Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-15 / 22. szám
.S' KRÓNIKA Tudósítónktól Erdélyi értelmiségiek Bécsben A harminc esztendős bécsi Bornemisza Társaság száz erdélyi magyar írót, művészt, publicistát és tudományos közírót „kéretett” az egykori császárvárosba, hogy a keleteurópai nagy társadalmi átrendeződések 1990-es fordulóján egyhetes rendezvénysorozaton együtt vethessünk számot, megcselekedtük-e, amit megkövetelt a haza s amit elvárt tőlünk az európai kultúra? Száz erdélyi magyar értelmiségi - közibük tartozónak tudjuk, nyilván, a Bukarestben és más romániai városokban élő magyarokat is, hisz szinte kivétel nélkül Erdélyből származnak -, szóval száz erdélyi magyar ember jelenlétét sokalltuk is kissé, mikor ez a szám a Szépfalusi István szignójával ellátott leveléből kitudódott, hogy aztán a bécsi helyszíneken, az Evangélikus Lelkészi Hivatal és a Szépfalusi lakás első ismerkedő fogadásán régi ismeretségeket felújítva és újakat alapozva ámuldozhassunk, hányfelé szórj, szét bennünket a világ. A magyar és a német gálaestet követő napokban került sor a régiókra, városokra és baráti körökre bontott intimebb rendezvényekre: író- és költőtalálkozókra, ország- és városnéző kirándulásokra. A bécsi Európa Club meghívására többen helyben maradtunk, és a Pazmaneumban szervezett találkozón ismerkedtünk meg a klub tagjaival, mások úti célja Alsóőr, Graz, Insbruck, Klagenfurt, Linz, Őrsziget, Salzburg. A látogatókat elkísérték feleségeik/férjeik s valamennyien ausztriai magyar családok vendégszerető otthonaikban laktak. A rendezvénysorozat „rendezettsége” is példaértékű: az időszak szinte minden percének forgatókönyve állt a rendelkezésünkre, amelyből például azt is megtudhattuk, hogy a hálaadó istentiszteleten mi az énekelendő népdalzsoltár pontos szövege, sőt még a biztatást is, hogy az énekvezetőre figyelve fennhangon, bátran és ütemesen énekeljük: A-hogy vá-gyik a gím-szar-vas for-rás hűs vi-zé-re... A bécsi Bornemisza Társaság 1960-ban alakult, elsősorban az ausztriai magyarok számára. Az alapító okmány szerint a Társaság célja: „a kulturális élet ápolása, a magyar kultúrjavak terjesztése Bornemisza Péter szellemében, aki 1557-ben Bécsben diákoskodott, és az irodalom terén jelentős tevékenységet fejtett ki”. Szépfalusi István a rendezvény német gálaestjén mondta el, hogy a romániai magyar irodalom ausztriai missziójának vállalása 1965 nyaráig nyúlik vissza s az osztrák P. E. N. Club támogatásával történt. Első vendégük Franyó Zoltán volt, majd Kányádi Sándor és sorra a többiek, akik előtt a Társaság fogadó kapuja, amíg lehetett és ahogy lehetett, mind szélesebbre tárult, s Bécs a romániai magyar szellemiség rendkívül fontos fórumává, kohéziós központjává vált s együttműködésük az európai irodalmi körökkel, lapokkal és kulturális egyesületekkel vagy baráti társaságokkal a ma is terebélyesedő kapcsolataikban és a mostani bécsi találkozón vált kitapinthatóvá. Az utóbbi években, egészen az 1989-es romániai fordulatig a helyzet egyre romlott, a meghívottak zöme nem juthatott ki Ausztriába, akiket pedig a diktátorrezsim küldött volna, azokra a Társaságnak nem volt szüksége. Ezek után nem meglepő, ha a Szépfalusi István és egyre népesebb „Társaságának” kitartó munkája, az osztrák kormányzati szervek és a városvezetés megértő támogatása révén annyi erdélyi magyar értelmiségi sereglett Bécs városába, mint a történelem során soha, és ott, a rendezvény mottójához híven - Találkozások Európával - újraismerkedett azzal a gondolattal, miszerint - idézem újra Szépfalusi Istvánt - az emberek és eszmék szabad áramlásának kell, hogy a kezese legyen, ahol nemcsak a vasfüggönyöket bontják le, de vízummentes és katonáktól szabad határokat is kell teremteni. A rendezvénysorozat minden mozzanatában érvényesült a P. E. N. szelleme, amely szerint: „...tagjai kötelesek mindenkor minden rendelkezésükre álló befolyásukat latba vetni a népek közötti megértés és kölcsönös tisztelet előmozdítására...” Egyébként éppen ezen a bécsi találkozón, a Palais Trautsonban megtartott gálaest után alakult meg és csatlakozott az osztrák P.E.N. Clubhoz a romániai magyar P.E.N. Kör. Csupán ezért is érdemes volt Bécs városába utazni. SYLVESTER LAJOS Intrafórum Fiatalok a Kárpát-medencéből Immár másodszor rendezte meg Budapesten - ezúttal a Magyarok Világszövetsége anyagi támogatásával - az Ifjúsági Demokrata Fórum (IDF) a Kárpát-medencében működő magyar ifjúsági szervezetek találkozóját. Az IDF azzal a céllal indította el az Intrafórumot, hogy lehetőséget teremtsen a műhelymunkára, vagyis arra, hogy a szomszédos országokban élő fiatalok elmondhassák egymásnak gondjaikat, javaslataikat. Ezúttal, a felvidékiek például, aggodalommal szóltak a szlovákiai függetlenségi törekvésekről, melyek - értékelésük szerint - veszélyeztetik a kisebbségi jogok érvényesítését. Erőteljesen hangot kapott az a vélekedés is, miszerint a magyarországi pártcsatározások áldatlan hatása sajnos a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos politikában is megmutatkozik. Az ő számukra - fogalmazták meg - ez mindenképpen negatív hatású, hiszen ha Magyarország nem mutat példát toleranciából, népbennemzetben gondolkodásból, összefogásból, akkor mit várhatnak a kisebbségben élők a többségtől? A felvidéki fiatalok kívánságaként hangzott el: jó lenne, ha a magyar és a szlovák kormány, valamint a Nemzeti Tanács magyar frakciója és a magyar Parlament között kiépülne a folyamatos együttműködés. Az erdélyi fiatalok - s bizonyára nemcsak ők - átgondolt stratégiát várnak az anyaország és a magyar kisebbségek viszonyában. Közös igényként hangzott el, hogy szeretnék, ha a szomszédos országok magyar ifjúsági szervezeteinek tagjai is kaphatnának Magyarországon diákigazolványt, ami nagyban megkönnyítené számukra a magyarországi látogatásokat. Ezentúl háromhavonta kívánják összehívni az Intrafórumot, s remélik, a többségi nemzetek ifjúsági szervezeteivel is sikerül együttműködést kialakítani. Z. K.
