Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-01-01 / 1. szám

MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 3V tározták meg a fejedelemség sor­sát, de említsük meg, hogy az 1580-90-es években Erdélyben vi­rágzott a kultúra, a fejedelmi szék­hely a zenei élet központja volt.- Méghozzá nem is akármilyen kulturális és zenei központ, jel­lege erősen olaszos. A fejedelmi udvar, talán éppen katolikus mi­volta végett, Itáliához kötődött. Hiszen maga Báthory István is Padovában tanult, családja többi tagja is mind olaszos műveltségű volt, többé-kevésbé jól mindany­­nyian beszéltek olaszul, és olasz mintára szervezett udvart gyűjtöt­tek maguk köré, ahol ténylegesen olaszok is megfordultak, katonák és testőrök, színészek és főleg ze­nészek, köztük Palestrina és Di­­ruta, tehát a kor legnagyobb ze­neszerzői. Az ö révükön az udvar szoros kapcsolatot tartott Velen­cével, Észak-Olaszországgal, részben a pápai udvarral is. Per­sze a protestáns rendek nem vol­tak kibékülve ezzel az olaszos légkörrel, voltak, akik úgy vélték, az „olasz erkölcsök” rontották meg Zsigmondot. Érdemes meg­hallgatnunk erről a már emlitett Szamosközi István véleményét. „Zsigmond lelkét főként az olasz csürhe rontotta meg, amely ott nyüzsgött körülötte. Itália je­les népének ez a söpredéke egyik a másik nyomába tódult oda a fe­jedelem bőkezűségének reményé­ben. Zsigmond nem csupán ud­varát nyitotta meg előttük, ha­nem bizalmas környezetébe is be­fogadta őket. Alig lehet elmonda­ni, mennyire befolyásuk alá ke­rült. Hízelkedéseik közepette ebben nagymesterek voltak - tel­jesen hozzá hasonultak, lesték minden mozdulatát, és ügyeske­désükkel vagy hibáit növelték, vagy kegyeit hajhászták, és aján­dékaira áhítoztak. Folyton csak Olaszország gyönyörűségeit, vá­rosainak szépségeit, az ottani fe­jedelmek csillogását, a bíborosok méltóságát, az egész olasz nemzet hírét és nagyságát hangoztatták. Hagyja el a fejedelem mielőbb a 1. A Báthory-család címere 2. Báthory Zsigmond miniatűr arcképe 3. Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király portréja 4. Hídverés a Dunán Gyurgyevónál, ahol 1595. október 29-én az erdélyi csapatok és Mihály havasalföldi vaj­da serege győzelmet arattak a török felett REPRODUKCIÓ: GÁBOR VIKTOR török torkában levő országot - suttogták a fülébe -, az itteni bar­bárságot a finom olasz szokások­kal kellene felcserélnie. Zsig­mond mindezt telhetetlen mohó­sággal szivta magába. Mivel pe­dig a császári ajánlás reményé­ben szentül hitte, hogy hamaro­san bíbornoki méltóság fogja dí­szíteni, bíborosi ruhát szabatott magának bíborszövetből, amelyet skarlátnak neveznek. Az olaszok hízelgései folytán annyira tetszett önmagának, hogy már azt hitte, ujjaival érinti az eget.” Kissé hosszasabban időztünk Báthory Zsigmond alakjánál. Mű­velt, művészet- és zenekedvelő volt, ugyanakkor hiú és öntelt, aki má­sokra nem hallgatott, dicsőségvá­gya pedig a politikában meggon­dolatlan lépésekre késztette. Mind­ennek Erdély romlása volt a követ­kezménye. Különösen a síkföldön, a folyóvölgyekben élő magyar fal­vak pusztulása volt nagy, a szá­szok megerődített városai, a he­gyekben pásztorkodó románok vesztesége kisebb volt. A pusztulás­ból Erdély majd csak Bocskai Ist­ván 1604-1606. évi szabadsághar­ca után, Bethlen Gábor uralkodá­sa alatt épül fel. BENDA KÁLMÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom