Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-02-01 / 3. szám

SÖTÉT ANZIKSZ ÓZDRÓL IS szén közben elkészültek a vállala­ti tervek a termékszerkezet átala­kítására, sőt ennek egy részét meg is valósítottuk az elmúlt két évben.- Ennek kapcsán vált felesle­gessé az a bizonyos háromezer dolgozó ?-Fogalmazzunk pontosan! Kétezer-nyolcszázhatvan dolgo­zó szabadult fel, ám őket sem küldtük mind az utcára. Egy ré­szüket nyugdíjaztuk, 30 százalé­kukat pedig a vállalaton belül új munkahelyen alkalmaztuk.- Úgy hírlik, az elavult üzemek hamarosan sorban bezárják ka­puikat. Az ott dolgozóknak mi lesz a sorsa?- Valóban szükség van leépí­tésre, de a tömeges munkanélkü­liséget igyekszünk elkerülni. En­nek érdekében több intézkedést is hoztunk. Lehetőség van példá­ul arra, hogy korkedvezménnyel nyugdíjba küldjünk embereket, külföldi tőkebevonással új mun­kahelyeket teremtünk és átképző tanfolyamokat is szervezünk. Szerintem érzik az emberek, hogy törődünk velük, és már koránt­sem olyan feszült a hangulat Óz­­don, mint néhány hónappal ez­előtt volt, amikor sztrájkkal fe­nyegetőztek, majd küldöttséget menesztettek Németh Miklós mi­niszterelnökhöz. Az ózdi embe­rek ma már bíznak, reményked­nek. i * Ilyenkor, télviz idején korán sötétedik, s a vezérigazgató tit­kárságán óva intenek attól, hogy gyalogosan vágjak neki a szállá­somhoz vezető útnak. így taxit rendeltek számomra. A taxis nemrég még maga is a kohászati üzemek dolgozója volt.- Igazuk volt azoknak, akik féltették magát ettől a rövid úttól is - mondta. - Tudja, nagyon megromlott a közbiztonság. A bi­zonytalan jövő, a pénztelenség az oka mindennek. Én magam is hu­szonöt évet dolgoztam le a gyár­ban. Ott dolgozott az apám, a nagyapám is. Technikusi képesí­tést szereztem, mégis úgy érez­tem, nincs keresnivalóm a gyár­ban. A legnagyobb baj az, hogy a taxizásnak sincs itt jövője. Az embereknek már erre sem telik. Úgyhogy jövőre én is odébbál­­lok, valahol a Dunántúlon szeret­nék letelepedni. Ugye, azt tudja, hogy valamikor szépen megbe­csülték a kohászokat, ezért is ala­kultak ki a híres munkásdinaszti­ák! Most meg? Aki ért valami­hez, az már elment Ózdról. * Másnap a durvahengerműben forróság és valóságos panaszára­dat fogad. Majoros Károly for­rasztár például a következőket mondta:- A legszörnyűbb a bizonyta- - lanság, hogy nem tudjuk, mi lesz a sorsunk. En például el sem tu­dom képzelni, mit csinálok, ha el­bocsátanak. Két kisgyermekem van, az egyik tizenhárom, a má­sik ötéves. Feleségem súlyos be­teg, nemrég leszázalékolták, rok­kantnyugdíjas lett. Az ő kis nyug­díjából és az én fizetésemből élünk az egyik napról a másikra. Már most is súlyos anyagi gond­jaink vannak. Az én bruttó fizeté­sem mindössze tizenkétezer fo­rint. Kilencszáz forint a lakbé­rünk, de hamarosan ezt is emelni fogják. Aztán a takarékpénztári kölcsön - a bútorvásárlásra vet­tük fel - törlesztéseit is Fizetni kell. Egyetlenegyszer sem tart ki a pénz a következő Fizetésig. Pe­dig semmiféle luxust nem enge­dünk meg magunknak, amióta a feleségem beteg. Kohász létemre például soha még egy pohár sört sem iszom meg.- Én egyedül nevelem a három gyerekemet, a férjem elhagyott bennünket, nem dolgozik, így az­tán nem is fizet gyerektartást - kapcsolódik a beszélgetésbe Cseh Istvánné betanított munkás. - Ötezer forintot viszek haza ha­vonta, képzelheti mire telik belő­le. A lakbért sem tudtam Fizetni, így aztán a szép világos lakásunk­ból kiraktak, most egyszoba­­konyhában élünk a gyerekekkel. Ha engem is elküldenek a kohó­ból, a 75 százalékos munkanélkü­li-segély az éhhalálhoz is kevés lesz. Pedig azt beszélik a város­ban, ha Petrenkó tényleg megve­szi a durvahengerművet, legelő­ször a nőktől fog megszabadulni.- Ki az a Petrenkó ? - kérdezem a körülöttem állókat.- Még nem hallott róla?! Hát ő az ózdi kommunista tőkés.- Egy kisiparos, aki hamaro­san megveszi ezt az üzemet.-Ő a mi megmentőnk. Ha ő nem lenne, akkor valóban mehet­nénk, amerre látunk.- Ha Petrenkó nem áll mel­lénk, éhen pusztulunk.- Én nem hiszek a Petrenkó­­nak sem. Ha jót is akar, meg fog­ják akadályozni.- Szerintem sem engedik, hogy hatszáz munkással dolgozzon egy kisiparos. * Petrenkó József az Ózdi Kohá­szati Üzemek egykori nívódíjas lakatos szakmunkása, 187 újítás és hat szabadalom szerzője, elő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom