Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-04-01 / 7. szám
54 IRODALMUNK KINCSESTÁRA ÖRKÉNY ISTVÁN Macska az esőben Az ötlet, hogy kirándulást tegyenek a Dobogókőre, Szilágyitól származott. A helyiérdekűn még nem panaszkodott. Csak később jött rá, amikor meredek erdei kapaszkodókat kellett megmászni, hogy ő nem is szeret gyalogolni. Hajmási se szeretett gyalogolni. De ő vagy kevésbé nem szeretett gyalogolni, vagy rosszabbul panaszkodott. Ennélfogva ő húzta a rövidebbet. Hogy ne kelljen Szilágyi nyögéseit hallgatni, átvette tőle az aktatáskáját, mely hét kiló kéziratot tartalmazott az eredendő bűnről, mint a velünk született bűntudat forrásáról, különös tekintettel Hubert Wolfgang Hilarius freiburgi profeszszor ide vonatkozó kutatásaira. Később rásózta még a hátizsákját, melybe sok vajat, sok kenyeret, sok juhtúrót és két sült csirkét csomagolt útravalónak a híres mozgásművészeti iskola vezetőjének leánya. (Vilma királynő út, közel a Makk Hetes vendéglőhöz.) Szilágyi, megkönnyebbedvén, fürgén mászta a hegyet. Az arra járó turisták érdeklődve nézték kacsázó járását. Minthogy a kacsák nem szoktak sietni, a legtöbben csak most kaptak némi képet arról, milyen lehet egy kacsa, ha siet. A sietségből hamarosan futás lett, mert fekete felhők vonultak a Dobogókő fölé, és hirtelen szakadni kezdett az eső. Már közel voltak a turistaházhoz, mégis bőrig ázva léptek az egyetlen földszinti helyiségbe, mely nyilván társalgóul, ebédlőül, söntésül és menedékül szolgált, mert az egész hegyvidék öszszes turistái ide húzódtak a zápor elől. A levegőt a cigarettafüst, az ázott viharkabátok és a császárkörtelikőr kibírhatatlan szaga töltötte be. Moccanni se tudtak. Arról, hogy leüljenek, kicsomagoljanak, megebédeljenek, szó sem lehetett. Szilágyi sóhajtott, és vádlón nézett Hajmásira, mintha ő szorgalmazta volna a Dobogókő megmászását. Hajmási a hátizsákkal nagy nehezen odapréselődött a pulthoz, ahol a csapos (vagy tulajdonos) izzadva mérte ki a császárkörtelikőrt. Egyéb áruféleség nem volt kapható.- Kérem szépen - szólította meg Hajmási -, Szilágyi nem bírja a magaslati levegőt.- Akkor miért pont ide jönnek?- Mert csak most derült ki. Ha Szilágyit nem tudjuk lefektetni, hány.-Kicsoda Szilágyi? - kérdezte a csapos, illetve tulajdonos.- Ó az - mutatott Hajmási a háta mögé. A csapos megnézte Szilágyit. Szilágyi szenvedő arcot vágott. Nem is vágott; neki szenvedő arca volt. Főleg evés előtt és evés után - persze más-más okból - jött ki az arcán a szenvedő vonás. Abban az üres manzárdszobában, ahová a csapos fölengedte őket, csak egy szék, egy vaságy és egy szekrény volt. Szilágyi legelőször benézett a szekrénybe. Mindenféle lim-lom közt ráakadt egy zacskó tavalyi dióra. Szilágyi a legeldugottabb helyeken is elég gyakran talált ennivalót. Aztán leheveredett. Kapva kapott mindenen, amiért sajnáltathatta magát; most például már maga is elhitte, hogy nem bírja a magaslati levegőt.-Valami kályhaféle nincs? - érdeklődött.- Van egy vaskályha, de nincs tüzelő - mondta Hajmási. - Tudniillik augusztus havában járunk.- Akkor csomagold ki a hátizsákot. Ő fekve evett. Hajmási jöttment, lent dübörögtek, dobogtak és tovább büdösödtek a természetjárók. Hajmási, egy csirke mellét rágva, a vizes ablakból nézte a szakadó esőt.- Te ! - mondta megrökönyödve. - Áll itt egy fa.- Brinzás a túró - válaszolta Szilágyi. - Miféle fa?- Azt nem tudom. De egy macska ül alatta a szakadó esőben.- Macska nem jár az esőben.- Hát ez ül.- Macska nem ül az esőben.- Kelj fel és nézd meg, ha nem hiszel nekem. Szilágyi nem kelt föl, inkább elhitte. És felkérte Hajmásit, hogy ne hagyja szenvedni a macskát, hanem menjen le, fogja meg, hozza föl. Majd itt megszárad szegény. Hajmási fölvette a viharkabátját, lement a csigalépcsőn, és nagyon tekervényesen, többszöri bocsánatkérés árán, valahogy átfurakodott a tömegen. Elment a fáig. Kétszer körüljárta, benézett a bokrok alá, majd az előbbi fárasztó úton visszatért a szobába.- Kérlek szépen, nem találtam a macskát.- Na látod. Kiszaladt, beszaladt, mert nem szereti az esőt. Kérsz még csirkét, vagy megehetem?- Juhtúrót fogok enni, zöldpaprikával. Fölkente a túrót, elsétált az ablakig. Úgy meglepődött, hogy a homlokát odaverte, és kis híján betörte az ablakot. rTe - mondta Szilágyinak. - Mégis itt a macska.- Milyen macska?- Az az ázott macska a fa alatt.- Nézd - mondta Szilágyi. - Nem haragszol, ha most egy fájó kérdést teszek föl neked?- Parancsolj.-Te még fiatal vagy. De ha most, erőid teljében, egy ázott
