Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-04-15 / 8. szám

36 SAJTÓTÜKÖR Gáti Károly Kelet-Európáról- Amerikában módo­sult Kelet-Európa megíté­lése: a lelkendezést felvál­totta a mély és indokolat­lan borúlátás - vélekedik Gáti Károly, a New York-i Columbia Egye­tem tanára, még a válasz­tások előtt. Az ismert szer­ző, az Amerika Hangja rá­dióadás egyik gyakori sze­replője ezután a kelet-eu­rópai országok gazdasági és politikai nehézségeit sorolja fel, majd így foly­tatja :- Még midtől bámulat­tal szólunk is a kelet-euró­paiak bátorságáról és eltö­kéltségéről, még akkor sem igazán hiszünk ben­ne, hogy a demokrácia gyökeret verhet ilyen bi­zonytalan gazdasági és politikai feltételek között. Az átmenet a politikai de­mokráciába valóban kö­rülményes, a korábbi el­lenzék megoszlik majd, a nyílt és gyakran figyelem­elvonó politikai versengés megjelenik. A türelemhi­ány nem tűnik el máról holnapra. De bizonyosan eljön annak a napja - sze­gezi szembe a borúlátók­kal véleményét Gáti pro-A szabad választásokat követően szinte történelmi messzeségbe nyúlónak tű­nik Demszky Gábornak, a Szabad Demokraták Szö­vetsége egyik vezetőjének visszaemlékezése a Re­form c. független demok­ratikus hírmagazinban. Pedig a „történelmi mesz­­szeség csupán” az elmúlt évtized... De milyen évtized?- 1981 decemberében hajnalonta többször kijár­tam a Nyugati pályaud­varra. A Báthori-expressz fesszor -, amikor a kelet­európaiak nem tartják többé politikai ellenlába­saikat - s talán még a kommunistákat sem - „el­lenségeknek”, hanem csu­pán „ellenfeleknek”. Ami alighanem a legfőbb: a nemzetközi feltételek na­gyon kedvezőek a kelet­európai forradalmak sike­res befejezéséhez.- Ki is van hát a de­mokratikus Kelet-Európa ellen? - teszi fel a kérdést a Magyar Nemzetben vé­gezetül Gáti Károly. - Csak a távoli Kuba, Észak-Korea és Kína. A kelet-európaiaknak most a gazdasági támogatásnál többre van szükségük: helytálló és kiegyensúlyo­zott amerikai értékelésre a kilátásokról; annál is in­kább, mivel gyakran iga­zodnak az amerikai véle­ményekhez. Ennélfogva félrevezető felnagyítani gondjaikat, és megzavaró megelőlegezni kudarcu­kat. Az eltúlzott nyugati aggályok és félelmek elle­nére Kelet-Európának igenis jó esélye van csatla­kozni a szabad és demok­ratikus nemzetek európai közösségéhez. mindig késett, órákat töl­töttem a peronon didereg­ve. Nem ismerősöket, ba­rátokat vártam, hanem a lengyel szükségállapot rossz híreit. Lengyelor­szág nyugati határait le­zárták, az újságírókat és tudósítókat kiutasították, a hírzárlat mégsem volt si­keres. Barátaink, a Tygod­­nik Mazowsze c. földalatti lap szerkesztői az esti órákban előre megbeszélt helyekre dugták el a vo­natban a sebtében összeál­lított híreket, az internálá­sokról szóló beszámoló­kat. így a Wujec-bánya több napig tartó ellenállá­sáról és a halálos áldoza­tokról az éjszakai vonat­posta és Kerényi Grácia jóvoltából értesülhetett a világ. A híreket a Szolida­ritás párizsi irodájának és a Le Monde szerkesztősé­gének továbbítottuk... Éj­szakánként festékben úszott Nagy Jenőék bérelt lakásának kisszobája, a kész példányokat Rajk Laci Galamb utcai lakásá­ra vittük; szorgoskodá­sunkat alig kezdtük el, máris a titkosrendőrség kitüntető figyelme kísérte. Ez a szoros megfigyelés és kísérgetés nyolc évig tar­tott. Biztos jelei voltak an­nak, hogy lakásainkat le­hallgatják, ezért otthon csak írásban beszélhettük meg fontosabb dolgain­kat... Nem telefonoz­tunk, és nem bíztuk a pos­tára leveleinket, barátain­kat inkább személyesen kerestük fel. A Beszélő szerkesztői évekig Kis Já­­nosék kertjében tartották szerkesztőségi megbeszé­léseiket, a Hírmondó szer­zőivel kocsmákban és par­kokban találkoztam. Demszky Gábor ezután egy alig másfél esztendő­vel későbbi konspiráció emlékeit idézi fel:- 1983 nyarán a Gellért Szálló parkolójában be­széltem meg találkozót Wojciechkel, a föld alatt működő Tygodnik Ma­zowsze szerkesztőjével. Wojciech nem jelezte, hogy Bába Ivánt is oda­hívta a találkozóra. Ivánt nem ismertem, de ő Woj­ciech leírása alapján felis­mert engem. Közelebb lé­pett hozzám, és jelezni próbálta, hogy ő is erre a találkozóra érkezett. Ke­rülgettük egymást, átmen­tem a túloldalra, Iván utá­nam jött. Félreértettem a helyzetet, azt gondolván, hogy a szokásos nyílt kö­vetésről van szó... Fel­gyorsítottam lépteimet, majd futásnak eredtem. Iván továbbra is szorosan követett, de utánunk eredt a villamosmegálló felől épp odaérkező Wojciech is. Hamarosan megelőzte Ivánt, rohant utánam. Be­vágtattam egy kapualjba, ahol végre megmondhat­tam neki, hogy mitől tar­tok. Közben Iván is beért bennünket. Kiderült, hogy ők évek óta ismerik egy­mást. Bába Iván beszél lengyelül, tolmácsol és fordít majd nekünk. Li­hegve kapaszkodtunk egy­más vállába, sápadtan ne­vetve az idétlen kergetőzé­sen. Az őszi Balaton ladikos pecásai igen mereszthet­ték a szemüket, amikor egy derékig vízben gázoló munkásoverallos alak tűnt fel előttük a parti ná­dasban. Nehéz csomagot cipelt, azon igyekezett, hogy a mélyülő víz szintje fölött tartsa a terhét. A szürkületben nem láthat­ták, hogy stencilgép van a kezében. Sulyokék nyaralója előtt történt ez a Kulturá­lis Fórum idején. A Hír­mondó soron lévő számát, amely a cenzúra nálunk őshonos formáival foglal­kozott, erre a jeles alka­lomra állítottuk össze, és igen igyekeztünk, hogy a fórum megnyitóján la­punk is ott legyen. Az ali­­gai pártüdülő szomszédsá­gában éjjel-nappal teker­tük a gépet, dolgozott a család. Lehúzott redő­nyök mögött szorgoskod­tunk napokon át. Amikor a délelőtti bevásárlásból hazatérve azzal állított be S. M., hogy rendőrautó áll a szomszéd nyaraló előtt, először azt gondoltuk, hogy szokás szerint ugrat bennünket. Miklós kiment a házból, majd azzal tért vissza, hogy az autó már a mi kapunk előtt vesztegel. Az újság félig kész példá­nyaival nem volt mit ten­ni, menekítésre gondolni sem lehetett. De a gépet, a beszerezhetetlen portékát menteni kellett. (Tavaly ősszel Prágába került ez a masina, az ottani diák­­mozgalmat segíteni.) A te­lek végén nádas, a rajta át­vezető deszkapalló a nyílt vízre szalad. Dermesztőén hideg volt a víz, október utolsó napjaiban járhat­tunk. A nádason átgázol­reform így működött a régi rendszer

Next

/
Oldalképek
Tartalom