Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-15 / 4. szám
HAZAI KÖRKÉP 15 Ostromlók - ostromlottak... Csak kérdés: kiket soroljunk az előbbiek s kiket az utóbbiak közé? Hiszen 1566-ban (és már ezt megelőzően is jó néhányszor) a magyarok védték Sziget várát, mígnem az 33 nap után, 1566. szeptember 7-én török kézre került. Oe fordult a kocka: a várba az oszmán szorult, s 1689. február 13-án (122 évvel, hat hónappal és hét nappal Zrínyi kirohanása után) a kiéheztetett ostromlottak feladták az erősséget, Hasszán bég átadta a kulcsokat Vecchi Gábornak, az ostromlók parancsnokának, s katonáival meg a családtagokkal - összesen megmaradtak mintegy hatszázan - elindult hazája felé.- Ha jól meggondolom, a mai Szigetvárnak szerencséje, hogy az akkori Szigetvárt ostrom alá vette a török - ingerkedem Ravazdi Lászlóval. - Ettől vált a város híres-nevezetessé!- Én inkább úgy mondanám - feleli a Várbaráti Kör elnöke, a városi könyvtár vezetője -, ha Zrínyi nem áll ellen, vagy ha a török megkerüli a várat, akkor Sziget marad, aminek Szulejmán nevezte volt: „szarkafészek”. Sárfészek, jelentéktelen szürke falu vagy mezőváros, amelyre az égadta világon senki sem kíváncsi. E „szarkafészekben” 1561. szeptember 24-én, szinte pontosan öt esztendővel Zrínyi kirohanása előtt, népszámlálást tartottak. „A connumeratio 100 házra terjed ki, teljesnek tűnik, vagyis ennyi lehetett a házak száma ekkor a városban - írja a Várbaráti Kör egyik kiadványában Vas István. - A 100 házban 371 családot vesznek számba, a jegyzék alapján a város lakossága 1344 fő volt.” És hogy milyen volt maga a vár, arról „A szigeti végház Zrínyi Miklós idejében” címmel Bende Miklós számol be tanulmányában, részben Istvánffy Miklós latin nyelvű könyvéből, részben korunk kutatásaiból merítve. Ezek szerint Antimfi Szigethy Ozsvát az 1420-as években kicsiny erődítményt rakat, s e köré emeli Török Bálint - jó száz évvel később, az oszmán veszedelem hírére - a külső várat. Ez már magában foglalta az Almás-patak képezte tóból kiemelkedő egész szigetet. „Mind a bástyák, mind pedig az ezeket egymással össze• • • • • • A török kormány márványtáblája a Szűz Mária tiszteletére emelt turiiéki templom falán kötő falak vagy másképpen kötőgátak erős, hosszú, lehetőleg vizenyős helyen nőtt szálfákból épültek, kivéve a Napenyészeti bástyát, amely kőbástya volt.” A tíz-tizenegy méteres szálfákat vékonyabb gallyakkal fonták össze, majd a külső falsíkot sárral vastagon betapasztották, hogy az ellenség a palánkot föl ne gyújthassa. Hát, igen: olyan zseniális hadvezér-stratéga kellett hozzá, mint Zrínyi Miklós, s oly hősök, mint a szigeti vég vitézei, hogy ezt a földvárat - ahogyan Ravazdi László mondja: „ezt a földtúrást, ezt a semmit” - alig háromezer ostromlott 54 ágyúval több mint egy hónapon át tartsa a 80 ezres ostromló sereg és 200 ágyú ellenében. És a török győzelmének óriási ára volt: Evlija Cselebi török utazó és író szerint 26 ezer igazhitű veszett oda e „földtúrás” ostromakor, s velük halt szultánjuk, Törvényhozó Nagy Szulejmán is, akinek csupán a teste tért haza, szíve azonban itt maradt, a vártól vagy három kilométernyire. A turbéki templomon kétnyelvű emléktábla hirdeti: „Szigetvár ostromának idején, 974-ik esztendő Szefer havának 22-ik napján (1566. szept. 6.) őfelségének, az Örökkévalóság Házába költözött törvényhozó szultán Szulejmán khán gázinak fejedelmi szíve és belső részei ezen a helyen temettettek el, ahol egykor síremléke állott.” De nem csak szultánjuk szívét, sok mást is a szigetiekre hagytak a törökök. Például magát a várat! Az erősséget ugyanis nem a Zrínyiek, hanem az oszmánok építették, s olyan jól, hogy ma is olyannak láthatom, mint amilyennek 1664 tavaszán Evlija Cselebi látta s leírta: „Erős vár ez, amely négyszög alakú, kerülete 500 lépés. Négy szegletén nagy, oszlop alakú, erős, téglaépítkezésű bástyái vannak... A várnak délkeletre néző hármas, új és erős kapuja van.” A várban áll Szulejmán dzsámija, csak minaretjét törte derékba egy villámcsapás. A másik dzsámi, Ali pasáé, a főteret díszíti. Építtetője nem egykönnyen ismerne rá: a barokk korban római katolikus templommá alakították át, s egy villám ennek a tornyát is lerombolta. De most, hogy a vár visszavételének 300. évfordulójára kívül-belül gondosan restaurálták, előkerültek ismét szamárhátíves ablakai, belül pedig jellegzetes, cseppkőformán kiképzett sarokboltozatai tanúskodnak a mohamedán eredetről. Van aztán itt még egy emlék: az úgynevezett karavánszeráj. Török eredete kétségtelen, azt azonban erősen kétlem, hogy emberek és állatok befogadására egyaránt alkalmas fogadó lett volna. Alig 80 négyzetméteres alapterülettel?! De ha „csak” lakóház volt,
