Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-15 / 6. szám
4 POSTALÁDÁNKBÓL : 3r\ V P.O.H. «SW J > ' HU DA DDÜ'V (vi ' I * A Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. Végre kezemben tarthatom kedves lapomat a „Magyar Hírek”-et, az általam eddig ismeretlen, szép formában. Adjon az Isten mindnyájuknak jó egészséget és boldogságot és azt, hogy sok erdélyi magyar részesüljön ilyen örömben, mint én! Sok-sok évvel ezelőtt elsőként rendeltem meg ezt a kedves lapot, ami az évek folyamán nagyon a szívemhez nőtt. Sajnos jöttek olyan időszakok, amikor letiltották az előfizetést e lapra, de az önök jóvoltából még hosszú évekig hozzájuthattam. Aztán még nehezebb időszakok következtek, amikor egyáltalán nem jutottunk hozzá semmilyen magyar folyóirathoz. Evekig megfosztottak minden szellemi táplálékunktól, ami sokszor elviselhetetlenné vált. Reménykedem abban, hogy az országunkban történt változások lehetővé teszik az előfizetést magyar lapokra és folyóiratokra is. Ügy érezzük, hogy vége mindenkorra annak a magyarellenes kampánynak, amelyben Önök is és mi is itten részesültünk. Éledezünk mi nyugdíjasok is, de mozognak a tanerőink az iskolákban, irányítva magyar tanulóinkat a magyar osztályokba. És ez nagy öröm! Mert amíg magyar iskolák vannak, addig nem vész el a magyarság! BOGDÁN ANTAL SEPSISZENTGYÖRGY, ROMÁNIA A Minisztertanács Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Titkárságának vezetőjétől, Tabajdi úrtól a M. H. az új kormányszerv feladatáról kérdezett. Ő a következő választ adta: „Ennek a szervnek a megteremtése Trianon óta váratott magára. Igaz, a két világháború között működött egy titkos hivatal, ám annak elvei számunkra nem vállalhatók.” Ez a kijelentés így nem helytálló. A két világháború között, azaz a II. világháború végéig működött a miniszterelnökségen egy „Nemzetiségi és Kisebbségi Osztály”, s ezt a magyar nyilvánosság és a külföld egyaránt tudta. Az osztály élén egy miniszterelnökségi államtitkár állt, aki közvetlenül a miniszterelnöknek volt felelős. Ezt azért tudom, mert boldogult édesapám, dr. Pataky Tibor kb. 1936-tól a Szálasi-puccsig vezette ezt az osztályt, s a családban fennmaradt (csekély) emlékekből kitűnik, hogy állása és funkciója egyáltalán nem volt titkos. Édesapám megtagadta az esküt a Szálasi-kormányra, mire a háború végéig bujdosnunk kellett. O 1953 őszén halt meg, 64 éves korában. A kitelepítés viszontagságai tönkretették egészségét. E miniszterelnökségi osztály működésének elvét nem ismerem. Azt azonban tudom, hogy édesapám szájából soha semmiféle, más nemzetet kicsinylő vagy becsmérlő kijelentést vagy megnevezést nem hallottam, sőt ilyesmit ő mások részéről sem tűrt meg. Engem minden nemzet és nemzetiség megbecsülésére tanított. S ez a magatartás bizonyára mindenki számára csak példás lehet. DR. PATAKY TIBOR ENGELBURG, SVÁJC Az elmúlt 2 évben „Social Security Szaktanácsadó” címmel heti rovatom van a 2 legnagyobb amerikai magyar újságban: az Amerikai Magyar Népszavában és a Szabadságban. Én több mint 20 évig az Amerikai Állami Nyugdíjintézetnek (U. S. Gov’t, Social Security Administration) egyetlen magyar főtisztviselője voltam, pár évvel ezelőtti nyugdíjba vonulásomig, s elhatároztam, hogy további éveimet Amerikában élő honfitársaim felvilágosításának fogom szentelni az amerikai nyugdíjukat illetőleg. Amióta a fenti 2 újságban megjelennek a cikkeim, kapom az érdeklődő s hálálkodó leveleket az itteni magyaroktól (de sokszor a világ minden tájáról, olyanoktól, akik itt dolgoztak egy ideig) az információimmal kapcsolatban. Nagyszerű érzés az, amikor az ember nyugdíjazása után is segítségére lehet embertársainak, s különösen a honfitársainak, akiknek legtöbbször nehézségeik vannak, hogy idejében s a megfelelő juttatásokat megkaphassák. Könyvem is megjelent a fentiekről magyarul, itteni kiadásban. Örömmel veszem, ha leközlik címemet azzal, hogy szívesen állok az olvasók rendelkezésére ilyen témákban. JOSEPH IVANY P. O. BOX 7204, Boca Raton, FL 33431 USA Nyugalmazott történelemtanár vagyok, de a mai napig is működő és alkotó történész. Nagy elégtétellel és élvezettel olvastam el a lapban azt a két remek cikket, amely végre megadja a tiszteletet Kéthly Ánna emlékének. Valóban nagyasszony volt, az újabb kori magyar történelem legjelentősebb női politikusa. Mivel Kéthlyvel évekig leveleztem, van hozzáfűznivalóm a cikkekhez. Erdődy János azzal zárja írását, hogy (kivonatosan idézek csak): „Kéthly Anna haláláig az emigrációban rekedt. (...) A többi, az életéből még megmaradt két évtized már röviden áttekinthető. Kéthly idegen földön sem tette le a fegyvert: harcolt a harmadik. a Kádár-diktatúra ellen is, mindhalálig. (...) A kényszerű emigrációban végzett tevékenységéről itthon nemcsak hiányos, de sorozatosan tendenciózus, valótlan, sokszor rágalmazó hírek jelentek meg.” Ezt szükséges volt idéznem, mert különben nem értenék meg hozzáfűzéseimet. 1. Kéthly Anna életének utolsó évtizede csak azért (pillanatnyilag) „röviden áttekinthető”, mert a történelmi kutatás mind ez ideig elhanyagolta személyét. 2. Jómagam 1959-től kezdtem levelezni vele. Levelezésem dokumentumszerűen jiontos anyagát a hazai UJ IDŐ c. irodalmi lap novemberi száma hozta „Kéthly Anna és az emigráció” címen. 3. A jelzett cikk csak kivonatos közlés. A teljes anyag a birtokomban van, de sajnos a budapesti Szociáldemokrata Párt ezzel kapcsolatos leveleimre nem válaszolt. Nem értem, hogy hogyan akarnak Kéthly Anna elvei alapján politizálni, ha nincs idejük Kéthly Anna még fellelhető emlékanyagával foglalkozni. 4. A Kéthlyt a múltban rágalmazó dokumentumok közül Erdődy kiemeli az 1976. évit. Én sokkal későbbi rágalmazó cikkről is tudok. írtam is szigorúan bíráló cikket róla egy emigráns lapban, 1985 februárjában. 1984. késő őszén ugyanis éppen a Magyar Hírekben jelent meg Nemes János cikke, mely szerint Kéthly „elkanyarodott a szocialista eszmétől” és öregségére „az imperialista politika szolgálatában kötött ki”. Természetesen nem akarok egyenlőségi jelet vonni az akkori és a mai Magyar Hírek között. Tisztában vagyok vele, hogy ma már más világot élünk, és a lap szelleme is teljesen megváltozott. De azért még több kérdőjel merül fel. Vajon miért nem érdekli a mai Szociáldemokrata Pártot az általuk utólag, ismételten glorifikált Kéthly-anyag?
