Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-15 / 18. szám
54 SPORT A rendszerváltozás és a magyar sport A Magyar Olimpiai Bizottság megkezdte a nagy visszaszámlálást. Érthetően, hiszen már két év sem választ el bennünket a XXV. Nyári Olimpiai Játékok 1992. július 25-én tartandó ünnepélyes megnyitójától. Hogyan, merre halad addig a magyar sport? A jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben képes lesz-e értékei megőrzésére, a túlélésre, netán a megújulásra? E bizonyára minden sportrajongót érdeklő kérdésekre az idő adhat választ... zelmeiket, hanem a magyar sport nagyszerű hagyományai alapján bizonyították képességeiket, szereztek dicsőséget a magyar névnek. Ne feledjük, hogy a Magyar Olimpiai Bizottságot száz éve, a múlt század végén alapították. A magyar olimpikonok nemcsak a második világháború utáni versenyeken szerepeltek sikerrel, hanem például Berlinből is tíz aranyéremmel tértek haza, a magyar labdarúgó-válogatott 1938-ban is Az általános örömmel fogadott rendszerváltással a sport helyzete és megítélése is változott. Előbb még 1989 júniusában a Magyar Olimpiai Bizottság önállósult, vált az állami sportirányítástól független társadalmi szervezetté. S lett egyben a magyar sportélet egyetlen biztos pillére. Az elmúlt év végéig önállósultak a sportági szakszövetségek, s a közgyűléseken új tisztségviselőket választottak. Közben az állami sportirányítás szervezete, személyi összetétele is változott. A hivatal a kultusztárca kebelébe került jórészt ejtőernyősök, más területekről odavezényelt, a sporthoz keveset értők vezetésével. Közben javában folyt a társadalmi átalakulás, a pártállamból a demokráciába való átmenet előkészítése. A sport háttérbe szorult, gondjaival sajnálatosan kevesen foglalkoztak felelősen. Ráadásul a súlyemelők emlékezetes doppingbotránya, a labdarúgók bundaügye erkölcsileg is aláásta a sport tekintélyét. Sőt egyes körök azt is emlegették, hogy a magyar versenysport a sztálinista, rákosista rendszert kiszolgálva, annak egyik népszerűsítő támasza volt. így semmi szükség a versenysportra. Ezeket a nézeteket később, a májusban hivatalba lépett kultuszminiszter egyik félreérthető nyilatkozata is erősítette. Sokan elfeledkeztek arról, hogy ha az ötvenes években, a hamis ideológiák alapján egyes világhírű sportolók népszerűségével vissza is próbáltak élni, a háromszoros olimpiai bajnok Papp Laci, Puskás Öcsi és társai, sokan mások nem a pártállam erősítése érdekében aratták felejthetetlen győmásodik lett a Párizsban rendezett világbajnokságon. Azaz a versenysport az úgynevezett antivilágban is létezett, sőt virágzott. Kelemen Kornél, aki a magyar olimpiai csapatot vezette Berlinben, a többi között így fogalmazott akkoriban a sportbeli sikerekről: „A magyar nemzet életének nehéz esztendeiben vigasztalást és örömet meríthet a berlini győzelmek történeteiből, amelyek a magyar tehetség és a magyar akarat csodálatos erejéről beszélnek!. ..” Mindezt 1988 őszén, a Szöulban nyert 11 magyar arany után is elmondhatta volna... Éppen ezért kissé érthetetlenek a sport elleni vádak, s éppen ezért írjuk örömmel, hogy ezen a téren örvendetes változás várható. Az ismételten átszervezett, most már Nemzeti Testnevelési és Sporthivatal élére ugyanis az elmúlt másfél évtizedben tíz évet Kanadában töltött Gallov Rezsőt nevezték ki. Az 54 éves sportújságíró, egykori válogatott vizilabdás és vizesszakember, aki Torontóban is ilyen minőségben dolgozott, bemutatkozó nyilatkozatában megerősítette, hogy a versenysportra, a diáksportra és az úgynevezett szórakoztató sportra egyaránt szükség van, szembeállításuk értelmetlen, mindhármat a saját értékeinek és feladatainak megfelelően támogatni kell. A vezetése alatt álló-hivatal tevékenységét is ez a szemlélet vezérli majd. Ennek a szemléletnek a megvalósításához természetesen kellő anyagiakra is szükség van. S ezen a téren még sok a nehézség. Az állami támogatás mértéke az ismert okok miatt csökken, ugyanakkor a gazdaság - labilis átalakulásban lévő helyzetében - képtelen a sport támogatására, holott a sport kiváló reklámhordozó, amint azt a piacgazdaságokat követő országokban tapasztalhatjuk. Mindenesetre a szervezeti és személyi változások után az állami sportvezetés, a sportági szakszövetségek, az egyesületek és az olimpiai bizottság között olyan megfelelő partneri kapcsolat alakulhat ki, amely biztosítéka lehet a sikeres barcelonai szereplésnek. Az olimpiai visszaszámlálás ugyanis világszerte megkezdődött, s a magyar versenyzőktől az eddigiekhez hasonló sikeres szereplést vár minden itthon és külföldön élő igazi sportbarát. VAD DEZSŐ