Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-15 / 4. szám
BOLÍVIAI TALÁLKOZÁS 25 tál fenntartott iskolákba is, egyebek között a Platanasi Magyarok Nagyasszonya Kollégiumba, amelyet az ötvenes évek elején magyar apácák alapítottak, továbbá a Szent László nevét viselő kollégiumba. Jártam a magyar katolikusok szellemi központjában, a Mindszentynumban, és beszélgettem egyebek között Domonkos László főtisztelendővel, akinek ottjártamkor adta át az argentínai magyar nagykövet a Liszt Ferenc Emlékérmet. Végül, de nem utolsósorban meglátogattam a Chilaverti Szent István Segélyegylet házát, amely félszáz egyedülálló, idős magyarnak ad otthont.- Útjának következő állomása Uruguay volt. Ott kikkel taláüccízott?- Uruguayban négy magyar egyesület működik, ezekkel már korábban is volt az MVSZ-nek kapcsolata. Taglétszámát és szervezettségét illetően kiemelkedik a négy közül a Magyar Otthon, ahol a Buenos Aires-i Hungáriához hasonló, eleven közösségi élet zajlik.- Milyen tapasztalatokat szerzett Brazíliában, ahoi - úgy hírlik - ugyancsak igen összetartó a magyarság?- Két egyesület életébe nyertem bepillantást, valamint a Sáo Pauló-i magyar kulturális élet néhány jeles személyiségével volt alkalmam megismerkedni. A Március 15. Egyesülettel való találkozásom során arról győződhettem meg, hogy érzelmileg még azok a magyarok is erősen kötődnek az óhazához, akik már tökéletesen beilleszkedtek a brazil társadalomba, mondhatnám teljesen brazilokká váltak, és a magyar nyelvet sem beszélik. A másik egyesület, a Sáo Pauló-i Magyar Ház ugyancsak színes, változatos programmal várja a magyar kultúra iránt érdeklődő vendégeit. Jártam Landy Dezső könyvesboltjában, amely a város központjában meglehetősen nagy forgalmat bonyolít le, hiszen szerencsére sokan olvasnak magyar könyvet, és sokan keresik a magyar újságokat, köztük a Magyar Híreket is. Megtekinthettem az elitiskolaként működő Szent Imre Kollégiumot, illetve a magyar bencések otthonát, amely a közelmúltban apátsági rangot kapott.- Kéthetes útja során mi volt a legmaradandóbb élménye?- Nehéz erre a kérdésre válaszolni, hiszen, mint már említettem, mindenki szívélyesen, kedvesen fogadott, és sok kiváló személyiséget ismerhettem meg. A legmeghatóbb talán mégis az volt, hogy otthonában kereshettem fel Rónai Pált, aki sokáig az MVSZ elnökségi tagja volt. Rio de Janeiróból három órán át utaztunk gépkocsival, míg eljutottunk Rónai Pál házába, amely a dzsungel szélén áll. Végtelenül megható volt számomra, hogy a hamisítatlan trópusi környezetben egy igazi magyar otthonba léptem be. Az is megható, hogy Rónai Pál idős kora és meggyengült egészsége ellenére ma is szívügyének tekinti a magyar irodalom értékeinek brazíliai népszerűsítését, terjesztését. Nagy örömömre szolgált, hogy én adhattam át a rangos fordítónak az MVSZ jubileumi emlékplakettjét.- Remény van tehát arra, hogy az MVSZ és a latin-amerikai magyarság kapcsolata elmélyül és tartalmasabbá válik?-Mint az előzőekből kitűnt, Dél-Amerikában nagy múltú, jelenében gazdag, jövőjét illetően helyenként ígéretes magyar élet zajlik. Az ottani egyesülettel a kapcsolattartás másutt bevált formája - az óriási távolság miatt - nehezen oldható meg. Ezzel a dél-amerikai magyarok is tisztában vannak, és megértik. Most az MVSZ-ben alaposan megvizsgáljuk, hogy mégis milyen eszközökkel segíthetjük a dél-amerikai magyar szervezeteket, s az ő gazdag tapasztalataikat miként hasznosíthatnánk jobban idehaza, az élet legkülönbözőbb területein. Á. É. togatott, én is segédkeztem az elnöki fogadás előkészítésében és lebonyolításában. Nagyon jól összedolgoztunk a bolíviai protokollfőnökkel. A régi ismeretségre emlékezve megkérdezte, nincs-e kedvem vele dolgozni a külügyben. Volt kedvem, és azóta is felhőtlen a kapcsolatunk. Mivel ebben az időben még nem voltak nagy szállodák La Pazban, ahol a fogadásokat lebonyolíthatták, Teller nagyon kapós lett. A külügyminisztérium mellett a diplomáciai testületek is fokozatosan megismerték. Ma ő rendezi a La Paz-i követségek hatvan százalékának mindenfajta fogadását, összejövetelét. Míg volt La Pazban magyar követség (1987 decemberében anyagi okok miatt megszüntették), természetesen a magyarok rendezvényeit is ő szervezte. Létrehozta a VAIFRAMA nevű rendezvényszervező vállalatot. A fantázianév gyerekei nevének betűiből állt össze. Minden magyar követtel jó, néhánynyal baráti kapcsolatot tartott fenn. Az utolsó magyar követről, Schiff Lajosról különösen nagy szeretettel beszél, és nem állja meg, hogy a követség beszüntetéséről kialakult véleményét ne oszsza meg velem.- A követség bezárása minket igen rosszul érintett. Nagy különbség építeni vagy rombolni. Bennünket, a nagy távolság eile-