Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-04-15 / 8. szám
1 Kukorica, édes máié... Még nóta is szól róla, mondván, hogy „Kukorica, édes máié/ öreg legény vagyok már én..Márpedig az igazat szólva sokan lenézték, „szegényesnek" mondták hajdanában a kukoricából, málélisztből készült fogásokat. Azóta bebizonyosodott, hogy nem volt igazuk: világszerte divatba jöttek a jóízű - s amellett még az emésztésre is hasznos -, kukoricából készülő eledelek. Nálunk, Magyarországon Beythe István a füvészkönyvében már 1583-ban megemlíti a kukoricát, Szikszai Fabriczius Balázs pedig néhány esztendővel később ugyancsak felsorolja szótárában a „frumentum turcicumot” - török búzának nevezvén a tengerit, mivel a megszálló törökök hozták magukkal. Hogy mi mindenre használta a magyar nép már igen régtől fogva a tengerit, azt Veszelszki 1798-ban megjelent írásából tudni: „A szárait örömmel eszi a marha - írja -, kivált a tehenek tejesek tőle, hallom, hogy Bánátban cukort is főznek belőle, a gyenge csövek szemeit sütve, főzve eszik csemege helyett, a föld népe pedig poroszát, pogácsát, máiét, puliszkát, mamaligát készít magának tejjel s vízzel.” Az előző idézet kapcsán most már bevallom, hogy ezt a kukoricaételekről szóló irományomat egy kedves németországi olvasónk, Elisabeth Beigelbeck sugallta, aki azt kérte, hogy írjak gyermekkori kedves ételéről, a projáról. Nagyon sok régi forrásban utánanéztem, azokban mindenütt proszának vagy poroszának említik, remélem azonban, hogy ugyanarra gondolunk. Receptek_________ PULISZKA Hozzávalók: 300 g máléliszt, 1 kávéskanál só, 1 liter víz. A vizet felforraljuk, sót teszünk bele. Mikor jól forr beletesszük a kukoricalisztet. Negyedóra hosszat főzzük - folyamatosan kavarva aztán levesszük a lángról, és még egyszer alaposan megkavarjuk. A főtt puliszkát óvatosan válasszuk el a lábas oldaláról - szerszámnak erre a célra a legalkalmasabb a vizes fakanál aztán még néhány percig tegyük vissza, és gyenge lángon - ismét folyamatosan kavargatva - főzzük egy keveset tovább. Utána borítsuk ki egy porcelántálra. Sokféleképpen fogyasztható: tejjel, túróval vagy körítésként húsok mellé. KUKORICASALÁTA Hozzíávalók: 500 g konzervkukorica (morzsolt), 3 alma, 3 kemény tojás, tubusos majonéz, 2 dl tejföl, mustár, egy csipet cukor, 1 evőkanál citromlé, 1 csokor összevagdalt metélőhagyma. A lecsurgatott kukoricát összekeverjük a meghámozott, apróra vágott almákkal, az összevagdalt kemény tojásokkal. Egy fél tubus majonézt, 2 dl tejfölt, egy kis mustárt, egy csipet cukrot sóval és citromlével simára keverünk, az egészet ráöntjük a kukoricaalma-kemény tojás keverékre. Hűtőszekrénybe tesszük egy órára, utána tálaljuk. PULISZKAGOMBÓC Hozzávalók: 500 g kukoricaliszt, 2 dkg vaj, 1 csésze juhtúró, FŐZŐCSKE 53 2 tojás, zsemlemorzsa, olaj, kevés tejfel vagy reszelt sajt. Puliszkát főzünk (1. előbb), a juhtúrót összedolgozzuk a vajjal, és hozzákeverjük a puliszkához. A puliszkából kiszedünk egyegy gombócra valót, az előzőleg felütött és villával összekevert tojásokban, majd zsemlemorzsában is megforgatjuk. Ezután megforrósított olajba tesszük a gombócokat, és mindkét oldalukon jól megpirítjuk. Mikor megsült, kiszedjük, meglocsoljuk tejföllel, vagy meghintjük reszelt sajttal, és azon melegében tálaljuk. PR0SZA-VAGY POROSZADUNÁNTÚLIASAN _ Hozzávalók: 2 csésze finom, szitált kukoricaliszt, 3 dkg cukor, 10 dkg vaj, csipetnyi só, 2 dl tej. A kukoricalisztet összekeverjük a cukorral, a megolvasztott vajjal és a sóval. A tejet felforraljuk, majd a kukoricaliszt-vaj-só keverékre öntjük, és alaposan összekeverjük. Pihentetjük kéthárom óra hosszat. Egy tepsit kikenünk vajjal, beleöntjük a tésztát, és előre melegített sütőben szép aranypirosra sütjük. Kockákra vágjuk, és süteményestálba rakva tálaljuk. (Megjegyzés: Mint a bevezetésben említettem, elkészíthetjük a proszát cukor nélkül is. A recept egyébként ugyanaz, s a készítésmód is azonos.) PATTOGATOTT KUKORICA KARAMELLÁSAN Hozzávalók: 200 g kristálycukor, 2 liter pattogatott kukorica, 2 evőkanál olaj. A cukorból serpenyőben, lassú tűzön karamellt készítünk. Az olvasztott cukorban megforgatjuk a kukoricát. (Vigyázni kell, hogy kis lángon történjék, és egyszerre ne öntsünk túl sok kukoricát a cukorra.) Kiszedjük a cukorban megforgatott kukoricát egy előre megolajozott tányérba. A cukortól a kukoricaszemek összeragadnak, ezért - miután kihűltek - óvatosan tördeljük szét diónyi darabokra. HALÁSZ ZOLTÁN
