Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-11-01 / 21. szám

22 HAZAI KÖRKÉP VISSZÉRKRÉM Varikopax, a csodakrém hálás köszönetem és őszinte nagyrabecsülésem.” B-né Sz. Annamária Csongrád­­ról pedig a következő levelet küldte: „Egy régi kedves barát­nőm és egyben Önnek nagy tisz­telője biztatott a levél megírásá­ra. H. J.-né óvónő, akit gyermek­korom óta ismerek, együtt jár­tunk iskolába. Most volt a 30 éves érettségi találkozónk, és ő volt köztünk a legboldogabb, mert végre, 18 hosszú év után elő­ször érezte magát igazán felsza­badultnak, csinosnak, hiszen nem kellett viselnie a vastag gu­miharisnyát. Elmondta, hogy az Ön krémjének köszönheti, hogy újra van életkedve...” Gyógyít, mégsem gyógyszer A visszérgyulladás népbeteg­ség Magyarországon. A szakértők szerint csaknem minden második felnőtt küszködik visszérrel kap­csolatos bántalmakkal. A statisz­tika szerint évente 350 millió napra fizetnek táppénzt visszér­betegség miatt, és ez kétmilliárd forint kiadást jelent. Hankó László mégis falakba ütközött, amikor kezdeményezte, hogy széles körben elterjedjen a Varikopax visszérkrém. Kezdet­ben még arra sem akadt vállalko­zó, hogy a klinikai kísérleteket el­végezze. Végül is Ausztriában, az oberwarti kórházban, a súlyos betegek osztályán kezdődtek meg az első kísérletek, s csak később itthon. Magyarországon, az Ér­és Szívsebészeti Klinikán. Dr. Acsády György adjunktus ezt írja jelentésében a krémről: „Negy­ven beteget kezeltem három hó­napig a krémmel. Életkoruk 21 és 72 év között változott. A kúra ideje alatt más gyógyszert nem kaptak... Tapasztalataim szerint a Varikopax akut gyulladásos esetekben igen hatásos, rövid idő alatt panaszmentességet eredmé­nyez. Sem toxikus, sem allergizá­­ló hatást nem észleltem. Alkal­mazása egyszerű, a betegek ott­honukban, maguk végezhetik a kezelést. A közgyógyellátásban való bevezetését ajánlom.” A legjobb vélemények ellenére az Országos Gyógyszerészeti In­tézet a Varikopaxot nem minősí­tette gyógyszernek, de mint gyógyhatású készítményre forgal­mazási engedélyt adott idén ta­vasszal.- Nem értem, miért tartott az engedélyezési eljárás évekig - mondja Hankó László. - Ez a krém ugyanis olyan anyagokból áll, amelyeket a gyógyászatban már hosszú idő óta használnak, méghozzá nem külsőleg, mint én, hanem belsőleg. Tehát ebből kö­vetkezik, hogy használata semmi­féle veszéllyel nem jár. Időköz­ben elkészítettem a krém egy újabb, korszerűbb és hatásosabb változatát is. Ezt a készítményt azonban nem kívánom itthon, Magyarországon forgalmazni. És ennek egyetlen oka van: belefá­radtam a harcba, az engedélyez­tetési eljárás során ért megalázta­tásokba. A Varikopax-C nevet vi­selő készítmény minden valószí­nűség szerint csak külföldön ke­rül majd forgalomba, ahonnan máris óriási az érdeklődés iránta. Csepp, kormánybiztossal Húsz esztendővel ezelőtt Kis­várdán egy középkorú asszony súlyos beteg lett. Érős fejfájások, rosszullétek kínozták, amit nem enyhítettek a gyógyszerek. Nem sokkal később megállapították az orvosok betegségének okát: rosszindulatú agydaganatot talál­tak nála. Műtétre nem került sor, mert késeinek, reménytelennek látták a beavatkozást. A fájdalom azonban egyre elviselhetetlenebb lett, s ezért a kisvárdai asszony öccséhez, dr. Béres Józsefhez for­dult végső kétségbeesésében, ál­lítson már össze valami szert a la­boratóriumban, ahol dolgozik. Bármit, ami enyhíti a szenvedé­sét. Béres József néhány hetes töprengés után összeállított egy keveréket és átnyújtotta nővéré­nek. A beteg elkezdte szedni a cseppeket, s hamarosan nemcsak fájdalmai múltak el, hanem a da­ganat is eltűnt nyomtalanul. A csodával határos eset híre futó­tűzként terjedt el a rákbetegek körében, és egyre többen keres­ték fel Béres Józsefet otthonában cseppekért. Ahogy nőtt a gyó­gyult esetek száma, úgy nőtt Bé­res doktornál a forgalom. Jöttek az ország távoli vidékeiről, de a környező országokból és más földrészekről is azok a betegek, akikről az orvosok már lemond­tak. A hatóságok rosszallóan fi­gyelték Béres József tevékenysé­gét, s csakhamar megkezdődött a zaklatása. Miután végzettsége szerint nem volt orvos, a gyógy­szerért pénzt nem fogadhatott el, így aztán ingyen osztogatta a cseppeket a rászorulóknak. A szer előállítása azonban pénzbe került, így a Béres család egyre rosszabb anyagi körülmények kö-Dr. Béres József immár nyugdíjasként a laboratóriumában

Next

/
Oldalképek
Tartalom