Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-10-15 / 20. szám
4 POSTALÁDÁNKBÓL ).\V V p 01 ., ^ ' bVH)AP^Sl ' « — A Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. Harmadszor lapoztam át Ady összes verseit, jövőt építő, meleg, biztató üzenetért. Helyette, most először vált a lappangó iskolai tudás megdöbbentően világossá, hogy a magyar költők egyik legnagyobbja mennyi fájdalmat, vért, „fekete húsvétot” s zord jövőt látott az „idő rostájában” nemzete számára. Eddig még mindig bekövetkezett a rossz. A kommunizmus belső ellentmondásai, embertelensége és végül elmaradhatatlan összeomlása után most jól esett volna megváltozott Adyra találni és vele ünnepelni a magyarok megérkezését a „tartós öröm korába”. A Magyarok Világszövetsége az év elején üzenetet küldött a világ minden magyarjához, s a választmánya által elfogadott 13 pontban hozta nyilvánosságra feladatait a Magyar Hírekben. Ez az írás nem más, mint a „világ minden magyarja” egyikének válasza az üzenetre és a 13 pontra. Fontossága így csak a demokratikus jog gyakorlásában, s esetleg abban a lehetőségben van, hogy több más egyén követi a példát és válaszol. E válaszhoz tartozik kívánságom a Világszövetség tagjának lenni és a tagság jogaival és kötelességeivel élve támogatni azt a munkát, ami e válasszal jellemezhető. Adyt igazoló tragédiák hosszú sora után a mai csodák egyik legnagyobbjára, az otthon, az utódállamok és az emigráció magyarjainak összefogására, egymással való őszinte, ha kell, áldozatos törődésre, új honépítésre van szükség. Erre a honépítésre készen lenni és új, jobb sorsot egy új ezer évre teremteni mind a céloknak, mind a módszereknek a magyarság lényegéből, a magyarsággal azonosult eszmékből kell fakadnia. Egy szövetsége a világ minden magyarjának ezt a történelmi, szellemi és lelki közösséget új formában kell hogy felidézze és tudatosan kell képviselnie, hogy a magyarságnak a Teremtőtől kapott tulajdonságait erősítve tudja az új ezredévet szolgálni. S mert a magyarság lényeges, s jellemző tulajdonságai mutatják az irányt, a feladat annak ellenére sem lehetetlen, hogy a világ minden táján, különböző hatások alatt élő magyarokról van szó. Elengedhetetlen, hogy ennek a honépítésnek merész gondolkodói és a valóságot felismerő, tanult vezetői gyülekezzenek most. A Magyarok Világszövetsége pedig önmagában kell hogy lássa, érezze, tudja és tudatosan használja az összegyűjtött szellemi és erkölcsi erőket s a gyakorlat munkásait. A Pál utcai szellemiség lelkesítő lehet a Pál utcában, de mint láttuk, csak gittegylethez vezethet. Elengedhetetlen az is, hogy az eszme, a gyakorlati törekvések s a szervezet, amely tervez, összetart és irányít, független legyen a mindenkori pillanatnyitól, a bel- és külpolitikai hullámzásoktól az állam életében, s a kormánytól. A feladat, a cél az összmagyarság minden tagja számára: összehangolni a honépítés mindenkori lehetőségeit a magyarság biológiai erejével, erősíteni ezt a biológiai erőt, az ehhez szükséges erkölcsiséget, hogy a magyarság sorsa, jövője megingathatatlanul biztosítva legyen. Ennek megfelelően s ezen az alapon az első pontja a munkatervnek világosan kell meghirdesse minden magyar egyesület, közösség és egyén munkájának támogatását, amely megfelelő körülményeket teremt és a körülményeknek megfelelően munkálkodik a helyi magyarság kulturális, gazdasági és társadalmi jólétéért és az életszínvonal emeléséért. A többi pontját a munkatervnek az első pont szellemében és értelmében kell részletekben, a szükséges gyakorlati teendők szerint megfogalmazni, hogy az a helyi lehetőségek és változások szerint rugalmas, segítő és serkentő legyen. BÁCSALMÁSI ISTVÁN KILWORTHY, ONT., KANADA Mit várok a magyar kormánytól én, mint 56 után idegenbe kényszerült magyar menekült? Igazságszolgáltatás: Yes, boszorkányüldözés: No. A halálbüntetés azonnali eltörlését. Az udvarias beszédforma visszaállítását. Igazolóbizottságok felállítását, akik felülvizsgálják, hogy kik maradtak meg embernek az embertelenségben, és kik buktak meg emberiességből. Adjanak egy dicsérő elismerést mindazoknak, akik azt érdemlik, és tegyenek javaslatokat a bíróságoknak azok ügyében, akik azt érdemlik. A bíróságok ne is hasonlítsanak a félelmetes hírű „nép” bíróságokra. Csak egy-, két- és háromhónapos büntetést adhassanak mindenkinek a magatartásától függően. Sötétzárkát és gúzsbakötést csak azok kaphatnak, akik maguk ilyet elrendeltek, vagy embertelenül végrehajtottak. Rendezzék a nyugdíjakat. A mai kiemelt és meg nem érdemelt magas nyugdíjak rovására emeljék fel a minimumnyugdíjat úgy, hogy abból is meg lehessen élni. Ez aztán az évi infláció arányában kell hogy emelkedjék. Az elítéltek nyugdíja nem lehet több, mint a minimumnyugdíj. Semmi esetre se utánozzuk a kommunizmus törvényét, miszerint eltörölte teljesen a nyugdíjak folyósítását azoknak az idős, volt csendőröknek, akik még 1938 előtt nyugdíjba mentek, tehát semmiféle atrocitásban nem vehettek részt. Semmit se vegyünk át vakon, egy országtól sem. Véleményem szerint Amerikától a nyugdijrendszert és a kis ügyek bíróságát (small court) lehet csak változtatás nélkül átvenni. Ne essünk át ismét a ló túloldalára. Ne feledjük: a világ két legtöbbet szenvedett népe az orosz meg a zsidó. Ne legyünk ellenségesek hozzájuk. Ha csak egy anti - teljesen mindegy, hogy milyen anti - is van Magyarországban, az már túl sok. Ne egymásban keressük a hibákat, hanem mindenki tegyen meg mindent az országért. Senki se vádolja egy volt embertelen személy házastársát, gyermekeit vagy rokonait, mindenki maga felelős a tetteiért. Lehet, hogy egyeseknek ez sok, másoknak meg túl kevés, de én igy képzelem a kibontakozás útját. És aztán legyen vége a múlt emlegetésének. Hallottuk túl sokáig, hogy mi volt az „átkos”-ban, nehogy ismét ebbe a hibába essünk. A múltat be kell fejezni, mielőbb. Tudjuk, hogy a szocialista rendszer rákényszerítette a dolgozókat a munka gyűlöletére. De csak az állami, ún. „szocialista” munka gyűlöletére. A most érkezettek is olyan szorgalmasan dolgoznak itt, Amerikában, hogy inkább fékezni kell őket, mint biztatni. CSORDÁS BÉLA NEW YORK. N. V., USA Néhány erdélyi magyar fiatal szeretné felvenni a kapcsolatot más országokban élő magyar fiatalokkal, akik szintén kisebbségi sorsban élnek. Szeretnénk ezt bepótolni és nyitni egy „Nemzetközi Magyarbarát Klubot”, amelynek az a célja, hogy elősegítse: levelezésen keresztül baráti kapcsot köthessen két különböző ország-
