Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-15 / 6. szám
38 SZOMSZÉDOLÁS Új rovatot indítunk útjára: a szomszédos országok magyar sajtóját szemlézzük. Immár jó szívvel tallózhatunk e lapokból, folyóiratokból, hiszen nem szimpla fordítások, a kisebbség nyelvén ugyanúgy, ugyanazt szajkózó orgánumok többé. Ma már szabadon szólhatnak, felvállalhatják a számukra rendelt hivatást, s így Dunaszerdahelytől Székelyudvarhelyig, Újvidéktől Ungvárig tanulsággal szolgálhatnak mindannyiunknak. Első lapszemlénkén a nem remélt csodaként megélt romániai forradalom nyomán új életre kelt magyar lapokból válogatunk. Érthető módon, ma még kevesebb bennük az elemző írás, riport, a nagyobb lélegzetű publicisztika. Jobbára rövid tudósítások, hírek követik egymást, teli örömmel, bizakodással, tettrekészséggel. Remények és aggodalmak A romániai diktatúra megdöntése után az újrainduló magyar nyelvű lapok szerkesztői névválasztással is jelezni kívánták új törekvéseiket, lapjuk megváltozott tartalmát, így alakult át a kolozsvári Igazság a demokratikus közvélemény napilapjává, Szabadság címmel. A forradalom győzelme Európa legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbségének, a romániai magyarságnak is felcsillantotta a reményt, hogy szabadon élheti meg nemzeti hovatartozását. Az ország magyarlakta megyéiben, városaiban és falvaiban szerveződő Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviseletében Domokos Géza, a Kriterion igazgatója a Ceausescudiktatúra nemzetiségi politikájáról beszélt. „A szétzúzott diktatúra annyi országpusztító döntés mellett, súlyos zavaró-Szabadság kát okozott nemzetiségi téren is... Ennek következtében a Romániában élő magyarok, németek, szerbek, zsidók, ukránok, szlovákok, törökök, tatárok egyre hátrányosabb helyzetben érezhették magukat ... így került sor aztán rendre a nemzetiségi iskolahálózat módszeres szétzilálására, a művelődési intézmények szakadatlan gyöngítésére, nemzeti jellegük megszüntetésére; az anyanyelv kiszorítására a közéletből, az állami adminisztráció és törvénykezés gyakorlatából, annak a szándéknak a kíméletlen keresztülvitelére, hogy a kisebbségek ne érintkezhessenek nemzeti kultúrájukkal.” A nemzetiségek - így a magyarság - reményeit erősítette az, a Szabadságban olvasható további nyilatkozat, amelyet a Nemzeti Megmentési Front tett a romániai nemzeti kisebbségek jogairól: „A közösen kiöntött vér megmutatta, az erőszakos asszimiláció sovén gyakorlatára alapozott nemzeti uszítás politikája, a szomszédos Magyarország és a romániai magyarság elleni rágalomhadjárat sorozatos kísérlete nem tudta megtörni a román nemzet és a nemzeti kisebbségek közötti bizalmat, barátságot és egységet ... A Nemzeti Megmentési Front határozottan elítéli az előző diktatórikus rendszernek a nemzeti kisebbségekkel szemben folytatott politikáját, és ünnepélyesen kinyilvánítja: valóra váltja és garantálja az egyéni és kollektív nemzeti jogokat és szabadságjogokat... A Nemzeti Megmentési Front lehetségesnek és jogosnak ítéli meg, hogy a romániai nemzetiségi kisebbségek fenntartsák és folytassák kapcsolataikat azon nemzetekkel, amelyekhez a közös nyelv, valamint a kulturális és történelmi hagyomány szálai fűzik őket.” Alig telt el azonban néhány hét, amikor a Nemzeti Megmentési Front elnöke, Ion Iliescu, nyugtalanságot keltett azzaí a beszédével, amelyben a magyarságot szeparatizmussal vádolta meg. Erre reagált a kolozsvári napilap vezércikke. Orbán Ferenc Aggodalom c. írásában keserűen állapítja meg: „... a szeparatizmus nevezetű vétket csak mi, magyarok követhetjük el. Mint ahogyan a naciona-A magyar színművészet feltámadása Ezentúl Népújság címmel jelenik meg Maros megye napilapja (a volt Vörös Zászló). Történelmi mementóként érdemes emlékezni az első lapszámok híreire, amelyek arról számolnak be, milyen lizmust, az irredentizmust, a revizionizmust, a horthyzmust, valamint a fasizmust és egyebeket nemkülönben. Ezek mind a számunkra fenntartott bűnök; nem emlékszem, hogy hányatott történelmünk utóbbi fél évszázadában román ezek közül valamelyiket is elkövette volna... De ki törődött a magyarság aggodalmaival? - kérdi a cikkíró -, azzal, hogy végig kellett nézni és szenvedni, amint a nagy nemzeti eszmény nevében fokozatosan felszámolták a magyar anyanyelvű alsó- és felsőszintű oktatást, a művelődési intézményeket, megszüntették az alkotmányban biztosított kétnyelvű ügyintézést, mindenütt lecserélték a magyar és más nemzetiségű vezetőket, és a központi vezetés mindent elkövetett annak érdekében, hogy teljesen elmérgesítse a román-magyar viszonyt és a „lebozgorozott” (hazátlan) magyarságot az ellenállás legcsekélyebb lehetőségétől is megfosztotta... Forradalom volt, állítólag szabadság van - írja Orbán Ferenc -, s demokrácia lesz, de tovább tart az egyirányú kioktatás, a türelmetlenkedő nemzetiség megfeddése, amiért meg akarja őrizni identitását, nyelvét, kultúráját - semmi többet... Ameddig ebben az országban csak mi követhetünk el »nacionalista provokációt«, addig kizárólag nekünk van okunk aggodalomra.” NÉPÚJSÁG változásoknak örülhetnek mostanában az emberek. Első helyen áll a helybeliek és a külföldiek közös réme, a „poloskák”, vagyis a lehallgatókészülékek eltüntetése a szállodákból, a telefonokból; a levelek MAROS MKtíYEI NAPILAP