Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-06-01 / 11. szám
SZOMSZÉDOLÁS 43 Mit tesz a Horvátországi magyar # Magyarok KÉPES ÚJSÁO Szövetsége? Az Eszéken megjelenő képes hetilapban beszámolót olvashatunk a Horvátországi Magyarok Szövetségének (HMSZ) éves közgyűléséről. Először is arról tudósítanak, hogy a HMSZ valamilyen formában minden magyarlakta faluban működik már, és anyagi gondjaik ellenére sikerült tovább gazdagítani tevékenységüket. Az elmúlt évben először rendezték meg a szavaló- és prózamondó versenyt, megkezdték az amatőr színházak szervezését, Nagybodolyán és Kőben új művelődési egyesületet alakítottak, és országos rendezvénnyé emelték a Baranyai Júlia Irodalmi Napokat. A közgyűlésről készített tudósítás kiemeli, hogy tovább bővültek a magyarországi kapcsolatok, amelyek közül a HMSZ igen fontosnak tartja a Magyarok Világszövetségével és az Anyanyelvi Konferenciával kialakított együttműködését. (A HMSZ elnöke Csörgits József, az MVSZ választmányának is tagja.) A beszámoló szerint a szövetség jelentős rendezvénye volt a XVI., Merki Ferenc Köztársasági Anyanyelvápoló Szemle, amelyen tizenhat iskola kétszáz tanulója vett részt. A siklósi olvasótáborban pedig horvátországi magyar általános iskolások is vendégeskedhettek.- Ugyancsak a továbbképzést, az ismeretek gyarapítását szolgálták a tudományos ismeretterjesztő előadások, valamint a helytörténeti témát feldolgozó előadások - írja a tudósító. - A HMSZ a pedagógus-továbbképzést is szorgalmazta, s lehetőségeihez mérten támogatta. A közgyűlésen szó esett a Magyar Képes Újság munkájáról is, így például arról, hogy hiába emelkedik az eladott példányok száma, a pénzhiány miatt meg kellett szüntetniük a színes címlapot. (A lap a HMSZ képes hetilapja.) Kritikaként hangzott el, hogy tisztázni kell a magyar anyanyelvű tankönyvkiadás körüli problémákat, mert a tankönyvekre égető szükség van, s a késés komoly gondokat okoz.- A jövőben több figyelmet kell szentelni a nyelvápolásnak és a környezeti nyelv tanításának - fejeződik be a tudósítás -, mert ez összeköti a népeket és nemzetiségeket. Pozsonyról őszintén Szülővárosáról, az „édes mostohává” lett Pozsonyról ír Miklósi Péter a képes hetilapban. S, hogy miért e jelző? A szerző így vall erről:- Házak és utcák, sőt a történelmi múltat kiebrudalandó, jóformán egész negyedek tűntek el ama jelszó jegyében, hogy Szlovákia fővárosának újnak, pompásnak, területileg impozánsnak „illik” lennie. Sajnos, a múlt iránti konok érzéketlenség itt is szinte szabad kezet adott a rombolás szellemének. Miklósi Péter gyermekkori emlékeit idézi, amikor csak szlovákul szólalhatott meg, ha olykor a belvárosba indultak a várheggyel szemközti magaslatról, ahol a szülőházához vezető utcát valamikor Erkel Ferencről nevezték el. A lírai hangulatú cikkben arról olvashatunk, hogy Pozsony jelenének, jövőjének megfestését kapta feladatul a riporter, de így „makacskodik”:- A meghamisíthatatlan történelem szele igenis, szüntelenül ott suhan azon utcák és utcikák házai között, amelyeknek megkegyelmezett a barbár múltrombolás. Történészek és építőművészek állítják, hogy Budapesten, Bécsben, Prágában és Belgrádban nem végzett akkora pusztítást a történelmet őrző műemlékekben a második világháború, mint az 1948 óta eltelt több mint négy évtized várospolitikája Pozsonyban. Siralmas képet nyújt a Váralja, a Duna-part - olvashatjuk a cikkben -, a Dóm mellé építették az új hidat, elszomorítóan néznek ki a valamikori belvárosi paloták. Pedig nem egy jellegtelen városról van szó, hanem Pozsonyról, a koronázási városról, ahol tizenegy király és hat királynő fejére tették fel az uralkodói koronát, Mátyás király egyetemet alapított, a XIX. század első felében itt tartotta üléseit a magyar országgyűlés. Megfordult itt Pázmány Péter, Zrínyi Miklós, Bél Mátyás, Deák Ferenc, Széchenyi István, Csokonai, Kölcsey, Tompa, Madách, Petőfi, Jókai, Magyarország első könyvnyomdája itt létesült 1611-ben.- Úgy csináltak nagyvárost Pozsonyból - írja Miklósi Péter -, hogy egy arctalan és jellegtelen hibrid várossá rondították. A meghamisított Petőfi A Kárpáti Igaz Szó irodalmi és kulturális melléklete, az Új Hajtás első oldalon közli Gortvaj Erzsébet (az Ungvári Állami Egyetem docense) Petőfit idéző írását. Az olvasó is átérzi a szerző megrendítő vallomását: mit jelenthetett számára is az a tavalyi március 15-e, amikor először emlékezhetett meg anyanyelvén Petőfiről a nagyközönség előtt, és beszédét sem cenzúrázta semmiféle hivatal. De aktuális-e napjainkban mindaz, amit Petőfi képvisel? Gortvay Erzsébet szerint:- Hogyan oszthatnánk az ő forradalmi mámorát ma, amikor a „létező szocializmus” 73. évében az ábécétől kezdve kell tanulnunk a demokráciát, és lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy vannak, akik alapfokon is képtelenek elsajátítani Petőfi tüzét? Legfeljebb azokban pislákol, akik rajta kívül más költőt nem olvasnak. Gortvay Erzsébet felsorolja, milyen ideológiai mondanivalókat erőszakoltak a Szovjetunióban is Petőfi verseibe, s ezeken keresztül az ottani magyar ifjúság fejébe.- Ezek után lehet-e csodálni, ha nem rajong a kárpátaljai ifjúság Petőfi költészetéért, hiszen semmit sem tud az ihletet adó eszmékről s a költő emberi alakjáról - vélekedik a cikkíró, s Vajda János szavaiba kapaszkodik:- Azt hiszem, hogy Petőfi nőni fog még úgy a magyar, mint a külvilág ítéletében. S azok lesznek a legszebb korszakok a nemzet életében, amelyekben megint ő lesz az ifjúság eszményképe.
