Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-04-01 / 7. szám

:2 kilátó Fehér falak, míves, de egyszerű berendezés - azaz: jellegzetes református temp­lom Hiszen csupán az rengeteget je­lentene, ha otthon magyarul be­szélnének, még inkább, ha tuda­tosan beszélgetnének a gyerekek­kel. Az idősebbek elmondják, hogy az ő gyerekeik iskolás korukig szinte nem tudtak ango­lul. Meg is őrizték a magyart. Ak­koriban valahogy ez fontosabb volt... Bár, tárgyilagosnak kell lennünk - folytatja. - Ma már csak két fizetésből lehet megélni, a magyar anyuka is dolgozni jár, -kevesebbet van együtt a gyerek­kel. A New Brunswick-i magyar re­formátus gyülekezet 1915-ben emelte templomát, de alapítását 1905-re teszik. A közbenső tíz év­ben más közösségektől vettek át, majd adtak tovább kisebb temp­lomokat. 1920 és 1930 között ezerkétszáz tagja volt a gyüleke­zetnek. Ma nyolcszáz hívét tartja számon Rőczey nagytiszteletű úr, ezek közül ötszáz a rendszeresen fizető, szavazó tag. A mészfehér és fenyőbarna, napsütötte temp­lom méltó állapotban, rendben, a hívek féltő keze nyomát őrzőn várja a közelgő 75 éves jubileu­mot. Az idei Bethlen Naptár és Évkönyv (a Ligonieri Bethlen Otthon nagy hagyományú, doku­mentum értékű kötete) azt is el­árulja, hogy ez a félezres közös­ség az előző évben 146 651 dol­lárt adományozott egyházának. Pénzt utaltak át Magyarországra az erdélyi menekültek javára, az iszákosmentő szolgálatnak, a Re­formátusok Lapjának, templom­felújításra különböző gyülekeze­teknek, s persze támogatják az amerikai református lapot, az 1921-ben alapított ligonieri szere­tetotthont, a helybeli magyar ta-Ezt a csodaszép ablakot Renczell Já­nosnak, Pásztor Józsefnének, Bittay Józsefnek és családjaiknak köszönhe­ti a gyülekezet A gyülekezet a padokra erősített táb­lácskákon emlékezik meg elhunyt testvéreiről - itt Körmöndy Jánosnéról nulmányi alapot, s a felsorolás még korántsem teljes. A gyűjtést oly egyházon belüli szervezetek is segítették, mint a Nőegylet, a Férfi Kör, az Ifjúsági Kör, az énekkar és nem kevésbé az im­már magukat angol néven szá­mon tartók: a Women’s Guild, a Jr. Ladies Club, a Parent-Teacher Fellowship. Vajon meddig lesznek ily egyensúlyos arányban e reformá­tus gyülekezet magyar és angol nevű szervezetei? Lesz-e még öt­ven évig, ahogyan a lelkész jósol­ja, magyar nyelvű istentisztelet a szépapák emelte falak között, még ha nem is érkeznek újabb magyarok? A „szigetmagyarság” megkerülhetetlen kérdései ezek. És erő kell hozzá, hogy ne maga­megadó közönyt, de itt és most diktálta tetteket szüljenek. Effaj­ta erőt is nyújthat a templomi kö­zösség, ezt is benne éreztem a lel­kipásztor szavaiban. Amint a Bethlen Naptárban is írja: „...az istentiszteleteken merítet­tünk erőt az élet küzdelmeihez és tapasztaltuk meg, hogy amikor összegyűlünk az Úr nevében, ak­kor ő mindig ott van közöttünk. A mi református meggyőződésünk szerint az istentisztelet célja, hogy közelebb kerüljünk Istenhez és egymáshoz..." BALÁZS ISTVÁN A SZERZŐ FELVÉTELEI

Next

/
Oldalképek
Tartalom