Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-01-15 / 2. szám

60 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK

FEJEZETEK ERDÉLY TÖRTÉNETÉBŐL XV (BEFEJEZŐ RÉSZ)

Mihály vajda és a trónviszályok

Megelőző beszélgetésünkben áttekintettük Erdély történetét a 16-17. század fordulóján. Említettük, hogy 1599-ben Báthory Zsigmond ellen, Rudolf császár-király biztatására, Mihály havasalföldi vajda is beavatkozott az erdélyi belső harcokba, s rövid időre a fejedelemség urává lett.

Mihályban a román történetirás a későbbi „román egység” első tudatos megvalósítását látja. Vizsgáljuk meg ezért közelebbről is személyét és törekvéseit.-Arra kérem Barta Gábort, hogy mindenekelőtt tekintsük át röviden a vajda életének eseményeit.- Mihály vajda 1593-ban lépett Havasalföld trónjára. 1595-ben Báthory Zsigmond oldalán részt vett a havasalföldi török elleni szánalmas hadjáratban. 1599- ben, a bécsi udvar biztatására haddal vonult Báthory András erdélyi fejedelem ellen. Miután a székelyek - akiktől még Báthory Zsigmond elvette korábbi kiváltságaikat - mellé álltak, október 28-án, a sellenberki csatában megverte András fejedelem seregét, akit magát menekülés közben a székelyek agyonvertek. A gyulafehérvári országgyűlés november 20-án hódolt Mihály, a császár megbízottja előtt. Katonáinak kegyetlenkedése és pusztításai azonban ellene fordították a nemességet, ahogy ellene fordultak az 1600-ban általa elfoglalt Moldva bojárjai is, s 1600. szeptember 18-án a miriszlói csatában seregét szétverték. Mihály Bécsbe ment, ahonnan azzal a megbízással tért vissza, hogy működjék együtt Basta generálissal, az Erdélyben harcoló császári csapatok parancsnokával. A miriszlói csatában együttes erővel leverték Báthory Zsigmond és a nemesség seregét. Augusztus 19-én Basta generális megölette az ambiciózus vajdát.

A kortárs Szamosközi István, aki a nemesség véleményét képviselte, így jellemezte Mihály vajdát: „Mihály, Havasalföld vajdája, ez az éles elméjű, de fölöttébb ravasz és inkább háborúra, mint békére termett ember, megragadva az alkalmat, melyet az Erdélyben meglepetésszerűen végbement fejedelemváltozások nyújtottak, azon gondolkozott, hogyan tudná az erdélyieket fennhatósága alá hajtani. Minden korábbinál nagyobb hadsereget kezdett gyűjteni. Kiadásai fedezésére Rudolf császár rengeteg pénzt bocsátott rendelkezésére. Mivel haragudott Báthory Zsigmondra és minden erdélyire, megbízta az oláh Mihályt, hogy amikor az alkalom kedvező, hódoltassa Erdélyt és tartsa meg az ő engedelmességében. Mihály pedig, mint afféle nagyravágyó és dicsőségre vágyó ember, nem utasította vissza a felkínált országot.”-A román történetírás szerint, Mihály vajda történeti érdeme, hogy első ízben megvalósította - ahogy mondják - a három román ország, Havasalföld, Moldva és Erdély egyesítését. Mihályban ez a történetírás a román nemzeti törekvések tudatos képviselőjét látja, s ez erdélyi kormányzásában is megnyilvánult.- Nagyon nehéz volna elhinnünk valakiről a 16. században, hogy tudatos nemzeti politikát folytasson. Mihály vajda hódítóként érkezett Erdélybe, pénz nélkül, nagyszámú hadsereggel. Mivel katonáinak nem tudott zsoldot fizetni, kénytelen kiszipolyozni Erdélyt és Moldvát, természetesen a saját országa, Havasalföld és a saját hatalma érdekeit

tartva szem előtt. Erdély kormányzásában román nemzeti érdekeket nem érvényesített, amennyiben módja volt rá, a magyar rendekre támaszkodott, fő támaszai pedig a székelyek voltak, akik engesztelhetetlen gyűlölettel viseltettek minden Báthory ellen.

Mint Erdély ura felemás helyzetbe került, hiszen a császár megbízottjaként, helytartójaként érkezett Erdély földjére. Ezen a jogcímen kormányozta Erdélyt. Persze vágyakozott a fejedelmi címre, de ezt csak császári kinevezéssel vagy az erdélyi rendek választásával érhette volna el. A császár nem volt hajlandó kinevezni, s a rendek sem foglalkoztak fejedelemmé választásával.- Az országgyűlés azonban elfogadta őt mint a császár nevében kormányzó legfőbb hatalmat.- Természetesen, sőt rövid kormányzása alatt - hiszen egy teljes esztendőt sem töltött a fejedelemségben - háromszor is ülésezett az erdélyi országgyűlés. A régi erdélyi államapparátus és hatalmi gépezet tehát változatlanul fennmaradt és működött, a császár nevében, Mihály vajda irányítása alatt. Amit meg kellett tennie ahhoz, hogy ellenőrzése alatt tarthassa ezt a számára végül is idegen országot, az az volt, hogy egyes havasalföldi híveit behozta Erdélybe, és a korábbi rendi kormányzattól mintegy független megbízatásokat adott nekik. Ezek főleg katonai vezetők voltak. Azt is megcselekedte, hogy a havasalföldi kormányzat egy részét is Erdélybe rendelte, köztük az egyházi vezetőket is, hogy mindig készenlétben álljanak, ha szüksége van rájuk. De magához az erdélyi kormányzati szervezethez, annak személyzetéhez nem nyúlt. Maradt a kancellár, a kincstartó, maradtak az országgyűlések, tehát lényeges változás nem történt. Főleg pedig nem