Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-01 / 5. szám
54 MESESZÓ Bocskorbén királyfi (Magyar népmese) Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Operenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy ember s egy asszony. De azok olyan fösvények voltak, hogy senkinek egy falást isten nevében nem adtak, inkább a szemét szúrták volna ki. Hát egyszer abba a faluba katonákat kvártélyoztak be. A fösvények házához is került két katona. Mikor odarendelték őket, megkérdezték a katonák:- Nem adnának-e valami vacsorát nekünk, jó emberek? Három napja menetelünk, megéheztünk.- Jaj, édes gyermekeim, nincsen nekünk, amit együnk! - mondta az asszony. Mi is hol eszünk, hol nem eszünk! De látták a katonák, hogy az oldalkamrában sonkák és szalonnák lógnak. Észrevette ezt az aszszony, be is tette az ajtót, hogy a katonák ne leskelődjenek. Na, szalmát vittek be, lefeküdtek a katonák. Erre várt az aszszony s a házigazda. Az asszony összesúgott az urával:- A katonák már elaludtak - súgta az asszony -, van egy ludam, most én azt levágom. Le is vágta, de a katonák nem tudtak az éhségtől elaludni, s fél szemmel lesték. Megpucolta az asszony a ludat, odatette főni, és lefeküdt. Úgy hajnal felé már megfőtt a lúdhús, az asszony felkelt, megkevergette jól, visszafeküdt, s el is aludt. Akkor azt mondta az egyik katona a másiknak:-Hallod-e, te! Én azt a ludat ellopom.- Hát hogy lopnád el?- Meglátod, hogy ellopom!# Alattomban fel is kelt, a ludat fakanállal kihúzta a fazékból, s belédugta a hátizsákjába. Visszafeküdt, s mondta a barátjának, hogy na, immár el van lopva a lúd.- De ha felkel az asszony, s megkevergeti, akkor észreveszi, s mi lesz velünk? - kérdezte a másik.- Igazad van. Valamit bele kéne tennünk a fazékba.- Tudod mit? - mondta a barátja. - Ott van az embernek a bocskora az ágy alatt, azt tegyük bele. Ki is húzta az ágy alól a bocskort, s beletette a fazékba. Éppen jókor tette, mert az asszony mindjárt felkelt, hogy újra megkevergesse a ludat. Amikor végzett, visszafeküdt.- Hát még mindig nem főtt meg az a lúd? - kérdezte tőle az ura. - Meddig kevergeted? Egész éjjel főzöd?- Jaj, hallja-e! - mondta az aszszony. - Én nem tudom, de ez most még százszor keményebb, mint amilyen volt, s erőst kék a hasa, valahogy feldagadt a fazékban. Jól van, eltelt egy kis idő. Egyszer csak összesúgtak a katonák, s elhatározták, hogy felkelnek s elmennek, mielőtt a háziak észreveszik a fazékban a cserét. Fel is keltek, de megszólalt a házigazda:- Hát mi van, vitéz urak, aludjanak, még nem virrad!-Jaj, muszáj nekünk menni -
