Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-01 / 5. szám
10 KRÓNIKA Bőrünk alá hatolt a nemzetiségi lét BESZÉLGETÉS DR. VARGA SÁNDORRAL, A SZLOVÁK KORMÁNY MINISZTERELNÖK-HELYETTESÉVEL Dr. Varga Sándor, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese 1942-ben született Komáromban. A pozsonyi Komensky Egyetem történelem-levéltár szakán, 1966-ban szerzett diplomát. Ezt követően a komáromi járási levéltárban dolgozott. A Prágai Tavasz idején politizálni kezdett, és a CSEMADOK Központi Bizottságának titkára lett, majd a Magyar Ifjúsági Szövetség elnökévé választották. A Husák-rezsim idején minden tisztségéről le kellett mondania. A pozsonyi állami központi levéltárban sikerült - 1971-ben - elhelyezkednie. Itt dolgozott 1989. december 12-ig, amikor jelenlegi funkciójába kinevezték. A szlovákiai változásokat sok egyéb mellett az is jelzi, hogy megszűnt a gyanakvás, és a vezetőket saját hatalmuk rabságában tartó „éberség” a kormányhivatalok körül. Mi sem természetesebb, hogy külföldről és belföldről, minden teketória és ide-oda kapcsolgatás nélkül, fel lehet hívni telefonon a kormány elnökhelyettesét. A esztergomi prímás egykori nyaralójából kialakított barokk kormánypalota kerítése előtt nem posztóinak horgas tekintetű fogdmegek, a portásfülkében udvarias, mosolygós fiatal katona tudakozódik a vendég jövetele felől. Fontos megemlíteni, hogy anyanyelvén kívül németül is beszél, de - bár nem kérjük - magyarul értő kollégáját sem rest előkeríteni. Történészből politikus A legnagyobb változás persze, hogy a kormány egyik elnökhelyettesi beosztásába magyar embert neveztek ki, mégpedig a korábbi hatalom tekintélyes ellenfelének számító történészt. Kávé közben, amúgy kötetlenül ismerkedünk. A politikussá lett tudományos kutató szívesen beszél kutatási területéről. Szavaiból kiérződik, hogy hiányolja e tevékenységet, amire hivatali feladatai mellett mostanában nem sok ideje jut.- Levéltári működésem során a posta és a tömegkommunikáció szlovákiai története volt a szakterületem. A pozsonyi jogakadémia történetéről írt korábbi tanulmányom Magyarországon is megjelent, 1974-ben. A posta- és telekommunikációtörténettel úgy kerültem kapcsolatba, hogy a levéltárban rám bízták egy olyan dokumentumanyag kezelését, amely az iratcsere-egyezmény keretében, 1928- ban került Csehszlovákiába, és a dualizmus kori postai, távíró- és telefonhálózatra vonatkozó iratokat tartalmazta az időközben Szlovákiához került területeken. Ján Tibensky, a neves szlovák tudomány- és technikatörténész, annak ellenére, hogy 1968-as tevékenységem miatt jobboldali gondolkodásúnak bélyegzett személy voltam, bevett az általa szervezett akadémiai kutatási bizottságba. Mivel pedig ez politikamentes téma volt, módom nyílott általa a publikálásra is. Első nagyobb munkám a távíró történetének feldolgozása volt Magyarországon, illetve az 1918 utáni szlovákiai területen. Két év múlva feldolgoztam a telefon történetét, majd a posta történetének megírására ösztönöztek. Az utolsó résztanulmányt ez év végéig kellett volna leadnom, és úgy gondoltam, hogy elkészítem a monográfiát, aztán áttérek más témára. Már szövögettem a terveket. Közben jött ez a hirtelen fordulat, és a perifériára szorított, belső emigrációban élő emberből hat nap alatt miniszterelnök-helyettes lettem.- Ez nem lehel véletlen. A „csendes”, vagy „gyengéd"forradalmai végrehajtó erők önt nyilván számon tartották.- Nem szoktam ezzel dicsekedni, most sem akarok, de a nyolcvanas évek elejétől részt vettem az illegális ellenzéki mozgalmakban. így történhetett, hogy ezek a mozgalmak a lehetséges politikust is látták bennem.- Milyen működési területek tartoznak az ön hatáskörébe?- Elsősorban a nemzetiségi kérdés figyelése, gondozása tartozik a hatáskörömbe. Most folyik annak felosztása, hogy a négy miniszterelnök-helyettes mely ágazatokat fogja felügyelni. Kanadai mintára?-Szó volt róla, hogy nemzetiségi minisztérium is alakul...- Igen, arról volt szó, hogy a prágai szövetségi kormányban alakul ilyen minisztérium, élén Duray Miklóssal. A kérdés még mindig napirenden van, és híreim szerint valószínűleg mégis létrehoznak egy kanadai mintájú, kultúrák közötti minisztériumot.- Milyennek látja a csehszlovákiai magyar nyelvű oktatás helyzetét, beleértve a pedagógusképzést is?- Az itteni magyarság létszáma az 1988-as adat szerint mintegy 576 ezer. A anyanyelvi oktatás létezik, de nehézségekkel, helyiség- és egyéb problémákkal, valamint azzal a gonddal, hogy a korábbi „körzetesítés” sok iskolát bezáratott. Jelenleg 246 magyar tannyelvű általános iskola működik. A magyar gyerekek mintegy 25-26 százaléka jár szlovák iskolába. Ez a szám utal az asszimiláció mértékére is. A pedagógusképzés kifejezetten rossz helyzetben van, mert a Nyitrai Tanítóképző Főiskolán leépitették a magyar tagozatot. Vannak ugyan ma is magyar hallgatók, de őket többnyire szlovák nyelven oktatják. A legújabb időkben ez a kérdés is napirendre került. Tanügyi szakembereink kiszámították: 2000-ig mintegy 2500 magyar pedagógusra van szükség itt Szlovákiában, hogy el tudjuk látni az iskolákat. Tehát égető igény, hogy újra beinduljon a magyar pedagógusképzés. Az egyik elképzelés szerint a nyitrai pedagógiai fakultás keretein belül kell újra kiépíteni önálló magyar tagozatot, illetve már ígéretet is bírunk a dékántól, hogy önálló magyar kart
