Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-02-15 / 4. szám

BOLÍVIAI TALÁLKOZÁS 25 tál fenntartott iskolákba is, egyebek között a Platanasi Ma­gyarok Nagyasszonya Kollégi­umba, amelyet az ötvenes évek elején magyar apácák alapítot­tak, továbbá a Szent László ne­vét viselő kollégiumba. Jártam a magyar katolikusok szellemi központjában, a Mindszenty­­numban, és beszélgettem egye­bek között Domonkos László főtisztelendővel, akinek ottjár­­tamkor adta át az argentínai magyar nagykövet a Liszt Fe­renc Emlékérmet. Végül, de nem utolsósorban meglátogat­tam a Chilaverti Szent István Segélyegylet házát, amely fél­száz egyedülálló, idős magyar­nak ad otthont.- Útjának következő állomása Uruguay volt. Ott kikkel taláüccí­­zott?- Uruguayban négy magyar egyesület működik, ezekkel már korábban is volt az MVSZ-nek kapcsolata. Taglétszámát és szervezettségét illetően kiemel­kedik a négy közül a Magyar Otthon, ahol a Buenos Aires-i Hungáriához hasonló, eleven közösségi élet zajlik.- Milyen tapasztalatokat szer­zett Brazíliában, ahoi - úgy hír­lik - ugyancsak igen összetartó a magyarság?- Két egyesület életébe nyer­tem bepillantást, valamint a Sáo Pauló-i magyar kulturális élet néhány jeles személyiségével volt alkalmam megismerkedni. A Március 15. Egyesülettel való találkozásom során arról győ­ződhettem meg, hogy érzelmileg még azok a magyarok is erősen kötődnek az óhazához, akik már tökéletesen beilleszkedtek a brazil társadalomba, mond­hatnám teljesen brazilokká vál­tak, és a magyar nyelvet sem be­szélik. A másik egyesület, a Sáo Pau­ló-i Magyar Ház ugyancsak szí­nes, változatos programmal vár­ja a magyar kultúra iránt érdek­lődő vendégeit. Jártam Landy Dezső köny­vesboltjában, amely a város központjában meglehetősen nagy forgalmat bonyolít le, hi­szen szerencsére sokan olvas­nak magyar könyvet, és sokan keresik a magyar újságokat, köztük a Magyar Híreket is. Megtekinthettem az elitiskola­ként működő Szent Imre Kollé­giumot, illetve a magyar bencé­sek otthonát, amely a közel­múltban apátsági rangot kapott.- Kéthetes útja során mi volt a legmaradandóbb élménye?- Nehéz erre a kérdésre vála­szolni, hiszen, mint már említet­tem, mindenki szívélyesen, ked­vesen fogadott, és sok kiváló személyiséget ismerhettem meg. A legmeghatóbb talán mégis az volt, hogy otthonában kereshet­tem fel Rónai Pált, aki sokáig az MVSZ elnökségi tagja volt. Rio de Janeiróból három órán át utaztunk gépkocsival, míg el­jutottunk Rónai Pál házába, amely a dzsungel szélén áll. Végtelenül megható volt szá­momra, hogy a hamisítatlan tró­pusi környezetben egy igazi ma­gyar otthonba léptem be. Az is megható, hogy Rónai Pál idős kora és meggyengült egészsége ellenére ma is szívügyének te­kinti a magyar irodalom értékei­nek brazíliai népszerűsítését, terjesztését. Nagy örömömre szolgált, hogy én adhattam át a rangos fordítónak az MVSZ ju­bileumi emlékplakettjét.- Remény van tehát arra, hogy az MVSZ és a latin-amerikai magyarság kapcsolata elmélyül és tartalmasabbá válik?-Mint az előzőekből kitűnt, Dél-Amerikában nagy múltú, jelenében gazdag, jövőjét illető­en helyenként ígéretes magyar élet zajlik. Az ottani egyesület­tel a kapcsolattartás másutt be­vált formája - az óriási távolság miatt - nehezen oldható meg. Ezzel a dél-amerikai magyarok is tisztában vannak, és megértik. Most az MVSZ-ben alaposan megvizsgáljuk, hogy mégis mi­lyen eszközökkel segíthetjük a dél-amerikai magyar szervezete­ket, s az ő gazdag tapasztalatai­kat miként hasznosíthatnánk jobban idehaza, az élet legkü­lönbözőbb területein. Á. É. togatott, én is segédkeztem az el­nöki fogadás előkészítésében és lebonyolításában. Nagyon jól összedolgoztunk a bolíviai proto­kollfőnökkel. A régi ismeretségre emlékezve megkérdezte, nincs-e kedvem vele dolgozni a külügy­­ben. Volt kedvem, és azóta is fel­hőtlen a kapcsolatunk. Mivel ebben az időben még nem voltak nagy szállodák La Pazban, ahol a fogadásokat lebo­nyolíthatták, Teller nagyon ka­pós lett. A külügyminisztérium mellett a diplomáciai testületek is fokozatosan megismerték. Ma ő rendezi a La Paz-i követségek hatvan százalékának mindenfajta fogadását, összejövetelét. Míg volt La Pazban magyar követség (1987 decemberében anyagi okok miatt megszüntették), természete­sen a magyarok rendezvényeit is ő szervezte. Létrehozta a VAIF­­RAMA nevű rendezvényszervező vállalatot. A fantázianév gyerekei nevének betűiből állt össze. Min­den magyar követtel jó, néhány­­nyal baráti kapcsolatot tartott fenn. Az utolsó magyar követről, Schiff Lajosról különösen nagy szeretettel beszél, és nem állja meg, hogy a követség beszünteté­séről kialakult véleményét ne osz­­sza meg velem.- A követség bezárása minket igen rosszul érintett. Nagy kü­lönbség építeni vagy rombolni. Bennünket, a nagy távolság eile-

Next

/
Oldalképek
Tartalom