Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1980-06-15 / 12. szám
SAJTÓTÜKÖR 37 csoportjai szinte mindent elértek, hogy a kisebbségek jogos követeléseit ellensúlyozzák. A rendszerváltás után is sok emberük a helyén maradt. Ugyanakkor a New York-i román emigráció vezetőjével, az amerikai román republikánusok országos vezetőjével közösen szólaltunk fel a magyar kisebbségek igazáért. Ezután is megpróbálunk barátokat szerezni a románok, a csehek, szlovákok, szerbek között, hogy közösen küzdjünk az emberi jogokért. Nem maradunk egyedül ebben a tevékenységünkben. Ott van az Emberi Jogok Magyar Szövetsége, az Erdélyi Világszövetség, az Erdélyi Bizottság. Az AMOSZ ügyvezető elnöke végezetül a következőket hangsúlyozza:- Célunk, hogy a különböző nemzetek tiszteletben tartsák az emberi, kisebbségi jogokat, és megtalálják a „modus vivendit”, az együttélési lehetőséget Közép-Európában. Azt szeretnénk, ha az erdélyi magyarságon kizárólag békés megoldásokkal tudnánk segíteni. Református * » püspök áAnfAfifilA Amerikában ^ Kocsis Elemér református püspökkel közöl interjút a Magyarországi Református Egyház figyelője. A beszélgetés témája Kocsis Elemér kanadai és amerikai körútja, az amerikai magyar reformátusság helyzete.- Ez már nem a „kitántorgott egyház” - véli Kocsis Elemér mint ami régen volt, hanem egy jelentős múlttal és nagy tapasztalatokkal rendelkező történeti diaszpóra, amely az itthoni református egyháznak mindenben egyenlő partnere.- Bár az amerikai magyar református gyülekezetek a nemzedékek során már kétnyelvűekké váltak, de a befogadó ország iránti hála nem halványította el bennük az óhazához való ragaszkodást. A kettős nemzettudat szépen megfér egymás mellett egy olyan országban, ahol tolerancia van.- Ligonier-ben - az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület konferenciáján - megegyeztünk az 1991-ben tartandó debreceni református világtalálkozó közös megrendezéséről, de úgy, hogy az előkészítő bizottságba minden magyar református egyháztestületet meghívunk, bárhol legyen is a világon.- A jövőben kölcsönösen meg fogjuk hívni egymást ünnepi nagygyűléseinkre és zsinatunkra, több partneri kapcsolatot alakítunk ki gyülekezeteink között, és igyekszünk közös utazási irodát létrehozni, hogy segítsük a gyökereket kereső testvéreinknek a kiutazását. Igyekszünk a jövőben minél több cserelelkészséget is létrehozni. A nyugat-európai magyar reformátusok fenntartásaikat hangoztatták a református világtalálkozót illetően. Ez az állásfoglalás - egyebek mellett - azt követeli, hogy a mai Magyarországi Református Egyház határolja el magát az ateista államhatalmat korábban elvtelenül kiszolgáló egyházvezetőktől. Az erre vonatkozó kérdésre Kocsis Elemér püspök így válaszol a Confessióban:- A nyugat-európai magyar református diaszpóra véleménye akkor derül ki igazán, ha meghívást kapnak az 1990-ben megtartandó előkészítő konferenciára. Nemzetközi előkészítő bizottságot fog létrehozni az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület és a Magyarországi Református Lelkészegyesület, ahová minden magyar református egyházat meghívunk. Bizonyos vagyok benne, hogy a többség örömmel el fog jönni. Akik a testvéri kezet nem fogadják el, azok magukat minősítik, és maguk vallják kárát, ha kimaradnak a nagy testvéri találkozóból. A világkiállítás vágya lELET ES□ A fenti címmel közli Földényi F. László esszéjének szövegét az irodalmi és politikai hetilap. A bécsi Városházán tartott előadást e témáról Földényi. A vitatható nézeteket is tartalmazó világkiállítási „előzetes”-ből néhány jellemző részletet ragadunk ki.- Legyen-e világkiállítás magyar részvétellel vagy sem? Elismerem a gyakorlati szakemberek érveit, mégsem kötelezném el magam. A világkiállítás olyan, mint Hófehérke mostohájának a tükre: aki belepillant, az önmagát szeretné benne a legszebbnek látni. S ami a mostohának nem sikerült, az sikerül a világnak: önmagát pillantja meg a legszebbnek. Ez azonban egy kis csalásnak köszönhető, s ezért a tükör felelős. Mert ezúttal Magyarország tölti be a tükör szerepét. S ha a technikailag legfejlettebb országok a Magyarország által eléjük tartott tükörben önelégülten fedezik fel azt, amit úgyis tudnak jól, hogy ők a legjobbak és legtökéletesebbek, akkor itt valami nincs rendjén. Egy Európa peremén billegő ország, mesterséges határoktól fájdalmasan megcsonkítva, fokozódó szegénységgel és inflációval, gyér politikai kultúrával s egyre növekvő környezeti ártalmakkal: tényleg ez lenne a megfelelő tükör a technokrácia szelleme számára, amely minden világkiállítást körüllebeg? A vitára ingerlő filozofikus esszé egy másik részlete a tervezett Bécs-Budapest világkiállítás címét elemzi:-„Híd a jövőbe.” Amilyen önkényes, olyan árulkodó is ez a cím - véli Földényi. - Az előzetes elképzelések szerint a kultúráknak kellene találkozniuk ezen a kiállításon. De nem vagyok meggyőződve arról, hogy Magyarország éppen egy világkiállítástól várhatná nemzeti érzésének és kulturális gyökereinek a megerősödését. A technikának, a tőkés-liberális gazdaságnak s általában a liberalizmusnak mifelénk is egyre nagyobb a vonzereje, sőt a kultusza. De félő, hogy miután az ország levetette magáról a politikai láncokat, újabb láncokat kíván - önkényesen - magára venni. A fejlett technikának és gazdaságnak a világa megfelelő tükröt keres önmaga számára, s Magyarország hajlandó eljátszani a tükör szerepét. Ám tartok tőle - hangsúlyozza a hetilap szerzője -, hogy egy világkiállítás ahelyett, hogy erősítené az amúgy is megerősítésre szoruló nemzettudatot, még inkább rombolni fogja azt. A terjedelmes cikk a következő intelemmel zárul:- Az ébren tartott lázadás szellemének a súlya legalább annyit kell hogy nyomjon a latban, mint a gazdaságnak, az urbanisztikának, a környezetvédelemnek vagy a nemzeti önérzet legkülönfélébb megnyilvánulásainak a terhe. Olyan súly, amely a világkiállítást követően sem fog csökkenni.
