Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-01 / 21. szám
IRODALMUNK KINCSESTÁRA 57 Csak azért szorongott a szívük, hogy hátha udvariasságból mondja... De az újságíróban semmi excentrikus nem volt a hosszú haján kívül. Szelíd fiú volt, s tele volt tréfás szóval, amit előbb komolyan vettek, mert nem szokás rendes polgári háznál a vőlegénynek annyit tréfálni. Egy vőlegény komolyan szokott beszélni, s igyekszik ezzel megbízhatóságának bizonyságát adni. Az ebéd aztán hamar elkövetkezett. Megjött az apa, aki vasvillaszemeket vetett az újságíróra, s már ebédig össze is veszett vele lelke mélyén, mert az újságíró a magyar történelemről más felfogást tanúsított, mint ő. Az apa ugyanis a Szalay-Baróti-féle négykötetes történelem alapján kitűnően tudta a magyar históriát, s ezért szívesen vitatkozott történelmi kérdésekről. Az újságíró azonban olyan tiszteletlen volt a könyvekben levő összes királyokkal és nagynevű mágnásokkal szemben, mintha azok ma is itt panamáznának... Ezt az apa kétségbeejtőnek találta, s oly csüggedtség vett erőt rajta, s lánya sorsa anynyira megrémítette, hogy a szeme könnyel telt meg, micsoda vad és gonosz világ ragadja el tőle kisleányát. Be is szüntette a beszédet, amit az újságíró nem vett észre. Úgy fogta fel, hogy kevés beszédű ember a leendő apósa. Az ebédnél a család elfogyasztotta a hamislevest. Amely olyan kitűnő volt, hogy mindenki azt hitte, igazi húsleves. Akkor hozták a húst. Meg voltak nyugodva a férfiak, mikor az asztalon látták a húsételt. A titokról ugyanis csak az asszonyok tudtak. Dehogyis árulta volna el valaki, hogy juhhús van az asztalon. Mindenki bőven szedett. Margitkának két öccse is volt, akik itthon voltak járványszüneten. Ezek tetejésen rakták meg a tányérjukat. Már úgy látszott, simán fog lezajlani az ebéd, mikor az újságíró megszólalt.- De a felvidéki birka az más, mint az alföldi. Nálunk nagyon erős faggyúszaga van. És ezen egyáltalán nem is érzem a juhhús ízét. Persze, hány lében főzték azt ki a nénik, hogy azt az ízt kimossák a húsból!... Ekkor az apa azt mondta:- Ez juhhús? És letette a kést-villát, s ingerült dühvei nézett a feleségére. A nagyobbik fiú is azt mondta:- Ez juhhús? - s ő is letette a kést s villát. A kisebbik fiú is azt mondta:- Ez juhhús? - és elkezdett köpködni. Ebben a családban a férfiakat az jellemezte, hogy nem ették a juhhúst. Az újságíró csodálkozva nézett körül. Addig, míg nem tudták, hogy juhhúst ettek, mindannyian a legnagyobb örömmel ették az ételt, s mikor megtudták, hogy juhhús: egyszerre családi szerencsétlenség lett belőle. Neki ízlett. Ellenben azt mondta magában:- Ez érdekes. Ezt egyszer meg fogom írni. RAJZ: KARAKAS ANDRÁS
