Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-10-01 / 19. szám

HAZAI KÖRKÉP IS P. Faddy Otthmár ferences atya felszenteli a Szent Korona Társaság zászlóját a budai Szent Anna-templomban, 1989. augusztus 19-én fotó: vuray gyúrgy A túloldali képen: a máriabesnyői kapucinus testvérek a kolostor konyhakertjé­ben foglalatoskodnak kapta egy-egy házát - a legtöbb­nek négy-öt, vagy még több volt de a többiek rendházaiban, is­koláiban, szociális intézményei­ben negyven év óta állami intéze­tek, hivatalok, főiskolák, egyete­mek, kórházak vannak. Nem egy­ben tanácsi bérlakásokat alakítot­tak ki, még a szerzetesség újrale­­galizálását megelőző évben, 1988-ban is, amikor pedig már széltében-hosszában beszéltek a magyarországi rendek újjászerve­ződéséről. Takács Nándor szé­kesfehérvári segédpüspök, aki a Püspöki Kar megbízásából a szerzetesügyek referense, látoga­tást tett Glatz Ferenc akkori mű­velődési miniszternél, aki rövid­del a bársonyszék elfoglalása után azt mondta, hogy az egyhá­zakat nem ellenőrizni, hanem menedzselni és segíteni kell, s ígéretet tett a házak visszaadásá­ra, de türelmet kért addig, míg a bennük működő intézményeket máshol el tudják helyezni. Korzenszky Richárd, pannon­halmi bencés perjel azt hangoz­tatta, hogy a rendeknek nincse­nek elszánt restaurációs törekvé­seik, de arra nagyon is igényt tar­tanak, hogyha új kezdeményezés­sel állnak elő, azt ne csak az egy­ház támogassa, hanem az állam is. Mint például a miskolci Ben­cés Gimnázium ügyét. A világiak bizalmatlansága- Hinni sem tudom, nem aka­dályoznak - mondta tavaly dr. Dócz Zsigmond domonkos atya, rendjének hajdani házában, a bu­dapesti Thököly úton. A tanácsi tisztviselőkről volt szó, arról, hogy amennyire a nagyon szűkös körülmények engedik, a hivatal­nokok segitették a fehér ruhás szerzeteseket, azzal együtt, hogy mindkét félben élt fenntartás, bi­zalmatlanság is. Mint a többi rend, a domonko­soké is számon tartja deportált, börtönbe zárt, meghurcolt tagjait. Az sem volt olyan régen, hogy lé­tezett ugyan a magyarországi rendtartomány, de maguk a ta­gok sem tudhatták, ki a főnöke.-A világiak bizalmatlansága, olykor értetlensége pedig főként a tudatlanságból ered - mondta az atya. Abban bízik, hogy az öt do­monkos munkálkodása a har­­mincnégyezres egyházközségben a bizalmat is, az érdeklődést is felkelti a rend, sőt általában a szerzetesség iránt. Rögtön hozzá is teszi:- De mi ám nem agitálunk, ha­nem apostolkodunk! Közli, hogy nem élnek másból, mint a perselypénzből, s arra a megjegyzésre, hogy e hagyomá­nyosan kolduló rend hívei közül sokan maguk is csaknem koldu­sok, törhetetlen derűvel mondja, hogy Isten mindig ad annyit, amennyi nekik kell. BOLDOGOK, KIK HÁZADBAN LAKNAK... Magyarországon 1950-ben egy elnöki tanácsi rendelet felfüggesz­tette a szerzetesrendek működését. Csupán négy tanító rend - a feren­ces, a piarista, a bencés és a miasz­­szonyunk - maradt meg, de igen korlátozott lehetőségekkel, erősen ellenőrizve. 1948-ban már az isko­lák államosítása is nagy vérveszte­séget jelentett, a rendek feloszlatá­sával azután 13-14 ezer jól képzett, erős lelki tartással és szellemmel bíró ember szorult a társadalom perifériájára. A feloszlatott ren­deknek ma mintegy háromezer tag­ja él szerte Magyarországon, de háromnegyed részük 75 évnél idő­sebb. Az 1988 márciusában, majd júniusában tartott országos szerze­tesrendi konferenciákon 250 ember vette számba, mi a teendő a rendek újjáélesztése érdekében. Az egyéb­ként is nagy érdeklődés még to­vább nőtt, amikor az 1989-ben még létező Elnöki Tanács feloldotta a rendek 1950. évi betiltását. Ma­gyarországon jelenleg 19 férfi és 41 női szerzetesrend szerveződik. (Teljes listájukat, címüket kíván­ságra készséggel megküldjük.) A világi társadalom már jelezte, hogy igényt tart az oktató, nevelő, beteg­ápoló rendtagokra. A szerzetes­­ügyekért felelős Takács Nándor székesfehérvári segédpüspök ugyanakkor türelmet kér: legko­rábban tíz év múlva elégíthetik ki az igényeket. Hiszen a most jelent­kező fiatalok 10-15 év alatt kap­hatják meg a rendi, majd a szak­irányú felsőoktatási képzést. A Magyar Katolikus Egyház nem­csak azoknak a rendeknek az újjá­szerveződését támogatja, amelyek­nek hagyományaik vannak Ma­gyarországon. Örömmel látja az új, az 1950-es betiltás óta alapított rendek jelentkezését is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom