Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-11-15 / 22. szám

IS HAZAI KORKÉP reggeli kávéján kívül nem is evett mást, mint pörköltöt galuskával. Krúdy olyan volt, mint egy ural­kodó. Teljességgel hidegen hagy­ta, hogy egy suhanc lépked-e mellette vagy valami híresség. Mentünk végig a Rákóczi úton, mögötte a saját konflisa, ami reg­geltől estig kísérte. Már nem tu­dom, olvastam-e vagy hallottam: egyszer Hajmáskérig vitette ma­gát egy régi pörkölt illatáért. Ez olyan, mintha ma valaki taxin akarna Pestről Ankarába menni. A Mélypincében voltunk az asztal körül vagy tízen. Természe­tesen Krúdy vezette a beszélge­tést. Előre figyelmeztettek: ha al­kalmas pillanatban kérdezhetek is tőle valamit, az semmiképpen se legyen személyes természetű, de a világért se hozzam szóba a politikát, az irodalmat se. Nos, két dologról lehetett beszélni: a nőkről és a színházról. Ott vol­tam vele reggel négyig-ötig. Ré­mes, micsoda pofont kaptam ott­hon az anyámtól... * A kávéház segített is, rontott is. Volt író, aki tudott, volt, aki nem tudott kávéházban írni. Magam három helyre jártam leginkább. A Japán kezdetben csak a festőké volt, ott láthatta a közönség Kernstock Károlyt, Csók Istvánt és más nagyságokat. A tulajdo­nos úgy gondolta, jót tesz az üz­letmenetnek, ha a költőket is odaédesgeti. Ma már nehezen el­képzelhető, mi minden volt egy­­egy jelesebb kávéház: dolgozó­­szoba, klub, szerkesztőség - és menedékhely hajléktalanoknak. Nagy Lajos hónapokig a Japán­ban aludt, a tulajdonos jószívű ember volt. A Centrálban a zseni­ális Karinthyt látogattuk, a Bu­­csinszkyba, Nagy Lajos későbbi törzshelyére József Attilával, Pap Károllyal, Tersánszkyval jár­tunk ... * Valahogy elszürkült az élet ah­hoz képest, ami fiatalon körülvett bennünket ebben a városban. Ha az ember tavasszal ment az ut­cán, minden második ablak mö-VASÁRNAP, ÁPRIUS 22-ÉN DÉLUTÁN V44 ÓRAKOR A ZENEAKADÉMIA NAGYTERMÉBEN VIULON-DÉLUTÁN Egy 1943-as Faludy-est műsorlapja gül egy tizenhat éves lány zongo­rajátékát hallhatta. Rosszul zon­goráztak. De a lány..., a lány az mindig csinos volt... Több volt akkoriban a kedély, a móka. Má-A születésnapi műsor 1990. SZEPTEMBER 28 ÁN ESTE 8 ÓRAKOR A ZENEAKADÉMIA NAGYTERMÉBEN "lelkemben még égi fény ragyog" FALUDY GYÖRGY 80 ÉVES MŰSOR 1 Óda « mig/ií ny*lvfií, 2 RgV*d» A teremt** 3 Ba'lada a Pi/Umemhet 4 Ballada a ir*i tiA'Cl 5 A azét 6 Fekete lehéi csikó* kígyók latiak 7 Kínai var* ArtnUbé'k» a »anéi sze czta és zongorán kid 8 Rotte»d*m. Erazmus!«] 2 9 Mcnaiangelo utolsó >mi|* 10 A BntiSh MuSaum könyvtáriban 11 Honvágy 12 A pontonhidon állok 13 Kocsis Zoltán zongorázik 14 Egy bizánci teológus tamatásán 15 «Orvának 16 Ai-Máán konyvéból •7 «áyugal-AuSZtráfca 19 XCI.S Mandatslam a kantáknál CXXVII szonett Sztálinista tvmnusz 5 Tanuld mag azt a varsámat 6 Kaaba tornyán. 2________ 7 XXI atonatt a zanát azarazta ás zongorán ki 6 Fulladt ájszaka. 2 0 Notesz tepok __________ 10 13. CXXXIV. azonatl ......................... 14. Kocala Zoltán zongorázik 15. 1956, te csillag.......................... 16 CUOCXIX «onstt........„............ 17. Emtákazés agy régi udvarházra .. (rászlat) BAnfty GYÖRGY SEBÓK KLARA KÉZDY GYÖRGY HÉJJÁ SÁNDOR MENSAROS lASZlO BÁLINT ANDRÁS HŰVÖSVÖLGYI ILDIKÓ r Kockák T ibor-----------SZÉL YES HÍRE SZÉL YE SÍMRE HÉJJÁ SÁNDOR SEBÓK KLÁRA BANFFY GYÖRGY _______BÁLINT ANDRÁS HÉJJÁ SÁNDOR HŰVÖSVÖLGYI ILDIKÓ SZÉLYES BARE MENSÁROS LÁSZLÓ KÉZDY GYÖRGY----------- BÁLINT ANORÁS SE BÓK KLÁRA------------ SZÉLYES IMRE MENSÁROS LÁSZLÓ-------------BANFFY GYÖRGY —....... KÉZDY GYÖRGY HŰVÖSVÖLGYI ILDIKÓ tr Kocsik Tibor MENSÁROS LÁSZLÓ------------ BÁNFFV GYÖRGY HÉJJÁ SÁNOOR--------------SEBÓK KLÁRA KÉZDY GYÖRGY ------------ BÁLINT ANDRÁS SÁROS LÁSZLÓ Szerkesztő: SÍAKOLCZAY LAJOS A költőt köszönti GÖNCZ ÁRPÁD ts HORVÁTH BALÁZS ra elkomorodtunk. Sok oka van ennek, mély okai. A legfontosabb talán, hogy az emberi élet céljá­nak ifjúságom idején még azt tar­totta a többség, hogy félig-med­­dig erényesen éljen, s ennek ré­vén az égbe kerüljön. Ezt ma a többség nem hiszi, s ennek kelle­metlen következményei a kedé­lyen is kiütköznek... Sosem fe­lejtem el... az Állatkerten túl, a Beketof Cirkusznál volt egy vas­úti átjáró. Álltunk egy költőtár­sammal a sínek felett. Gyönyörű, langyos, őszi este volt. Bámultuk a teliholdat, ami aznap valami varázslatos, zöld fényben tündö­költ. Még sohasem láttunk ha­sonlót. Hát még, amikor pirosra váltott! - A szemafor volt az! * Amikor a háború után hazatér­tem Budapestre, az amerikai had­seregtől kapott végkielégítésből vásároltam egy kis lakást a Ró­zsadombon. Ä domb hamarosan ellenségessé vált, ahogy tetejére költözött a pártbürokrácia. De Illyés, ha ment a város felé a hát­só Rózsadombról, mindig felfü­tyült értem, s együtt sétáltunk le. És átjártam borozni Tersánszky­­hoz, az egyik legszeretetremél­tóbb emberhez, akivel valaha is találkoztam. Sebaj, mondogatta a legsötétebb idők beköszöntével, annyit, amennyi nekem kell, fu­­rulyázgatással is megkeresek... * Ennyi év után visszatérve, a Gellérthegy és a Vár volt szá­momra az, amit örömmel fedez­tem fel magamnak. Ifjú korom­ban a Vár valahogy idegennek tűnt, úgy éreztem, kinéznek on­nan. Sajnos, ha körbetekintek a Halászbástyáról, a lakótelepeket is látom. Valaha Pestnek egyszer csak vége volt. A Bosnyák tér túl­oldalán már kukorica nőtt. Vá­rosfalak nélkül is határozott vo­nal húzódott a város körül. Most szétfolyik az egész. Beleveszik a külvárosok végtelenjébe, a lakó­telepekbe. Itt sajnos nem sike­rült, ami a bécsi szociáldemokra­táknak: hogy emberséges környe­zet adassék a szegényebb népré­tegeknek is. A hipertóniás közle-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom