Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-01 / 5. szám
KOSSUTHNÁL KÜTAHYÁBAN 49 1. Erdajan Atasoy, Kütahya polgármestere 2. Török vendégszoba a Kossuth Mú zeumban 3. így készül a nevezetes kütahyai ke rámia 4. A Kossuth Múzeum 5. A kormányzó íróasztala munkanélküliség is: a hivatalos adatok szerint legalább ötmilliós. Általánosan elterjedt, olcsósága miatt, a gyermeki munkaerő. A kislányok természetesen valamennyien ismerik a helybéli Kossuth-házat, s azt is tudják, hogy merre van Pécs.-Tudtok-e még valamit Magyarországról?- Azt, hogy Szigetváron halt meg Szulejmán szultán! - felelik. Szépen, pontosan ejtik ki: „Szigetvár”. Polgármesteri utasítás nyittatja meg a Kossuth Múzeumot, amelyet éppen tataroznak. A város fölötti domboldalon, a citadella alatti temetőkertnél kezdődik a Macar sokak, azaz: a Magyarok utcája. A csupa ódon, XVII. századi török ház önmagában is hangulatos, a régi kort idéző látvány. Háziszőttesbe burkolózott asszonyok igyekeznek útjukra, fejükön az elmaradhatatlan korsóval. S mindenütt szamarak, kecskék. Mintha megállt volna az idő. A rodostói Rákóczi Múzeumot a magyar állam hozta létre, az itteni Kossuth Múzeumot viszont a török. A faragott tornácról lenyűgöző szépségű kilátás nyílik a kertre, a sziklás hegyormokra, a minaretekre, dzsámikra. Könnyen visszaképzelem magam a múlt század derekára, annál is inkább, mert a házban minden eredeti állapotában maradt meg, és magam vagyok az egyetlen látogató. A földszinten gyönyörű szőnyegekkel borított vendég-, étkező- és hálószoba s végül: Kossuth Lajos dolgozószobája. íróasztalán Kossuth-bankók, korabeli pecsétnyomók és hirlapok. A falon díszkardok. Ebben a szobában írta a „Kütahyai alkotmánytervezet”-et Magyarország belső életének átszervezéséről, s a nemzetiségek önkormányzatának biztosításáról. Az egyik emeleti szoba dísze a „Függetlenségi Nyilatkozat” berámázott példánya, mellette puskák, kardok és Amurát pasa, azaz Bem apó portréja (a legendás lengyel tábornok áttért a mohamedán hitre, és nemegyszer győzelemre vezette a török seregeket az orosz csapatok ellen). A nappali szobát hatalmas korabeli metszetek díszítik: pesti látképek és családi fotók. Odébb: gyermekeinek ruhái. Az egyik sarokban pianinó, rajta hosszú szárú török pipák, mellette egy sétapálca. Kevés olyan múzeumot ismerek, amely ennyire hűen megőrizte volna a kor hangulatát. „Útravalóul” egy márványtáblára vésett kossuthi gondolatot viszek magammal: „Nemzetnek lehet elnyomást tűrnie, de jogai megvalósításának reménye iránt semmi körülmények közt nem szabad kétségbe esnie. S azért, mert valamely jogát nyomban nem képes valósítani, nem szabad arról önként örökre lemondania.” BALÁZS ÁDÁM A SZERZÓ FOTÓI
