Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-10-15 / 20. szám

60 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK

kezdő mondatában az értelmi hangsúly örökérvényűen az utolsó szavakra esik.

*

De ha nem feledhette Zágont, a tágabb haza, Erdély iránt is épp oly erős volt - fokozatos teljes elmagányosodásban - szeretete és ragaszkodása. Hányszor buggyan ki belőle, szemléletes képbe öltöztetve vágyakozása: „Jobban szerettem volna káposztás fazék lenni Erdélyben, mintsem kávét ivó fíndsája a császárnak”, és „jobb volna Erdélyben máiét enni, mint itt búzakenyeret”.

A tágabb szülőföld Mikes életének nem csak háttérvilága, egyben erkölcsi tartalma is. Hogy honszeretete mennyire gazdag, tartalmas, nyomon követhető valóságérzékelésének realizmusában, gondolkodásmódjának pragmatikus prakticizmusában, jellegzetesítő módon nyelvében, stílusában.

Mikes Kelemen észjárása szerint józan, borongásra, tréfálkozásra, gúnyolódásra egyaránt hajlamos kedélyű ember volt; erkölcsi tisztaságában, Rákóczihoz való hűségében, eszmei kötődése következetességében rendkívüli személyiség; tolla után kivételes, páratlan írói tehetség, egyike a mértékszabó legnagyobbaknak anyanyelvűnkön. írásművészetének hajszálgyökereit a hazai földben, gyermekkori világában kell keresnünk. Zágonban, Zabolán, Abafáján, az egyszerű falusiak, a hegyaljai földet mívelök, a havasokban legeltetők, erdölők, hamuzsírfőzők, zsindelyt faragók, rönkfuvarozók, vadászok, szitakéreg-készítők, az udvarházi cselédség közt tanult meg beszélni, ízzel, színnel szólni, az iskolamester - aki alighanem a tiszteletes úr volt - pallérozása alatt. Szava a természetes élőbeszédhez simul, őrzi és a használó személyiségével frissíti fel a nyelv lelkét, amíg az képessé lett tökéletesen kifejezni szellemét. Idegen nyelvek megtanulása, francia ol-