Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-01-01 / 1. szám

HITTE VOLNA? 27

tálypohár, s többé nem ragasztható össze. A kérdés tehát tulajdonképpen úgy vethető fel, hogy ez a fejlődés, ezek a változások nem értek, érhettek igazán váratlanul. Egyetlen dolog az, amely másképpen történt, mintsem az ember elképzelte, ez pedig az időbeliség. Ha a kérdést úgy fogom fel, hogy tavaly ősszel vagy nyáron gondolta-e valaki, hogy egy év alatt mi mindenen leszünk túl, akkor a válasz egyértelműen az, hogy ezt nem reméltük. Ami az elmúlt esztendőben zajlott, az a tavaly májusi pártvezetési fordulatnak volt egyenes következménye. De hogy ily gyorsan és eddig megrázkódtatás nélkül következett be, az a történelem adta helyzet szerencsés megélése. Remélem, hogy ez a szerencsés folyamat a jövőben sem fog sem megtorpanni, sem sérülést szenvedni. Abban pedig nagyon komolyan bízom, hogy visszafordulni semmiképpen nem fog.

Ennek a fejlődésnek legfontosabb összetevője az a törvényköteg, amely az ország demokratikus átalakulását teszi lehetővé. Az úgynevezett „háromszögletűkerekasztal” tárgyalások munkálták ki ezeket a sarkalatos törvényeket, amelyeket az oly sokat bírált országgyűlés imponáló szavazati arányokkal fogadott el.

A fordulat, amikor a folyamat átlendült a holtponton, azt hiszem még februárban történt, amikor az akkori MSZMP vezérkarán belül egyértelművé vált a

reformszárny szükségszerű előretörése. Ekkor először fordulhatott elő, hogy a magyar kormány feje az akkor még monolitikus egypártrendszer pártfőtitkárával a nyilvánosság előtt összekülönbözött. Ez rögtön jelezte, hogy itt valami visszavonhatatlanul megváltozott.

Olyan, mint egy légbuborék

Kovács Sándor 28 éves energetikus.- Van nekem egy barátom, őt kellene megkérdeznie. Az apja fiatal korában a szociáldemokrata párt tagja volt, s most ő is, a két fia is belépett az újjáalakult pártba. Az egész család örömmámorban úszik, hogy mennyi változás történt az utóbbi időben nálunk. Én bezzeg egy cseppet sem vagyok lelkes. Szerintem túl gyorsan követték egymást az események, és az egész olyan, mint egy légbuborék. Úgy értem, hogy nincs kézzelfogható eredménye, nincs alapja. Meg ha jól belegondolunk, nincs is olyan nagy változás. Most is csak egy szűk réteg politizál, harcol a hatalomért, a kiváltságokért, a különbség csupán annyi, hogy nem ugyanazokból áll a réteg, hanem másokból. No, és a rengeteg új párt, már követni sem tudom, hányán vannak. De mögöttük nincs erő, nincsenek tömegek. A hétköznapi embereket nem érdekli a politika. Én magam sem szavazok bizalmat egyetlen pártnak sem. Nekem ne beszéljen senki demokráciáról, amíg egy magamfajta fiatalnak napi 16-17 órát kell dolgoznia ahhoz, hogy megéljen. Nős vagyok, van egy ötéves és egy két hónapos gyerekünk. Feleségem otthon van a kicsivel. Otthon? A szüleimnél lakunk egy kis lyukban négyen. Fogalmam sincs, hogyan lesz önálló lakásunk. És a megélhetés? Az egyik kórházban energetikus vagyok napi nyolc órában, utána pedig alkalmi munkákat vállalok. Mire hazaérek, alszik az egész család, alig látom őket.

A másik baj, hogy ebben a temérdek változásban nem látom, hogy milyen szerepet szántak az én korosztályomnak, és annak a rétegnek, amelyhez tartozom. Szakközépiskolában érettségiztem, tehát fizikai munkás sem vagyok, de értelmiségi sem.

Nézze, én ebben a zűrzavarban csak egy dolgot tudok. Hogy nem szeretném úgy leélni az életemet, mint a szüleim, akiktől annyi áldozatot követelt a rendszer. Itt van például az édesapám, negyven évet ledolgozott egy helyen, mint martinász, aztán elment nyugdíjba. Fél évig otthon volt, aztán úgy döntött, visszamegy dolgozni, addig amíg bír, mert kevés a pénz. Édesanyám varrónő volt, aztán eltörött a lába, és abba kellett hagynia a szakmáját. Most adminisztrátor. Két év múlva éri el a nyugdíjkorhatárt, és már most izgul, kap-e majd valami munkát nyugdíjasként, hogy kicsit könnyebben éljenek. Még szerencse, hogy egyetlen gyerek vagyok, s így csak az én családomat kell támogatniuk.

Ne haragudjon, amiért kicsit keserű a szájízem. Pedig alapjában véve én optimista vagyok. De majd csak akkor örülök a változásoknak, ha azoknak előnyeit a saját bőrömön is érzem. Ha lesz remény arra, hogy könnyebben, normálisabban éljek.

Az interjúkat készítette:

ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA BALÁZS ÁDÁM PUSZTASZERI LÁSZLÓ SZŐKE SÁNDOR ZIKA KLÁRA