Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-11-01 / 21. szám

A HATÁR TÚLOLDALÁN 31 Az egész világot behálózó Magyar Cserkészszövetség életében emlékezetes marad az a vezetőképző tábor, amelyet az ausztriai Eibisbergben rendeztek meg. Most először kerülhetett ugyanis sor arra, hogy a magyarországiak mellett szlovákiai és erdélyi cserkésztiszteket is kiképezzenek. Miközben a festői szurdok szerpentinjein kanyarogva az ei­­bisbergi táborba tartottunk, eszembe jutottak az egyesült álla­mokbeli, garfieldi „cserkészfő­nök” Bodnár Gábor szavai: -Még 1935-öt írtunk, tizenöt éves voltam, amikor ismét jelent­keztem cserkésznek. Szentkuti ta­nár úr, a parancsnok, már egy éve tanított. Egyenként hívatta a jelentkezőket. Így szólt hozzám: „Fiam! Egy éve ismerlek. Az a benyomásom rólad, hogy még a szemed se áll jól. Ez azt jelenti, hogy van benned jó, de több, ami reformálásra szorul. Az a bajod, hogy több az energiád, mint amit hasznos dolgokra tudsz fordítani. Felveszlek cserkésznek, hogy a fölös energiádat itt kamatoztasd. De figyelmeztetlek, jól kell kama­toztatnod!” Ennek az embernek örökké hálás leszek. A háború vi­hara végül is nyugatra sodort: 1945. április 1-jén, éjjel hagytam el az országot. Amíg alakulatom elvonult, a határsorompónál lo­vamat szembefordítottam a me­nettel, és fogadalmat tettem, hogy amíg élek - ha most elhagy­ni is kényszerültem az országot - a magyarságot fogom szolgálni minden erőmmel. Ennek már negyvenöt esztendeje. Azóta sem szűntem meg ezt a fogadalmat teljesíteni.” Bodnár Gábor hű maradt foga­dalmához; és a külföldi Magyar Cserkészszövetség ügyvezető el­nökeként a nagyvilágba szétszó­ródott magyarok és utódaik kö­zött évtizedek óta munkálkodik az Isten, haza, embertársak és a magyarság szolgálata jegyében. És mostanság, amikor lehetőség adódott, a Magyar Cserkészszö­vetség teljes anyagi és erkölcsi tá­mogatással fordult az újjáéledő magyarországi, majd a szlovákiai és az erdélyi magyar cserkész­mozgalmak felé. ZÁSZLÓBONTÁS AZ ÓHAZÁBAN A kedvelt kirándulóhely, Eibis­­berg eszményi helyszín volt a tá­borozok számára. Az erdőben felállított sátrak, a tábortűznek, zászlófelvonásnak teret biztosító tisztás, az „erdei kápolna”, a ha­talmas konyha-sátor, mind-mind elmaradhatatlan kellékei a ro­mantikának.- Ugye nem kell mondanom, mit érzek most? - nevet rám ha­miskásan Bodnár Gábor, min­denki Gábor bá’-ja. - Azért azt a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy az 1948- ban szétvert magyarországi cser­készmozgalom negyven évvel ké­sőbbi újjászületésében a külföld­re került valamikori cserkészve­zetők is közreműködhetnek. Ez persze nem jelent beavatkozást. Tapasztalatainkkal a teljesen hi­ányzó cserkészirodalmat próbál­juk pótolni és segítséget nyújtani a fiatal tisztek kiképzésében is. Tesszük mindezt azért, hogy mi­hamarabb újra országos mozga­lommá terebélyesedjen a magyar­­országi cserkészet. Az otthoniak­nak is meg kell tanulniuk - mint ahogy mi is megtanultuk -, hogy csak a próbarendszerbe átültetett cserkészeszme és nevelési mód­szer, valamint a rendszeres össze­jöveteleken folytatott kiképzés hozza meg azt a gyümölcsöt, amelyre a magyar cserkészetnek és az egész magyar nemzetnek szüksége van. Megvan a remény, hogy amint a fiatalabb, képzett vezetők jobban szóhoz jutnak, otthon is megkezdődik a cser­készmozgalom mélyszántása.- A 31 ezer megjelentetett könyv mellett a Magyar Cser­készszövetség 1989-ben 26 tisztet, 31 segédtisztet és 30 őrsvezetőt képzett ki Fillmore-ban, itt és most pedig újabb 60 tiszt képzé­sét vállaltuk. A résztvevők válo­gatását az egyházak és a buda­pesti Magyar Cserkészszövetség végezte. Itt most nemcsak ma­gyarországiak táboroznak. Szlo­vákiai magyarok és erdélyiek is érkeztek. A szlovákiai magyar­ságnak több bejegyzett cserkész­­csapata van. Az idén februárban részt vettem az alakuló közgyűlé­sükön. Komáromban már műkö­dik az a Jókai Cserkészcsapat is, amely még az első világháború előtt alakult, és 1913-ban a neve­zetes vági tutajutat megszervezte. A Székelyföld fiatalsága is min­den nehézség ellenére zászlót bontott a festői szépségű Gyer­­gyószárhegyen. Magyar Cser­készszövetség néven működési engedélyt kaptak, a főcserkész pedig Tőkés László, nagyváradi református püspök lett. EGYSÉGES NEVELÉST Bodnár Gáborral a tisztás felé indulunk, amikor messziről ének­szó hallatszik. Odamegyünk. Egy kedves, szőke hölgy irányításával folyik a népdaltanulás. Elismerő­en jegyzem meg Bodnár Gábor­nak, hogy cserkésztisztjük meny­nyi szép magyar népdalt ismer.- Hátha még azt is tudná, hogy kétéves volt, amikor elkerült Ma­gyarországról. A férjével együtt legaktívabb vezetőink közé tar­toznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom