hogy miféle ismeretlen ok vezetett a dátumozás elhagyásához - a válaszunk nagyon egyszerű: a kényszerűség. Sajnos az elmúlt fél esztendőben olyan nyomdai csúszások következtek be a Magyar Hírek előállításánál, amelyek egyszerűen elviselhetetlenül nevetségessé tették a dátumozást és „szakállassá" több híradásunkat. „Megoldásunk” - a dátumozás elhagyása nagyon is vitatható, egy kicsit arra a hajdani rendőrre emlékeztet, aki a döglött lovat elhúzatta a Karpfenstein utcából a szomszédos egyszótagos utcába, mert így könnyebb volt elkészítenie a jegyzőkönyvet. ígérjük: mi a magunk részéről mindent elkövetünk, hogy az anomáliák megszűnjenek, és viszszaálljon a megszokott és jogosan elvárható rend. - A szerk.) ! Svájcból, Zürichből írja olvasójuk, hogy a pesti buszon egy bizonyos ember milyen durván és udvariatlanul viselkedett. Emberek vagyunk, szeretünk általánosítani. „Ilyenek a mai fiatalok!” Hát én is láttam valamit ottjártamkor, 2 éve, húgom halálakor. Utazom a pesti buszon, felszáll egy fiatal pár. A fiú ölébe pattan a lány. Hűha, mondom, micsoda züllés, micsoda romlott fiatalság! Hová jutottunk! Jön egy idősebb néni. Felugranak, átadják udvariasan a helyüket, segítenek neki; s tovább nézik egymást. Hát ezt is látni. GEORGE MATTYASOVSZKY PASSAIC, N. J„ USA Szeretem olvasni a Magyar Híreket. Érdekes, színvonalas, kellemes újság. Ha szerénytelen lennék, akkor azt mondhatnám, hogy jó lenne, ha nagyobb terjedelmű lenne a lap, de tudom, hogy ez anyagi következményeket is vonna maga után. Több levélírót viszont - akik gyakran emelnek panaszt a magyarországi modorról vagy modortalanságról - szeretnék megkérdezni: sohasem érte őket sérelem, avagy udvariatlan bánásmód más országokban? Mert engem igen. Az NSZK-ban a benzinkutas pl. durva és indulatokkal teli hozzáállást tanúsított a vevőkkel. Svédországban 30 percet utaztam állva a buszon egy féléves csecsemővel és két bevásárlószatyorral a karomon. Olaszországban becsaptak. Franciaországban nem voltak segítőkészek. Lehetne sorolni, de nem látom értelmét, hogy egy-egy egyén viselkedése alapján ítéljek meg egy országot. Magyarországon is van ilyen is és olyan is. Még szerencse, hogy nem vagyunk egyformák. A magyar fiatalság viszont magasan jobban nevelt és udvariasabb a nyugat-európai fiatalsághoz mérten. KISCH GYÖNGYVÉR STOCKHOLM, SVÉDORSZÁG A lapból értesültünk, hogy fiatal, tehetséges kutatóink anyagi támogatás hiányában nagy számban hagyják el az országot. Ennek megakadályozására nekünk, külföldön élő magyaroknak kellene valamit tennünk! Jó lenne segélyakciót elindítani az otthoni tehetségek támogatására, kiképzésére - továbbá a jó eredményt Ígérő kutatások anyagi támogatásának az elősegítésére. Ha mindegyikünk anyagi képességének megfelelően csak egy szikrányi támogatást adna havonta nemzetünk segítségére, szép összeg jönne egybe a végén. Olvashatjuk az újságokban, hogy a külföldiek nagylelkűen adakoznak különböző rendezvényeken, mi meg csak hallgatunk! Jólétünkben bizony néha el kellene pirulnunk! LAJOS MEZEI AARBERG, SVÁJC A lyukas zászló történetét kérdező olvasói levéllel kapcsolatban elmondom, hogy 1956. október 23-án az Engels téri MÁVAUT épületének első emeletén, a személyzeti szobában - tartalékos szolgálatban - tartózkod-
