Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-11-01 / 21. szám

POSTALÁDÁNKBÓL 5 de már a bécsi döntés után világosan láthattuk, hogy kulturáltabb körül­mények között éltek Ma­gyarországon, mint a győztes Romániában. A levélíró mintha nem járt volna máshol is Európá­ban, akárcsak az is, aki a levelet közölte vagy eset­leg abban az időben még a világon sem volt. A Balkánról csak Ro­mániát említem, ahol a paraszt nem töpörtyűt, ha­nem csak puliszkát evett, sőt az ókirályságban (Re­­gat) csalánt szedtek az út­­szélről munkába menet, és azt főzték meg maguknak ebédre; román tanárom engem is küldött öt darab cigarettáért boltba - hogy a felsorolt rémségekre!!) röviden válaszoljak. Néhány éve még Portu­gáliában sem láttam lé­nyegesen jobb életkörül­ményeket. Általánosítás nélkül megemlítem még a 30-as évekből egy buda­pesti újság útleírásából azt, hogy Párizs valame­lyik szép terén rongyos csavargó aludt egy pádon, és - tette hozzá a lap - Angliában is ismeretes a nyomor, de ott legalább nem állítják azt ilyen nyíl­tan kirakatba, mint a fran­ciák, kiknél utcaseprő, rendőr együtt érez vele. GEGESY JÓZSEF DR. B.R.D. LUDW1GSBLIRG Szeretném megjegyezni, a Magyar Hírek kilence­dik számába egy kis hiba csúszott be a „Vancouveri konzulunk” cimmel írott tudósításba. Brit-Colum­­bia tartomány fővárosa nem Vancouver, hanem Victoria. PÁZMÁNDI ERZSÉBET VANCOUVER, B.C., KANADA A Magyar Hírek 1989. decemberi első számában Listowell Judith asszony, Teleki Pál sógornője úgy nyilatkozott, hogy Telekit Göring tábornagy gyilkol­­tatta meg, ez azonban minden alapot nélkülöz. Teleki öngyilkos lett, ezt bizonyítja a Horthy kor­mányzóhoz intézett két le­vél és a feleségéhez írt bú­csúlevél, ez utóbbit Teleki unokaöccsétől tudom. Te­leki különben már márci­us 27-én hozzájárult a né­metek átvonulásához, a kormányzóval együtt. Tet­tét április 3-án követte el. Rudolf trónörökös is ön­gyilkos lett, felesége Stefá­nia számára búcsúlevelet hagyott. Judith asszony téves információk áldoza­ta, a kérdéses időben is Londonban élt, bár jóaka­ratát nem vonom kétség­be. DR. DÁVID GYULA CARACAS, VENEZUELA 1990. 13-ik szám: „Ki kaphat magyar állampol­gárságot?” cikkhez az alábbi megjegyzést fűzöm tisztelettel: A cikk szerint az „illeté­kesek azt is fontolgatják, hogy esetleg szavazati jo­got is kapnak a külföldön élő magyar állampolgá­rok”. - Eddig a cikk. Véleményem szerint a mi román szomszédaink megint túltettek rajtunk. Ui.: az ott lezajlott leg­utóbbi választások alkal­mával itt N.Y.-ban is sza­vazhattak, akik bizonyíta­ni tudták román állampol­gárságukat (melyet az amerikai újságok nagy dobbal hirdettek, közöl­tek!). MATYASOVSZKY GYÖRGY PASSAIC. N.Y., USA Gratulálok lapjukhoz, melynek régi hűséges ol­vasója vagyok. Nagyon színvonalasnak tartom az újságot, de hogy el ne bíz­zák magukat, több társam­mal együtt van egy ko­moly kifogásunk: jóval többet szeretnénk olvasni kedvenc csapatunkról, a Ferencvárosról! (Ahogy errefelé, Rómában mond­ják: „Szárnyaljatok, zöld sasok!”) ZS. DE SZEGHY RÓMA, OLASZORSZÁG Szeretnék hozzászólni ahhoz a cikkhez, amely a Magyar Hírek ez évi 14. számának 30. oldalán a Monarchiáról megjelent. Én ugyan nem vagyok tör­ténész, de Magyarorszá­gon jó történelemtanára­im voltak, és azóta is so­kat olvastam, például nemrég McCartney köny­vét a Monarchia 1780- 1918 közötti időszakáról. A Monarchiának in­kább a magyar részét ne­vezték népek börtönének, mivel itt erős magyarosí­tás volt folyamatban. Ezt ugyan nem szabad túl sö­tét színben látni, mert gaz­daságilag a nemzetiségek nem voltak elnyomva, de egyes körülmények között- mint bírósági tárgyalá­sokon és felsőoktatásban- hátrányos volt, ha az ember nem tudott magya­rul. P. ENGEL LONCTON, NACY-BRITANN1A 1991-ban az esztergomi érsekeket megillető he­lyen, az esztergomi szé­kesegyház kriptájában he­lyezik végleges nyugalom­ra az utolsó magyar her­cegprímást, Mindszenty Józsefet, Ez az esemény egyúttal utalás arra, hogy két olyan kimagasló alak­ja van a magyar történe­lemnek, akinek végső nyughelye szintén Ma­gyarország kellene legyen. Áz egyik az utolsó magyar király: IV. Károly, aki ha­lála óta egy kis Atlanti­óceáni szigeten, Madeirán van eltemetve. Nem túlzás azt állítani, hogy egy, a Habsburg-házból szárma­zó magyar király sem kö­tődött annyira hazánkhoz, mint IV. Károly. Politiká­ja - még ha nem is sike­rült a célt elérnie - az or­szág egységben tartását célozta. Korai halála vi­tathatatlanul Magyaror­szághoz való ragaszkodá­sa érdekében kifejtett erő­feszítéseinek volt tragikus következménye. Nyugvó­helye nem a bécsi Kapuci­nus templomban, hanem a budavári Mátyás-temp­lomban kell legyen. Ter­mészetesen jelenleg Bécs­­ben nyugvó feleségét mel­lette kell elhelyezni. A másik halott, akinek ma­gyar földben lenne a he­lye: Horthy Miklós és fe­lesége. Ők jelenleg a por­tugáliai Estoril temetőjé­ben nyugszanak. A kende­­resi családi sírbolt létezik, fiuk, Horthy István ott van eltemetve. Itt az ideje annak, hogy a huszonöt éven át volt kormányzó és felesége holtukban bár, de hazatérjenek. Talán bizarrul hat, hogy egyszerre említem IV. Ká­rolyt és utolsó flottafőpa­rancsnokát, azt a Horthyt, aki két ízben is megakadá­lyozta korábbi legfelső hadura visszatérését. Pe­dig nincs ebben semmi el­lentmondás. Ugyanabban a történelmi korban éltek, ugyanaz a történelmi helyzet állította őket egy­mással szembe. Mindket­ten ugyanannak a hazá­nak a fiai, és mindketten abban a hitben cseleked­tek, hogy hazájuk javát szolgálják. DR. DEL MEDICO IMRE BUDAPEST •" Of rut THIRD AMWVCMtun Ot NMHU(r« VAVM.KT r«HT tam imiocm ocToaco a». I»** Mellékelve küldök egy kis emlékívet, amit, mint bélyeggyűjtő 1959-ben vá­sároltam. Annak idején többfajta hasonló boríték is megjelent - de sajnos azokból már csak egy-egy van gyűjteményemben, és azokat nem adnám ki a kezemből. KOLOZSVÁRY JÁNOS GERTRUDE. MI, USA Mint a Magyar Hírek szorgalmas olvasójának, engedjenek meg egy he­lyesbítést. Az 1990. tizen­negyedik szám 15. oldalán közölt fénykép fölirata helytelen, mert az nem a debreceni megyeházát mutatja, hanem a híres Déry Múzeumot a Déry téren. Mint debreceni szü­letésűnek - ott laktunk 1935-ig -, azonnal feltűnt ez az elirás. HARGITAI JENŐ SOLINGEN, NÉMETORSZÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom