Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-15 / 4. szám
rosvásárhelyt, meg a gyönyörű faluneveket, mint amilyen például Szépkenyerűszentmárton (Tő kés László édesanyjánatc^ziilőfa luja). Hittel és erővel A szerkesztőségekben is mindenki tele van munkakedvvel, hiszen most már nem kell azzal kínlódniok, hogy maradjanak ki az újságokból a magyar helységnevek s a fekete báránnyá lett írók, költők a monográfiákból, az újságcikkekből. Nem törődnek a nehézségekkel, azzal, hogy az elkobzott írógépeket még nem sikerült pótolni, hogy nincs papír, indigó. A golyóstoll helyett megteszi a ceruza is. És riportermagnó?! De most már legalább elmondhatják a magyarországi kollégáknak, mire van szükségük a teljesen szétvert szerkesztőségeknek, a helyi rádióknak, a könyvtáraknak. Most, hogy újra megjelenhetnek a magyar nyelvű folyóiratok, inkább a bőség zavarával küzdenek a szerkesztők. Kiderült: a hallgatásra ítélt írók rendületlenül dolgoztak az asztalfióknak. Ezért is nehezményezi a romániai magyar értelmiség, hogy a budapesti rádióban és újságokban folyamatosan arról beszéltek: az értelmiség színe-java eljönni kény-1. Az országos küldöttközgyűlés elnöksége 2. Domokos Géza, az RMDSZ elnöke interjút ad a Magyar Televízió riporterének, Cselényi Lászlónak 3. Tőkés László temesvári református lelkész köszönti az őt ünneplőket 4. Kétnyelvű helységnévtábla egy magyar faluban 5. Székely atyafiak Bözödről 6. Marosvásárhely főterén felállított tábla a hősi halottak gyászjelentéseivel A SZERZŐ FOTÓI szerült, s most majd nem lesz, aki munkába álljon! Éz így nem felel meg a valóságnak! A kétmillió magyar nem hagyta el a szülőföldjét, és az értelmiségnek is csak egy része! Igazságtalan lenne most a hűséggel kitartók névsorát kutatni, de néhány nevet azért említeni kell: Domokos Géza, Farkas Árpád, Kányádi Sándor, Király Károly, Sütő András, Kántor Lajos, Balogh Edgár, Lászlóffy Aladár és Csaba, Szilveszter Lajos, Szilágyi István... Most, hogy abban a nagy kiváltságban lehetett részem, hogy mint újságíró részt vehettem az RMDSZ országos küldöttközgyűlésén - ha eddig nem tudtam volna is -, meggyőződhettem: igenis van, aki dolgozzon, aki tegyen! Rengeteg fiatal, közöttük sok műszaki és megfiatalodott idősebb állt teljes hittel és erővel a munkába, nem kell a magyarországi pártok képviselőinek és más, magukat erre hivatottnak tartóknak tanácsokat osztogatni-
