Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-11-01 / 21. szám

SZOMSZÉDOLÁS 43 Bukaresti hungarológiai tanszék- Nagy dolog az - így a tanszékvezető, dr. Molnár Szabolcs hogy sikerült leválnunk a keleti nyelvek tanszékéről, ahol elég mostoha volt a sorsunk. A magyar nyelv második szakként való választható­sága igen-igen megkérdő­jelezte a létünket, miután beteltek a helyek az angol, a német, a francia s a töb­bi mellék szakokon, kiug­rott néhány név a mi szá­munkra is, akadtak évek, amikor nem is volt első éves hallgatónk... - a fel­vételikről kiadott füzet nem is tartalmazza a bu­karesti magyar szakot.- Mit kell tudnunk ró­la? - kérdi a riporter, Pé­ter Sándor.- Lévén, hogy hungaro­lógiai tanszék lettünk, és különváltunk, ez főszakot jelent. Ne tévesszen meg senkit, nem akarunk a ko­lozsváriakkal versenyezni, más jellegű a mi mun­kánk. Mi elsősorban nem tanárokat képezünk ki. Kolozsvárra azok men­nek, akik magyar líceu­mot végeztek, hozzánk jö­hetnek olyanok is, akik nem ismerik a nyelvet. A hungarológusnak A Csehszlovákiai Ma­gyar Dolgozók hetilapjá­ban Mács József, a Ma­gyarországon élő szlová­kok és a szlovákiai ma­gyarok helyzetét elemzi. Alig akad ugyanis olyan szlovák lap, amely ne fog­lalkozna mostanában a magyarországi szlovákok életével, a magyar kor­mányt téve felelőssé azért, hogy egyre üresebbek az óvodáik, iskoláik.- Számomra az a leg-HÁROMSZÉK nem feltétlenül szükséges magyar nemzetiségűnek lennie. Éppen az lenne a cél, hogy mások is foglal­kozzanak néprajzunkkal, nyelvünkkel, irodalomtör­ténetünkkel, legyen meg a kölcsönösség. Egyébként ez volt az érvrendszer, aminek alapján a tanszék létrejöttét elfogadták. Aki nálunk végez, tanár is le­het, nyilván, de lehetősé­günk van újságírókat, for­dítókat, könyvtárosokat, népművelőket, etnográfu­sokat, levéltárosokat ké­pezni, olyan népművelő­ket is, akik a vegyes lakos­ságú vidéken is megállják a helyüket. Ezeket a fiata­lokat öt év alatt érzelmileg is meg kell nyernünk. Az egyetemi autonómia lehe­tővé teszi, hogy az oktatás tartalmát úgy alakítsuk, ahogyan azt az élet, a gya­korlat megköveteli. Milyen lehetőségei van­nak a mellékszak megvá­lasztásakor a Bukarestben magyar szakra beíratko­­zóknak?- A magyar főszak mel­lé választhat angolt, fran­ciát, németet, oroszt, olaszt, spanyolt, latint, hollandot, portugált. furcsább - írja a szerző -, hogy a trianoni békeszer­ződés következtében any­­nyira megcsonkított Ma­gyarországtól várták el, hogy példát mutasson nemzetiségi politikájával, miközben a szomszédos országokban tobzódott a nacionalizmus, a százez­res és milliós nagyság­rendben élő magyarokkal szemben. S hogy ez így le­hetett, annak oka a máso­dik világháború után egy­mást követő magyar kor­mányok nemtörődömsé­ge. A Kádár-korszak úgy próbált segíteni a szom­szédos országok magyar nemzeti kisebbségein, hogy élesztgetni kezdte Magyarországon a töre­déknyi számú nemzetisé­geket. Kirakatpolitikája kedvéért belement a nem­zetiségek számát találom­ra felbecsülő játékba, lát­ványosan maga törekedett arra, hogy a hivatalos adatot többszörösen meg­haladó számban tüntesse föl a magyarországi nem­zetiségeket. így akarták megmutatni a testvéri szo­cialista országok kormá-Vajon mi vezetett el a jelenlegi súlyos pedagó­gushiányhoz Erdélyben? Erre a kérdésre keresi a választ, és sorolja az elő­idéző okokat Tánczos Vil­mos, az Európai Idő című sepsiszentgyörgyi függet­len hetilapban. A diktatúra elnyomó kisebbségpolitikája céltu­datosan sorvasztotta a ro­mániai magyar értelmisé­get - olvashatjuk a cikk­ben -, hiszen egy értelmi­ségét vesztett nép hajla­mosabb a nyelvi-nemzeti beolvadásra. Ezért egyre kevesebb magyar hallga­tót vettek fel egyetemre. A friss diplomások pedig a legtávolabbi román vidé­keken kaptak csak állást. Utánpótlás hiányában a legtöbb területen egyre ag­gasztóbb hiányok mutat­koznak. A kialakult hely­zetet a Hargita megyei ma­gyar nyelv- és irodalom szakos tanárok számának jövendőbeli alakulásával jellemzi a szerző.- Pár éven belül az er­délyi magyarság oda jut-­­hat, hogy a szülők kive­szik a valaha nagy nevű, jó hírű, de mára céltuda­tosan lezüllesztett magyar iskolákból a gyerekeiket, nyainak, hogyan kellene nekik is bánniuk nemzeti kisebbségeikkel.- Persze nem tudtak megmutatni semmit - fej­tegeti Mács József -, mert a kormányzat jóakarata nem a lentről Jelentkező igényre épült. így alakult la az a visszás helyzet, hogy míg nálunk lassú haldoklásra ítélték a ma­gyar nemzeti kisebbsége­ket intézményeik, iskola­­hálózatuk fokozatos elsor­vasztásával, addig Ma­gyarországon injekciózni kezdték a már elhalt nem­zetiségeket, nagy propa­ganda kíséretében már­­már kényszerítették arra, hogy igényük legyen. és a fiatal, erős pedagó­gusgárdával rendelkező román iskolákba Íratják őket. A megyében, ahol 320- 330 ezer magyar él, 1990 februárjában 232 magyar szakos tanári állást kellett volna betölteni. Jelenleg ugyancsak 36 helyen nincs képzett tanár, de a tanárok közel kétharmad része tíz éven belül nyug­díjba megy. Tánczos Vilmos emlé­keztet arra, hogy az 50-es évek végén, a 60-as évek elején még két évfolyam végzett a Kolozsvári Egyetem magyar tanszé­kén, összesen 60 hallgató­val. A szám évről évre csökkent, és a 80-as évek végén mindössze hét diá­kot vettek fel évente, aki­ket a diploma megszerzé­se után román vidékre he­lyeztek. így következhe­tett be az a szomorú álla­pot, hogy az erdélyi ma­gyar iskolákból csaknem teljesen hiányzik a fiatal pedagógusnemzedék. Ja­vulás csak akkor várható, ha már az idei tanévtőí nagy létszámú évfolya­mok indulnak a magyar pedagógusképző tagoza­tokon. Szlovákok, magyarok Üres katedrák Erdélyben

Next

/
Oldalképek
Tartalom