Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-01 / 21. szám
ÉLETÜNKET ÉS VÉRÜNKET! 61 Mária Terézia magyar királynő, korabeli metszeten se, elődeinek hagyatéka a feudális eszmerendszerhez, kormányzati stílushoz kötött, és ösztönös intelligenciával, fogékonysággal jutott el új koreszmék felismeréséhez. Erényes, üde teremtés „A herceg önfejű és makacs.” Milyen asszony is volt valójában a királynő, aki így írt fiáról, a férje halála után 1765-ben társuralkodóként maga mellé vett II. József császárról? Mária Terézia ekkor már kissé megfáradt, az uralkodás és a tizenhat gyermek világrahozatalában megkopott egészségű, s a szeretett férfi elvesztésén kesergő asszony. Fiában támaszát, életművének folytatóját remélte, a zseniális József azonban anyja ösztönös felismeréseivel szemben már a tudatos felvilágosult abszolút uralkodó mintapéldája volt, aki az államérdeket gátlástalanul helyezte az anyja által szentnek tartott erkölcsi és vallási értékek elé. A kortársak egyöntetű tanúsága szerint, az ifjú Mária Terézia szép, üde teremtés volt, aki vonzotta, illetve vonzotta volna a sóvár férfitekinteteket, ha le nem hűti kalandra vágyó hódolóit szigorú erényével, házastársi tisztességével. Kerülte és elutasította környezetében a legcsekélyebb Az özvegy királynő a magyar Szent Koronával be emlékét. Érdekes lenne tüzetesebben megvizsgálni, hogy ezek az ostoba, trágár viccek valójában melyik kor szüleményei? Minden valószínűség szerint a halála utáni századokban is gyarapodott a gyűjtemény, az azonban nagyon valószínűnek látszik, hogy eredetük a nőgyűlölő II. Frigyes környezetében keresendő. A porosz király rossz híre keltésével is bosszút kívánt állni azon az asszonyon, aki az ő kényes-fényes katonai hírnevét is megtépázta. PUSZTASZERI LÁSZLÓ REPRODUKCIÓ: BARNAFÖLDI GÁBOR szabadosságot, és még a császárváros erkölcsei felett is éberen őrködött. Fakadt ez mindenekelőtt mély vallásos hitéből, mert a barokk pompát, színházat, ünnepségeket kedvelő királynő elutasította az akkoriban elterjedt könynyed, „barokk vallásosságot”. Hitében olyannyira kérlelhetetlennek bizonyult, hogy elzárkózott a protestánsoknak i adandó minden engedmény elől, és élete legnagyobb tragédiájának azt tartotta, hogy nem akadályozhatta meg fiát a türelmi rendelet kiadásában. Ifjabb éveiben fizikai ereje, egészsége legendás volt. Gyakori áldott állapotaiban is - úgyszólván a szülésig - férfi módra ülte meg a lovat, télen nyitott ablaknál dolgozott, hajnalig tartó táncvigalom után misét hallgatott, és egész nap a szokott munkarendje szerint intézte az államügyeket. Kedvelte a sétát, kocsikázást, szánkázást, de soha nem vett részt vadászaton. A „ne ölj” parancsát az állatokkal szemben is betartotta, ám hosszú háborúit könnyű lélekkel élte át, mert meg volt győződve arról, hogy Istentől kapott hivatását teljesíti, amikor uralkodóként és alattvalói közös anyjaként gondoskodik birodalma megvédéséről. Tiszta és teljes életet élt, az utókor mégis obszcén ráfogások, történetek tömkelegével sározta Gyermekei körében
