Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-05-01 / 9. szám
« KRÓNIKA A természetes önvédelem nem sért másokat Duray Miklós az együttélésről A szlovákiai magyar kisebbség sorsát taglaló „Kutyaszorító” című könyve botránykő volt, nem csupán hazájában, Csehszlovákiában, de a magyarországi hivatalos politika szemében is. Perbe fogták, elítélték, a közéletből évekre a második nyilvánosságba kényszerült. Kiküzdött tehát a tekintély, amit a csehszlovákiai „gyengéd forradalom” győzelme után Duray Miklós - most már legálisan is - élvez. Alapító vezetője az „Együttélés” politikai mozgalomnak, amely a Magyar Kereszténydemokrata Párttal összefogva indul a választásokon. * Telt házat vonzó „nyílt fórumot” kezdeményezett nemrégiben a Felvidékről elszármazottakat tömörítő és az ottani magyarság kultúráját ápoló-támogató Rákóczi Szövetség. A társrendezőkkel - a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Széchenyi István Szakkollégiumával és a Bajcsy-Zsilinszky Társasággal karöltve - a szlovákiai magyarság szervezeteinek-mozgalmainak vezetőit, képviselőit hívták meg: adnának tájékoztatást elképzeléseikről. Ez alkalomból beszélgettünk Duray Miklóssal, akit a tervként felvetődött, ám ez ideig meg nem valósult nemzetiségi ügyek tárcája várományosának is tartottak.- Adott egy szlovákiai magyar családban születő gyermek. Szülei szeretnék, ha úgy nőne fel, hogy teljesen birtokában legyen anyanyelvének és nemzete kultúrájának. Milyen esélyei és lehetőségei vannak erre?- Ez a család annyiban eleve különbözik a magyarországitól, hogy a szülőknek mindenképpen dönteniük kell: magyarnak nevelik-e gyermeküket. Már az is komoly megfontolás tárgya, hogy milyen nevet adnak az újszülöttnek: lefordítható-e a magyar név szlovákra, esetleg nemzetközi, ami alakilag és kiejtésben ugyanaz szlovákul és magyarul. Ezt követi a bölcsőde: ha a szülők elfoglaltak, rákényszerülnek, hogy gyermeküket beadják. De magyar nyelvű bölcsőde nincs, illetve csak véletlen dolga, magyar-e a gondozónő. A ] szülő tehát állandó válaszút előtt áll, miként segíti - i vagy nem segíti - hozzá gyermekét nemzete nyelvének, kultúrájának megtartásához. Szlovák iskolába adja? Magyar iskolába adja? Egy adott vágányról már nehéz letérni! Az üdvös persze az, ha a magyar család nem a környezet - sokszor kényszerítő - hatására dönt, hanem egyszer s mindenkorra határoz gyermeke pályájáról, ha tudja, nehézségekkel számolhat is. Természetesen a kisebbségi közösség számára kedvező családi elhatározást megkönnyíti, ha a nemzetiségi iskolák jól felszereltek, ha annak elvégzése után lehet érvényesülni.- A budapesti fórum egyik meghívott előadója, Szabó Rezső, a CSEMADOK társelnöke a szlovákságban élő bizonyos félelmekre is utalt: hogy egyesek szerint túlzók, türelmetlenek a kisebbségi követelések. E félelmek ha nem is jogosak, de nyilván magyarázhatók. Ugyanakkor kisebbségi részről indokoltnak tűnik a „türelmetlenség", hiszen a jogok kiteljesedésének késedelme esetén újabb és újabb évjáratok számára válik nehezeb\ bé magyarságuk megélése, | gyakorlása.- Én úgy látom, hogy a szlovák többség körében tapasztalható félelem, idegesség elsősorban abból adódik, hogy az egységes nemzetállamról szőtt álmokat a kisebbség jelenléte lehetetlenné teszi. Tehát egyesekben már a kisebbség puszta léte is kivált idegességet. Ami pedig a kisebbségi törekvéseket illeti... Lehet-e túlzottnak tartani, ha egy kisebbség saját identitásának megtartásáért küzd, és ehhez bizonyos eszközöket - elsősorban iskolákat - igényel? Szemére vethető-e, ha kötődik szülőföldjéhez, kultúrájához, nyelvéhez? Természetes önvédelem ez, semmivel sem több. Ezzel nem sérti mások jogait.- Az Együttélés-mozgalom nem csupán a magyar, de a többi csehszlovákiai kisebbség - lengyelek, ukránok, ruszinok, németek - jogvédelmét is zászlajára tűzte. Hasonló alapon való szerveződés más, Magyarországgal szomszédos országban is elképzelhető lenne. Az Együttélés azonban Szlovákiában alakult meg. Ez minek köszönhető? j -Csupán annak, hogy sokan kezdtünk hasonlóan gondolkodni. A gondolat gondolatot gerjeszt, így született meg az az elképzelés, hogy a nemzeti kisebbségek problematikáját közösen kell felvállalni, már csak azért is, mert igy politikailag erősebbé válunk. Hozzájárult találkozásunkhoz, összefogásunkhoz az is, hogy míg évtizedekkel ezelőtt különbség volt az egyes nemzeti kisebbségek hivatalos megítélésében, az idő múlásával gyakorlatilag azonosan hátrányos helyzetbe kerültünk, kialakult a különböző kisebbségeknek egy „álosz| tály” jellege. Ennek meg- 1 szüntetéséért, a többséggel való teljes egyenjogúságért lépünk fel.- Most, hogy Csehszlovákia is, Magyarország is a parlamenti demokráciát kóstolgatja, igazán érdemivé válik a kérdés: mit vár a szlovákiai magyarság az anyaországtól?
