Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-01 / 3. szám
34 HAZAI KÖRKÉP TANYA ÉS NYELVTANULÁS Azt azonban, hogy mi nevezhető falusi vendégfogadásnak, nem lehet íróasztal mellől meghatározni. Az adótörvény lám, fontos jellemzőnek véli a háziak ottlakását is. Mi tagadás, e sorok írója is ezt tartja „klasszikus” esetnek. Gazda és gazdaasszony, szíves szavú, jó ború, jó főztű parasztemberek, akik vakítófehér, keményített huzatú vánkossal, dunyhával kiadják házuk egyik szobáját. Effélében volt részem a beregi Tarpán, a tolnai Mórágyon, ám a falusi vendégfogadók fórumán a jóval sokszínűbb valósággal találkoztam. Ki hinné például, hogy egy kórházi adjunktus, vagy egy főmezőgazdász is felcsap „falusi vendégfogadósnak”? A két házaspár, dr. Kellner M. Barnabásék és Tóth Baranyai Lászlóék egyaránt Kiskunhalasról érkeztek, ám - erre mondják, hogy kicsi a világ - csak itt ismerkedtek meg. Holott üdülőtanyáik úgy tíz kilométerre vannak egymástól. Kellner doktorék fő kedvtelése a szőlőművelés, a horgászat - a tanya melletti vályogvető gödörbe rendszeresen halat telepítenek a férfi vadászik is. A főmezőgazdász két lovat tart a tanyán. A környék gyönyörű, kiváló lovasterep, közel a híres pirtói ősborókás, a kiskunmajsai termálstrand, a hajósi műemlék pincesor, Kalocsa.- Rengeteget költöttünk a tanyára - mondja az orvos -, a vételár többszörösét. Igazán lakályos lett. Teljes a komfort, ugyanakkor tanyasi a csend, a levegő, a hangulat. Vétek hetekig üresen állnia, amikor valamit be is hozhatna abból, amit befektettünk.- Ha csak annyi bevételünk lenne, hogy a lovakat tartanám belőle és futná a felújításra, már megérné - így a főmezőgazdász. Az asszonyoknak más érveik is vannak:- Könnyebben tanulhatnánk nyelveket mi is, a gyerekek is, emberekkel ismerkedhetnénk, a tanyánk ablak lehetne a világra... I Térkép „Péter gazda" prospektusából CSURRAN-E A DOLLÁROKBÓL? A falusi turizmus előmozdítására alakult szövetség sem korlátozza akcióit - akár a „lobbizást”, akár az érdekvédelmet, a propagandát - a klasszikus képlet szerinti házias-falusias vendégfogadásra. Úgy gondolják ugyanis, hogy aki mondjuk vesz még egy házat a falujában, hogy a sajátján kívül azt is kiadja, nem számíthat gyors meggazdagodásra, őt is segíteni kellene bizonyos adókedvezményekkel, hitelekkel, különböző pénzalapok megpályázhatóságával. Tevékenysége jótékony hatásait ugyanis élvezi a falu teljes közössége, ám a falusi ízeket őrző, de komfortos, színvonalas vendéglátás komoly beruházásokat is igényel. A tizenkilenc megyéből érkezett gyakorló vendégfogadók és érdeklődők első kézből kaphattak tájékoztatást a lehetőségekről, amikor szembeültették velük az Országos Idegenforgalmi Hivatal, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, a Pénzügyminisztérium, bankok és takarékpénztárak képviselőit. Mint kiderült, papíron számos a lehetőség - idegenforgalmi alap, a munkahelyteremtést, az elmaradott területek fejlődését elősegítő alapok, számítanak a Bush elnök által a magyar magánvállalkozóknak ígért 25 millió dollárra -, ám mindezeknek be kell járatódnia. Sok még az egymásnak ellentmondó értelmezés, miként is finanszírozható mindebből a falusi üdültetés. Egy bizonyos: a dologhoz akarat, helyi kezdeményezés mindenképpen kell. Papp István, Tószeg és Tiszavárkony (Szolnok- Jász-Nagykun megye) tanácselnöke például elmondta, hogy aki a jövőben e két községben bekapcsolódik a falusi vendégfogadásba, s ennek érdekében a faluképet emelő módon alakítja át házát, az számíthat arra, hogy a tanács vállalja a költségek harminc százalékát. Az ő két faluja - mondja nem kis büszkeséggel - ráérzett valamire. Szinte Szolnok peremén élnek, de soha nem akartak városi kerületté lenni. Megmaradtak községnek, de így sem kell már az ott lakóknak száriziken járniuk. Az utak kövezettek, a lakásokban bent a gáz, a távhívásra is alkalmas telefon. Mindezért persze senki sem jönne még nyaralóvendégnek. Kell valami „attrakció”. Felélesztették hát a népi kismesterségeket, Tiszavárkonyon népművészeti alkotótelepet építettek. A gyógyvizű termálkút még kihasználatlan, de ígéretes lehetőség. PÉTER GAZDA VIDEÓJA Vagy itt van Zsemberovszky Péter esete. A harminckét éves, huszáros termetű, nyalka bajszú fiatalember egy négyperces profi videoreklámmal lepte meg az egybegyűlteket. A rövid, de velős „clip” azt mondta el a nagyérdeműnek, miért érdemes Regényén nyaralni? Kedvet kapott rá, aki látta, mert gyönyörű a mecseki táj, közel az Orfűi tó s Baranya még számos látványossága. Jól jövedelmező épületgépész iparát adta fel „Péter gazda” a falusi vendégfogadásért. Azt mondja, azért tette ezt, mert néptáncos múltjához ez a foglalkozás közelebb áll. Előbb egy százéves házat újított fel kemény munkával, most veszi a következőt a faluban. Abban is lesz öt szoba. „Segíts magadon...” típusú ember az ország másik végébe való Ivánfi Jenő is. A nem éppen kies és jó levegőjű gyárvárosból, Kazincbarcikáról érkezett. Most éppen onnan, de hosszú évek óta
