Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-01 / 21. szám
WKRÓNIKA Tudósítónktól Mikes mai üzenete Háromszéken, Sepsiszentgyörgyön és Zágonban a háromszáz éves Mikes Kelemen-évforduló kétnapos rendezvénysorozatra teremtett alkalmat. Tudományos ülésszakra, író-olvasó találkozókra, ökumenikus istentiszteletre, kiállításokra és szabadtéri népünnepélyre a szülőfaluban. Emlékezetünk és tudásunk szerint a legszámottevőbb és legnépesebb ünnepség volt ez azok közül, ami Mikes utóéletében szülőföldjének tájain valaha is megtörténhetett. Súlyát növelte és rangját emelte az is, hogy Erdélyben - higgyük - a múlt év decemberi sorsforduló és a kaotikus belpolitikai kicsapongások, konfliktusok közepette a mikesi sors, emberi tartás és etikai érték, a megtartó hazaszeretet, műveinek páratlan nyelvi és esztétikai értékei alkalmat teremtettek a honi és más országokbéli magyarság jelenlévő képviselőinek a mikesi életmű és ennek szellemi utóhatása újabb és újat is hozó számbavételére, az erdélyi magyar szellemi élet mozgásirányának felvázolására, emberi és intézményi kapcsolatok felelevenítésére és kiépítésére. Imponáló volt a rang- és részvételi lista. A Mikes emlékére szervezett tudományos ülésszakon tíz közismert szaktekintély neve került a programba, illetve ennyijüket mutatta be a Mikes falujabéli Domokos Géza, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének elnöke a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színpadán, íme a nevek, tudományos rangok és tisztségek felsorolása nélkül: Varga Imre, Várkonyi Ágnes, Kilián István, Vörös Imre, Bitskei István, Czine Mihály, Dán Cernavodeanu, Pintér Márta Zsuzsanna és az ülésszak szervezője, Veress Dániel. A színpad, illetve a színházi ülésszak még két dolgot jelzett: ezen a rendezvényen nem egy-két tucatnyi érdeklődő szorongott, hanem összegyűlt egy nézőtérnyi sereg. Ez - akarva-akaratlan - az ülésszak „szájtartását” is megváltoztatta, a szó jó értelmében lényegítette át színpadiassá, fokozta föl az értelmi-érzelmi ráhatást, súlypontosította a soron lévő gondokat. A részvétel földrajzi és érdeklődésbéli szóródása is imponáló. Háromszék újabb kori - és mindenkori - történelmében szokatlan módon, az utóbbi húszharminc évben el sem képzelhetőén, ilyen országok és városok nevét emlegethetjük: Helsinki, Varsó, Párizs, Versailles, Hollandia, Franciaország, Németország, Ausztria, Csehszlovákia, Kárpátalja és Újvidék, Lvov azaz Lemberg; a szövetségek és intézmények névsora kiegészült a Magyarok Világszövetsége, az Anyanyelvi Konferencia, a Magyar írószövetség reprezentatív és népes képviseletével. Ebben az időszakban turnézott a versailles-i Frac Elizy Színi Társulat és mutatták be Moliére Tartuffe-jét a székelyföldi városokban, közvetett módon így elevenítve föl Rákóczi és Mikes bolyongásainak némely színterét (jelenlétük egyébként a háromszéki származású Kálnoki Farkasnak köszönhető). Felvonultak a hazaiak is, parlamenti képviselőktől szenátorokig, az irodalmi és művelődési, művészeti élet markáns egyéniségeiig. A zágoni ökumenikus istentiszteletre, a megbékélés és az egymásrautaltság gondolatának jegyében a református, a katolikus, az unitárius és a román ortodox egyház nagytiszteletű képviselői jöttek el. Püspök és püspökhelyettes szólt híveikhez dr. Csiha Kálmán és dr. Jakubinyi György személyében. Komlós Attila, a Magyarok Világszövetsége főtitkára a saját szavai mellett Tőkés László püspök úr Budapesten címzett levelét olvasta föl. A hívek szinte hihetetlen sokasága lepte el a zágoni kerített templom minden szegletét, a templomkertet és a várkerítést körbeszaladó utakat s a falu főterét, majd az istentisztelet után elözönlötték a Mikes-Szentkereszti kertet, ahol a kúria ambitusáról Domokos Géza, Anja Maya Raittila, Ács Zoltán, Czine Mihály, Jókai Anna és jómagam szülöttünk az egybegyűltekhez. A Zágonba érkező sokaság, a fellépő kórusok, zenekarok az ünnepség rangját és méltóságát emelték. Ezen a két napon az együvé tartozás felismerésének és szépségének delejes érzelmei áramlottak szét. Az alkalomra hirdetett pályázatra hat portrészobor érkezett, Mikesemlékplakettekkel jelentkezett Gergely István és Hunyadi László szobrászművész, az Illyés Alapítvány és a Magyar Kulturális Kamara színes képeslapok kiadatásához segítette hozzá a szervező-Politikusok és politológusok egybehangzó értékelése szerint a korábbi tanácsrendszert felváltó önkormányzatok megválasztásával fejeződött be a politikai rendszerváltozás. „Bejött” az, amire számos politikai előrejelzés utalt: mivel a demokratikusan megválasztott parlament és kormány nem tudott „csodákat művelni”, mi több, még néhány évig nem ígéri az életkörülmények javulását, az önkorket, a vancouveri Erdélyi Társaság pénzadománynyal biztatta egy rodostói emléktúrára a háromszékieket, a hollandiai Mikes Kör és mások a szoborpályázat kiírását segítették anyagiakkal. Sepsiszentgyörgyön ex libris és Mikes-emlékkiállítás is volt ezen a két napon, Zágon külsőségeiben is megtisztult, ünneplőbe öltözött az alkalomra. Háromszék kulturális élete a diktatúra éveinek sötétségéből ama bizonyos két napon igéző szépségű verőfénybe érkezett, s a résztvevők megfeledkezhettek néhány napra a szellemi útonállók ártalmas szándékkal ólálkodó és garázdálkodó figuráiról is, s biztonságérzetükben megerősödve indulhattak haza. Ez alkalommal, úgy érezzük, mindannyian megmártóztunk és megmosakodtunk a Mikes-tölgyek alatti malomárokban újraosonva surranó tiszta vízben, mint az az ismeretlen férfi, aki kezet fogott a koszorúzni indulókkal, majd nedves tenyerét zavartan a nadrágszárához törülve kimentette magát: olyan jól esett, nem tudtam megállni, hogy meg ne mosdjam ... SYLVESTER LAJOS mányzati választásokon a legtöbb faluban és városban az ellenzék - illetve a függetlenek - felé billent a mérleg. Az pedig, hogy a részvételi arány igen alacsony volt, a szavazókörzetek többségében második fordulót is ki kellett írni, azt mutatja, hogy a választópolgárok „kiábrándultak” a politikából, a közéletből. A tízezernél kisebb lélekszámú községekben és városokban a megválasz-Függetlenek és az ellenzéki pártok az élen Az önkormányzati választások eredménye
