Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-10-15 / 20. szám
KÜLFÖLDI MAGYAR MŰHELY 47 Japántól Amerikáig, Indiától Magyarországig, tíz országban száznyolcvan monumentális szobrát állították fel. Csaknem fél évszázada él Párizsban, ahol nemrégiben nyílt gyűjteményes kiállítása a Magyar Intézetben. A közelmúltban több ládában szállította haza levelezését, pályájának dokumentumait, hogy a Széchényi Könyvtárnak ajándékozza. Jövőre Pécsett állandó múzeuma nyílik. Pierre Székely nemcsak a kővel és márvánnyal, de a szavakkal is tud bánni. Valamennyi kérdésre frappáns és eredeti választ ad. Filozofikus alkat, szuggesztív egyéniség. Vastag, fehér keretes szemüvegben, hófehér ingben fogad. Olyan, akár egy buddhista költő - egyébként éppen Japánból érkezett haza, párizsi műtermébe, amely minden szombaton este baráti összejövetel helyszíne, afféle irodalmi-művészeti szalon. Székely harmadik feleségével, Dominique Lassalle festőművészszel él itt. Gyermekük, a kis Gabriel merészen futkos a házi múzeumban felállított szoborerdőben.- Nem féltik? - kérdem.- Bretagne-ban tanult meg járni „Tojásegyetem” című szobrom rózsagránit formái között. Azok a kövek ezerszerte voltak súlyosabbak, mint ő. Kőbányától Párizsig- Mikor járt először Párizsban?- Hat hónapos koromban - feleli a művész. - Édesanyám, akinek divatszalonja volt a pesti Hajós utcában, 1923-ban hozott ki apám után. Apai nagyapám fűszeres volt, de apámnak ez a foglalkozás nem tetszett, ezért tizenhat évesen Bécsbe gyalogolt, ahol kitanulta az ötvösséget, majd Párizsba költözött. Ám másfél éves koromban szüleim elváltak, anyámmal visszamentünk Pestre. Tizenkét éves koromban ő újra férjhez ment nevelőapámhoz, Klauber Ferenc ideggyógyász főorvoshoz. 1937-ben meglátogattam a párizsi világkiállítást, és ekkor elhatároztam, hogy érettségi után visszajövök Párizsba. így is történt, 1946-ban végleg kijöttem. Ennek a politikához semmi köze nem volt, ha nem lett volna háború, akkor is kijövök.- Hol tanult meg követ faragni ?- A munkatáborban, egy jászberényi kőbányában, 1944-ben. Előtte Dallos Hannától fafaragást tanultam, aki a szó keleti értelmében is mesterem volt, vagyis nemcsak a szobrászatomat, de a szellememet, a gondolkodásmódomat is fejlesztette. Hivatalos főiskolát nem is végeztem, itthon a háború miatt nem, Párizsban pedig azért nem, mert amikor megmutattam a szobraimat a főiskolán Gimond-nak, az akkori legnevesebb tanárnak, az azt mondta: „Maga ne iratkozzon be, itt nincs mit tanulnia! Béreljen egy műtermet és dolgozzon!” Gyorsan visszakértem az iskolapénzt. Szobrok Mitterrandnak, Reagannek, Beginnek- Nagyvárad téri Béke-szobrának kockakövei Mitterrand és Kádár aláírását is őrzik. Sokan azzal vádolják, hogy „hivatalos" művész. Mi a véleménye erről?- Három vezető politikusnak van tőlem szobra. Egyik kiállításomon Mitterrand felesége kiválasztott egy szobrot, hogy megajándékozza vele Begint Izraelben. Már a repülőtéren, ládába csomagolva várta szobrom az indulást, amikor az elnökasszony telefonált, hogy baj van! A szobrot bemutatták a francia újságíróknak, és amikor azok meglátták a címét - A lehetetlen madár -, hahotázni kezdtek. Kérte, változtassam meg a címet, nehogy diplomáciai bonyodalom legyen belőle. „Sajnos nem tehetem - feleltem -, ugyanis bele van vésve a szoborba, de választhatunk egy másikat!” így is történt. A lehetetlen madárt viszont megvették az Elysée palota számára. Reagan elnököt pedig egy japán társaság ajándékozta meg egyik szobrommal. Hogy ettől afféle hivatalos szobrász lennék? Én nem tartom magam annak. Mitterrand A művész párizsi otthonában
