Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1980-06-15 / 12. szám

KULTURÁLIS KÖRKÉP 41 val, közvetlenül juttatják el az érdeklődőkhöz. A kí­nálatot rendszeresen kö­zölni kívánják a Magyar Hírekben is, amely alap­ján az olvasók választhat­nak, és a céget levélben felkeresve, postafordultá­val megkapják a kívánt felvételt. A lebonyolítást szolgálja a Novotrade-nél meglévő, igen fejlett szá­mítástechnikai háttér is. A vállalkozás indulása­kor az István a király, A kőszívű ember fiai, vala­mint néhány más, mai fel­nőtt, valamint gyermek­színházi, sőt bábszínházi előadás felvételét ajánl­ják, amellyel mintegy az érdeklődésre is tudnak következtetni. Remélik ugyanakkor, hogy a világ magyarsága felfigyel kez­deményezésükre. A No­votrade bizonyítani akarja azt is, hogy a valódi kultu­rális érték üzleti alapon is érték maradhat, mivel szá­mos jel eddig arra muta­tott, hogy az utóbbi idő­ben csupán a vitatható ér­tékű színházi produkciók számíthattak üzletileg is közönségsikerre. P. L. Egy „magyarbarát" útikönyv A Blue Guide Magyarországról Az 1918 óta megjelenő, patinás brit útikönyvsoro­zat szerzője és kiadója, meglehet, tiltakozna, hogy magyarbarátnak nevezem legújabb - ezúttal hazán­kat bemutató - kötetüket. Hadd szögezzem le tehát nyomban: nem azért te­szem ezt, mert irányunk­ban érzett elfogultságot, az objektív tájékoztatás hiányát fedeztem fel a mű lapozgatása közben. A szerző alapos felkészültsé­ge, a tiszteletre méltó mű­gond, precizitás, nem utolsósorban a stílus azonban azt is sejtetni en­gedi, hogy a Blue Guide Hungary-jának írója, Bob Dent szereti ezt az orszá­got, ahol évek óta él. Mit tartalmaz ez az in­dexszel együtt 366 olda­las, az Egyesült Álla­mokban és Kanadában is terjesztett, egyáltalán nem olcsó (Angliában ára csaknem 13 font) „paper­back”, azaz zsebkönyv? Először is, bő negyven oldalon egy bátor mutat­ványt: összefoglalót Ma­gyarország történelméről, mai politikai, társadalmi és mindennapi életéről, művészetéről és építésze­téről, irodalmáról, zenéjé­ről. Minden elismerést megérdemel, mi mindent bűvészkedett e dióhéjba Bob Dent. Térképeket a honfoglalástól és a kalan­dozásoktól napjainkig (utóbbin feltüntetve a ki­sebbségi sorba került ma­gyarság elhelyezkedését is); szó esik Géza fejede­lemről, Mátyásról, a XIX. századi reformkorszakról, Trianonról és ’56-ról; a napjaink változásait meg­előző reformkísérletekről; mindennapjaink gondjai között a lakáshiánytól kezdve az egészségügyi el­látás feszültségéig és a személyi jövedelemadó bevezetéséig egy sor do­logról; a tavaly júniusi Nagy Imre-temetésről és a szabad választások bekö­­szöntéről. Az irodalmi összefoglalóról csak any­­nyit, hogy angolra fordí­tott magyar művek válo­gatott jegyzéke is csatla­kozik hozzá. Az útikalauz tájakat, városokat leíró része ha­zánk leglátogatottabb vi­dékeit, nevezetességeit ve­szi sorra. Mintegy húsz ol­dalt szán - Hegyeshalom­tól Budapestig - Nyugat- Magyarországnak, száztíz oldalt Budapestnek, mint­egy húszat-húszat a Duna­kanyarnak és a Balaton­nak, bemutatja Székesfe­hérvárt, Veszprémet, Pé­cset, Kecskemétet és Sze­gedet, Egert és Debrecent, Borsod-Abaúj-Zemplént, valamint - „egyéb látniva­lók” címszó alatt - Holló­kő, Ják, Zsámbék és Rác­keve nevezetességeit. A vi­déki városokba mindany­­nyiszor a fővárosból kiin­dulva vezet el a könyv, nem feledkezve el az útba eső érdekességekről sem. Épp e logikus szerkezet miatt lóg ki egy kissé a sorból az említett „egyéb látnivalók” fejezete, s ta­lán megért volna még né­hány oldalt - az már a re­cenzens elfogultsága, ha azt mondja: többet is - a Debrecentől keletre eső Nyírség, Szatmár, Bereg. E vidékek ugyanis említet­­lenül maradnak, holott tá­ji szépségei és műemlékei egyaránt érdemessé teszik az érdeklődésre, ha az ide­genek fogadására - igaz, ami igaz -, kevéssé is ké­szültek fel még errefelé. Kritikai megjegyzés azonban mindössze ennyi. S ha a tárgymutatót ütjük föl, bizonyos, hogy némi ellágyulás is erőt vesz a magyar olvasón, mert ily neveket találhat a londoni A & C Black és a New York-i W. W. Norton ki­adók Blue Guide-jának indexében: Anonymus, Arany János, Bethlen Gá­bor, Csokonai Vitéz Mi­hály, Wesselényi Miklós, Zsolnay Vilmos... B. I. Két bécsi művész - itthon Nyrom és Zsu Sajó Pápán Mindkét, Ausztriában élő magyar képzőművész neve ismerős lehet olvasó­inknak. Nyrom első hazai, egyéni kiállítása 1987- ben, a budapesti Dorottya utcában volt, képei, bronz-, sárgaréz és vasp­lasztikái nagy sikert arat­tak. A batiktechnikát al­kalmazó Zsu Sajó csak­nem tíz évvel korábban, Keszthelyen állította ki először - hazai közönség előtt - munkáit. Róla leg­utóbb akkor írtunk, ami­kor bemutattuk a nyugat­dunántúli Karmacs teme­tőkápolnáját, melyet Zsu Sajó magyarországi kiállí­tásainak bevételéből állí­tott helyre. Ezúttal a két, bécsi magyar művésznő együtt mutatkozott be, Pá­pán. Nyrom bronzplasztikája Velencei részlet, Zsu Sajó batikján

Next

/
Oldalképek
Tartalom