Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-10-01 / 19. szám
4 POSTALÁDÁNKBÓL y p.Qtt. \ B13UA^ö'V ^ y _ _ _ _ -A Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. Ormos Mária történész professzor „Trianon 70 év után” című cikke nagy csalódást okozott. A trianoni szörny béke már régen tavalyi hó. Az erről való megemlékezéskor valójában az 1947-es Párizsi Békéről kellett volna prof. Ormosnak beszélnie. Franciaország, amely Trianont eredetileg kierőszakolta, a Párizsi Békében már nem játszott szerepet. Ezt nagyrészt az a Szovjetunió diktálta, amely 1919-ben „imperialista rablóbékének” nevezte Trianont, 28 évvel később pedig ő maga hajtotta végre ugyanennek a rablóbékének a határozatait. A Párizsi Békében azért büntették Magyarországot, mert fellázadt ez ellen az igazságtalan rablódiktátum ellen. Egy történész profeszszortól joggal elvárhatnánk, hogy felismerje ezt a kiáltó ellentmondást, s megmagyarázza, hogyan és miért történt. De Ormos nemcsak ezzel a magyarázattal marad adós. Azt is elfelejti megemlíteni, hogy az amerikai delegáció Versailles-ban elsősorban nem etnikai okokból támogatta Nyugat- Magyarország (és nem „Burgenland”) elszakítását (és nem „elcsatolását”), hanem mert Ausztriát akarta megvédeni a magyarországi bolsevizmus- ' tói. Az, hogy a nagy versailles-i park sok palotája közül melyikben írták alá ezt az egész Európára káros okmányt, teljesen érdektelen, de ha már meg akarta említeni, tudnia kellett volna, hogy nem a „Nagy Trianon Kastélyban”, hanem a Palais de Petit Trianonban, azaz a Kis Trianon Palotában történt a kényszerű aláírás. BERÉNYI ZSOLT NEW YORK, N. Y„ USA (Ormos professzornak - a 70. évforduló alkalmából- arra adtunk megbízást, hogy a trianoni békediktátumról írjon. Ezért nem írt a Párizsi Békéről. Az egy másik cikk témája lehetne, hiszen - ahogy a mondás tartja - aki sokat markol, az keveset fog. A Trianonban történtek értékelésében természetesen mindenkinek lehet szerzőnktől eltérő véleménye. A tárgyi „bakikra” ugyanakkor jó szemmel mutat rá levélírónk: nem Burgenlandot, hanem Nyugat-Magyarországot csatolták - vagy szakították - el, a terület csak ezután kapta a Burgenland tartomány-nevet, nem Nagy Trianon, hanem Kis Trianon.) Mint lapjuknak régi olvasója, alkalmi tudósítója- és főleg előfizetője - örömmel fogadtam megújult, nyílt, tárgyilagos, sokoldalú írásaikat! Tisztában vagyok a nehézségekkel: anyagi szorultságokkal - mellyel szembe kell nézniük e nehéz időkben. Az állami „dotáció” megszűntével, az árak világpiaci szinthez való emelésével a szerkesztőségnek sok gonddal kell szembenéznie. Ezt éreztem át, ahogy az 1990/14. számot gondosan átolvastam - főleg az „Új vezetés az MVSZ élén” a Krónika 8. oldalán az első hasáb utolsó bekezdésében olvasom - mind ez ideig hatezer külföldi előfizetőt mondhat a MH magáénak- ezt én megdöbbentőnek találtam. Sokan bírálják a számozást, avagy a késést, de senki sem akad fenn azon a tényen, hogy egy csődbe jutott ország - színvonalas, több színben nyomott, mintegy 60 oldalas magazint juttat el a postaládájába, kb. 80 centért, ami itt egy heti tévéműsor-füzetecske ára. Javaslom, hogy szervezzenek előfizetési kampányt, mert ilyen gyérszámú előfizetés mellett még az utóbbi időben megszaporodott hirdetésekkel sem lehet a lapot fejleszteni! TÖRÖK FERENC GUELPH, ONT.. KANADA Nem birom megállni, hogy ne válaszoljak Dán Donath ez év 11. számban megjelent levelére. A mai szemmel bizony hihetetlenül hangzik, hogy volt idő, amikor Magyarországon darabszámra árulták a cigarettát a rongyos nadrágú ipari munkásoknak, akik újságpapírosból ették a töpörtyűt, a 12-14 órát dolgozó mezőgazdasági munkások pedig a csendőrök előtt földig hajlongtak stb. Abban az időben azonban itt, a gazdag Amerikában sem volt tejjel-mézzel folyó Kánaán. (Pedig ez az ország nem vesztett háborút, és nem vágták le a kezét-lábát egy esztelen békekötéssel.) Volt módom az elmúlt 33 év alatt elbeszélgetni sok „öreg amerikással”, akik bizonyították az akkori életszínvonalat. Itt is voltak sorbaállások a gyárak kapui előtt. Itt is volt idő, amikor - ha nem is újságpapírba csomagolt töpörtyűt vittek a munkába - szűkös volt az élelem. Hogy ne mondjam a magam életéből: 56-ban kikerülve, én is csak „lestem”, hogy ez a híres Amerika! Nem kell azt a bizonyos „urambátyámos” Magyarországot mikroszkóppal nézni. Volt nekem egy „öreg amerikás”, kérges tenyerű jó barátom, ki ’38-ban hazament egy látogató csoporttal, s mindig emlegette, hogy ott akkor jobb életkörülmény volt, mint itt! Nem tudom, hogy hol volt Magyarországon a mezőgazdasági munkásnak olyan borzasztó rossz élete? Falun éltünk a 30-as, 40-es években, s jól emlékszem, tavasszal elmentek a summások dolgozni, s ősszel nagyszarvú ökrös szekerekkel hozták a családnak az egész évi kenyeret! Az is igaz: az akkori rendfenntartó közegek, a csendőrök kemény legények voltak, de volt is rend. Itt nincsenek csendőrök. Itt nem kell hajbókolni a rendőröknek. De az is igaz, a legtöbb nagyvárosban este nem tanácsos kóborolni az utcákon. Ha nem vagy elég óvatos, a saját ágyadban ütnek agyon. Megy az idős néni a templomba. A bejárati ajtóban ketten lerohanják, kitépik a táskát a kezéből, s mivel ellenkezett, még meg is rugdalják! Avagy piros lámpát kapva körülkapják a kocsidat, s elkezdik szétkenni a koszt az ablakodon. Ha nem fizetsz, betörik az ablakod. (Rendőr a túlsó oldalon, aki akarattal nem látja.) Avagy jön a földalatti, s az utolsó pillanatban belöknek a biztos halálba. Avagy: magányos nő a szokásos „kocogását” végzi: 4-5 alak megtámadja, összeverik, „elintézik”, otthagyják meztelen, vérbefagyva, s csak a szerencséje mentette meg. Most folyik a tárgyalása, s amint kinéz, még jó, ha a nőt nem büntetik meg! Nem kell gúnyolni azt az „úri” Magyarországot! Az Amerikai Polgárháború 1861-65 között a rabszolga-felszabadítást célozta. Nálunk már rég nem volt jobbágysors! Az igaz, én is meg az elnökünk is csak „Mister”. De aztán itt is megvan a kasztrendszer. Itt is vannak egész települések, ahová be se szagolhat a közönséges anyaszülte! A közelmúlt bizonyítja, hogy az annyira csepült „úri” Magyarország többet tudott produkálni, mint az elmúlt 45 év nem úri Magyarországa! MATTYASOVSZKY GYÖRGY PASSAIC, N. J., USA Kérem, szíveskedjenek az alábbi igaz történetet közölni, lehet címemmel is, miután a valóságot írom. A Magyar Postán még mindig felbontják a leveleket! Ez év júliusban küldtem egy vidéki nagyvárosba egy ajánlott, „lé-
