Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-02-15 / 4. szám

36 SAJTÓTÜKÖR Ki képviseli a népet? Kéri László politoló­gussal 1989 viharos belpo­litikai változásairól közöl érdekes beszélgetést a füg­getlen napilap.- Az előző negyven év nem rontott annyit az im­portba kapott politikai struktúrákon, mint ’89 - vélekedik Kéri László az interjúban, melynek címe: „Mindenki fél valakitől, csak a népet nem képvise­li senki!”- Attól nem lesz jogál­lam egy ország, hogy an­nak hívják - hangsúlyozza a politológus. - Minimum nyolc-tíz különböző té­nyező játszott abban sze­repet, hogy az MSZMP szétesett. Már az 1985-ös kongresszus bizonyította, hogy a hatalom képtelen a helyzetnek megfelelő poli­tikai elemzésre, láthatóvá tette, hogy nem tud politi­kai célokat, társadalmi programot adni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a nyolcvanas évek derekán százával keletkeztek helyi politikai „szabadságkö­rök”, csak nem volt nyil­vánosságuk. A kádári rendszert legsikeresebben maga a hatalmi szerkezet tehetetlensége bomlasztot­ta. Az ismert szlovákiai prózaíró és nemzetiségi politikus, Grendel Lajos „Pozsonyi földrengés” címmel közöl bizakodó írást az irodalmi és politi­kai hetilapban. A cseh­szlovákiai magyar író elő­ször hazája forradalmi eseményeinek pozsonyi történéseiről szól: A Képzőművészek Stú­diójának Duna-parti kiál­lítótermében tartja nagy-Arról, hogy 1989-ben a különböző szavazásokról miért maradtak nagyon sokan távol, így vélekedik a Mai Nap interjúalanya:- A pártok társadalmi bázisa kicsi. Az ország számára ténylegesen fon­tos kérdésekről, az inflá­cióról, az életszínvonal­csökkenésről nemigen be­szélnek. Furcsa helyzet: van vagy ötven párt, és a választópolgárok érdekeit nem nagyon képviseli sen­ki. Végezetül a „Kié a ha­talom ma?” kérdésre így válaszol Kéri László:- A tavalyi év azzal telt el, hogy a régi és az új ha­talmi tényezők kölcsönö­sen gyengítették egymás pozícióját. A parlament fél a pártoktól, a pártok egymástól, a kormány a parlamenttől, a pártoktól és a néptől, a nép pedig a pártoktól és a kormánytól. Nem tudom, kié ma a ha­talom. A kölcsönös alku­­folyamatok során eljutot­tak oda, hogy mindenki elég erős ahhoz, hogy a másikat megakadályozza az önálló lépésben, de nem elég erős ahhoz, hogy maga lépjen. Tartósan ezt az állapotot egyetlen or­szág sem tudja elviselni. gyűlését a Nyilvánosság az erőszak ellen mozga­lom, itt csatlakozik hozzá­juk a Független Magyar Kezdeményezés. A tömeg be sem fér, több száz em­ber kinn reked az utcán. Lubomir Feldek, szlovák költő szónokol. Neki már több mint 10 éve meggyűlt a baja a hatóságokkal, 1987 májusában az írószö­vetség közgyűlésén pedig volt bátorsága szemébe mondani Jakesnek, hogy 20 év alatt a pártvezetés szellemi Albániát csinált az országból. Álmunkban sem gondoltuk, hogy most együtt szónokolhatunk több tízezres tömeg előtt, hogy egy csodálatos, bé­kés forradalom részesei leszünk, amelynek tiszta­ságát se antikommunista, se nacionalista felhangok nem szennyezik be. Hogy az egyetemen Magyar Di­ákszövetség alakul, s meg­alakulásukat szlovák tár­saik állva tapsolják meg. Feldekkel Komáromba megyünk, szlovák-magyar egységet demonstrálni eb­ben a forradalomban. A továbbiakban arról tudósít az Élet és Iroda­lomban Grendel Lajos, hogy a hatalmas pozsonyi tömeg előtt ő olvasta fel a Független Magyar Kezde­ményezés nyilatkozatát: Döbbenetes olyan tö­megnek szólni, amelynek nem látom a végét. Egy magyar állampolgári kez­deményezés nevében be­szélek. Ki tudja, hogy a hatalom által évtizedeken Magyar parlamenti képviselők - Király Zol­tán, Morvay László és Raffay Ernő - a bukaresti magyar nagykövetségen beszélgetést folytattak Domokos Gézával, a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának tagjá­val, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ide­iglenes intézőbizottsága elnökével. A napilap részleteket közöl a beszélgetésből.- Romániában a dikta­túra tudatosan a kisebbsé­gek erőszakos asszimiláci­óját követelte - mutat rá Domokos Géza. - Ezért szükség van a kisebbségi politika gyökeres átértéke­lésére és új alapokra való helyezésére. A nemzetisé­gi jogok kivívása nem sértheti az ország területi át alattomosan szított nemzeti viszálykodás szel­leme milyen mértékben mérgezte meg a lelkeket. Szorongásomat hamaro­san a megkönnyebbülés érzése váltotta fel. Egyet­len füttyszó, egyetlen rosszízű megjegyzés sem hangzik el a tömegből. Ezekben a napokban a nacionalizmus halott. A pozsonyi író bizako­dó gondolatokkal zárja beszámolóját: Ezekben a sorsdöntő napokban még minden tiszta, egyszerű és egyér­telmű. A kérdés az, meg tudja-e őrizni a forrada­lom ezt a tisztaságát. Ha­marosan pártok alakul­nak, szabad választások lesznek, elkezdődnek a pártharcok. A csehszlová­kiai demokratikus forra­dalom új helyzetet terem­tett a magyar kisebbség számára is, s a mi józansá­gunkon, bölcsességünkön, körültekintésünkön és nem utolsósorban követ­kezetességünkön múlik, tudunk-e élni váratlanul kivívott szabadságunkkal. integritását és Románia szuverenitását. A Romá­niai Magyar Demokrata Szövetség 1989. december 25-én közzétett kiáltványa szerint az állam garantálni fogja és alkotmányba fog­lalja a kisebbségi jogokat, hat hónapon belül elfo­gadja a kisebbségi tör­vényt, és nemzetiségi mi­nisztériumot hoz létre.- Olyan megyékben - folytatja Domokos -, ahol nagy többségben élnek magyarok, mint Kovászna vagy Hargita, fontos len­ne, hogy a magyarság önállóan rendezhesse be életét. Domokos Géza a to­vábbiakban rámutat:- Nem szabad elfeled­kezni arról, hogy az erdé­lyi lakosságnak majdnem kétharmada román. Az új, Pozsonyi földrengés >lay>ar Vin/ol Domokos Géza Romániáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom