Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-02-01 / 3. szám

MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK S3

I. Ferenc királyunk ünnepélyes eskütétele a nép előtt az Úrnak 1706. esztendejében, június 6-án

Ferenc József királyi kardvágása a Lánchíd pesti hídfőjénél, a királydombon

ban az évszázadok folyamán még számos epizód, esemény járult, közöttük is a legfontosabb: az egyházi és világi eskü mint vallási és államjogi aktus. A későbbiekben pedig nem maradhatott el a koronázási nap délutánjáról a népünnepély sem.

Az újkorban Budán az első koronázás I. Ferencé volt 1792. június 6-án. Nem a Mátyás-templomban, hanem a franciskánusokéban, amelyet később helyőrséginek neveztek.

A királyi palotából megszabott rendben vonult a királyi pár és kísérete - a koronázási menet - a templomhoz. A király az ima után letette az egyházi esküt. Fogadalmat tett Istenhez és az egyházhoz való hűségére, az ebben a szellemben való bíráskodásra és uralkodásra. Majd elénekelték a litániát, és a püspökök felkenték a királyt. A felkenés a jobb csuklón és jobb könyökön, valamint a háton történt. Ezt követően kezébe adták a királyi jelvényeket, az oltár mögött feladták a hagyomány szerinti Szent István saruit, aztán az oltár előtt Szent István palástját. Végül a prímás a nádorral együtt fejére helyezte a szent koronát. Ezt az ágyúk sortüze, majd - mint a szertartást lezáró koronázási himnusz - a Te Deum követte.

A kardvágás is eskü

Az immár magyar királlyá koronázott I. Ferenc átment egy másik templomba (József nádor leírása nem jelöli meg, melyikbe), ahol a lovagokat avatták. Az európai királykoronázásoknál szokásos szertartás magyar változata