Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-01-01 / 1. szám

MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 47 A Felvidéken birtokos, kiter­jedt Andrássy-família nemcsak . kuruc generálist, miniszterelnö­köt, vasgyárost, „vörös” grófnőt, hanem sok egyéb érdekes és kü­lönös egyéniség mellett egy derék sportembert és utazót is adott a * világnak. Az ördöngös lovasbra­vúrjairól ismert Sándor Móric gróf baráti köréhez tartozó gróf Andrássy Manó jó hírű vadásza, lovasa, hajtója volt korának, de a politika még a forradalom és sza­badságharc idején sem vonzotta. Sőt, inkább igyekezett távol ke­rülni az egyre nagyobb mérvű és riasztó eseményektől. „1849 elején, közepette azon balviszonyoknak, mellyekbe sze­gény hazám ekkor bonyolult - ír­ja elhatározásáról -, egy kezembe akadt munka olvastával vágy szállá meg, legyőzhetetlen vágy, keletet, az emberiség bölcsűjét, hol a természet máig olly fölsé­­ges, olly ingerlő bájos, mielőbb színről színre látnom, és élvezve ismernem szépségeiben.” ültetvényekre. Részt vett elefánt­vadászaton és -befogáson, ami­kor is nem ölik meg, hanem beke­rítik, majd szelíd elefántok közé szorítva, megkötözik a kiszemelt állatot. A Kelet-indiai Társaság hajó­ján utazott tovább Kína felé. A hajón a társaság zenekart tartott, bált rendezett, csak éppen a pat­kányok sokaságától nem tudta megvédeni vendégei kényelmét. Útközben több ízben megálltak, így Penangban is, amelyet a világ legegészségesebb helyének nevez Andrássy. Leírása szerint itt ál­lott a világ legnagyobb fája. amelynek törzskerülete 115, át­mérője 40 láb volt, „s bizonyos jdőben megfúratva, iható víznedv fakad derekából”. Szingapúrban gyakori a tigris - állítja -, amelynek kedvenc ele­dele a kínai. Az ilyen emberevő fenevadnak „a szőre halványabb, s oldalán a csíkok világosab színt öltenek”. Jáván tolmácsa egy tolnai ma­gyar izraelita volt, aki osztrák hu­szárból tengerész lett, Frigyes fő­herceggel részt vett Tanger ostro­mánál, és toborzás révén került a holland gyarmati hadseregbe. Le-Beszámolója szerint London­ból havonta két postahajó indult ez idő tájt Bombayba és Kalkut­tába. Nem csekély összeg, 110 font volt a viteldíj, „beletudva az afrikai pusztán és suezi szoroson az átszállítást”. Oda-vissza 1/3 résszel kevesebb. Az arab világ után kellemes be­nyomást tett utazónkra a nagy kultúrájú, paradicsomian dús fű­szersziget, Ceylon. Itt rendre megízlelte az addig nem ismert, egzotikus gyümölcsöket, tüzete­sen megtekintette és leírta a váro­sokat, a vallást, a termelési szoká­sokat, különös tekintettel a kávé­Gibraltárnál nem köthettek ki a kolerajárvány miatt, így megle­hetősen fárasztó hajóút után ér­keztek Egyiptomba, amelytől ko­rántsem volt a magyar gróf elra­gadtatva. Taszította a piszok, a zűrzavar, a-kairói rabszolgavásár, és megkönnyebbülten hagyta ma­ga mögött ezt az egykor jeles or­szágot. Akkortájt - mivel a Szue­­zi-csatorna még nem létezett - a Távol-Kelet felé utazókat a siva­tagon át kocsival szállították Szu­ezig, hogy a Vörös-tengeren hajó­val folytathassák útjukat. Krokodillesés A tigris nyomára bukkant vadászok Hurserabat vidékén I

Next

/
Oldalképek
Tartalom