Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-15 / 6. szám
MESESZÓ 5.i hogy azt kívántad: bár meghaltak volna régen, hogy javaikat tovább bírtad volna, de most gyötrődöl s szakállt növesztesz, hogy testvéreid vagyonába oly soká nem ülhettél. Elpirult az ember, és a színlelt könnyeket elfojtotta. GALEOTTO- Bizony már csak tizenkettő.- De azért meg tudnál még most is fejni három vén bakkecskét?- Meg biz én, nagyságos uram. A király nevetve ment tovább. Mikor azután a királyi várba viszszakerültek, azt mondta a vele volt három főúrnak:- No, ha azt akarjátok, hogy kivánataitokat teljesítsem, hát fejtsétek meg nekem a három kérdést, válaszaival együtt, addig ne is alkalmatlankodjatok kérelmeitekkel. A három főúrnak természetesen nem volt előbbvaló gondja, mint hogy felkeressék az öreget s körülfogják, hogy mondja meg, mit jelent az az első kérdés.- Megmondom biz én száz aranyért - szólt az öreg, akinek volt esze, hogy ingyen ne beszéljen. Megadták neki szívesen.- Hát uraim, amíg fiatal voltam, az volt a messzi, ameddig elláttam a szememmel, most pedig az ökreim szarváig látok, tehát csak odáig terjed a messzi.- Ez helyes - mondták a főurak -, de hát mármost mit jelent a második kérdés? A három kérdés A gazdag főurak minden lépten-nyomon unszolták Mátyás királyt, ki megürült jószágért, ki hivatalért. Egyszer kivitte őket magával a szántóföldek közé, s amint ott járkálna, szemébe tűnik egy öreg paraszt, aki négy ökörrel szántogatott csendesen. Mátyás megismerte a pórt, egykor hű katonája volt ifjú korában, s furfangos ötleteire még a táborból emlékezett. Megszólította szíves leereszkedéssel.- Hát jó öreg, messzi van-e még a messzi?- Bizony nagyságos uram, csak az ökröm szarváig.- Hát aztán hány még a harminckettő?- Azt is megmondhatom, de csak kétszáz aranyért. A főurak vakargatták a fejüket, de lefizették a nagy bírságot.- No hát a második kérdés azt jelenti, hogy hajdan harminckét fogam volt, és most hány van meg belőle? Bizony már csak tizenkettő.- Ezt ugyan könnyű lett volna kitalálni - gondolták az urak, de bezzeg nem úgy a harmadik kérdést. „Hogy oldja meg, hogy fej meg őkelme három bakkecskét?- kérdezték a paraszttól.- Megmondom ezt is, de már csak háromszáz aranyért. A főurak elszornyedtek, vonakodtak, de minthogy az öreg nem hagyott alkudni magával, megfizették a háromszáz aranyat.- Hát uraim - mondja az öreg így fejem meg a három bakkecskét, ahogy az imént megfejtem kegyelmeteket. Ezt értette a király őnagysága. A három úr dörmögve ment tovább. Vajon megmondták-e aztán a királynak, mi volt az értelme a három kérdésnek, azt már nem tudni. TÓTH BÉLA (1898) RAJZOK: KARAKAS ANDRÁS \
